hírlevél 17-06-22 (új hónap (támuz), fun run siker, kolbász adomány, pilpul, stb)

hírlevél 17-06-22 (új hónap (támuz), fun run siker, kolbász adomány, pilpul, stb)

Kedves Barátaink,
—— hagyományAmikor kisgyermek voltam, közvetlenül a Városliget mellett laktunk egy 2. emeleti, erkélyes lakásban. Nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy milyen magasról kellene leejteni egy hangyát, hogy belehaljon a zuhanásba, összetörje magát, kilapuljon, stb. És arra jutottam, hogy nincs olyan magasság, ahonnan lezuhanva ne élné túl. Ám a következő kérés – gyermekfejjel is – logikus volt, akkor hogy lehet az, hogy a kisujjam legpuhább részével is „agyon” tudom nyomni és belehal. És a legfájóbb kérdés még csak ezután jött: hogy lehet az, hogy ha én – a legfejlettebb élőlény – leesnék az erkélyről, akkor meghalnák, ám nincs olyan erős ember aki a kisujjával agyon tudna engem nyomni.
Aztán megtanultam a választ biológiából, hogy bizonyos egyszerűbb élőlényeket páncél véd, mert belül puhák. Ám ha valaki ezt áttöri (pl a gyermek kisujja), akkor oly’ védtelenek. – Ennyi.Ma már hozzá teszem: Isten zseniálisat teremtett, ahogy a külső keménység, megvédi őket a világ minden bajától, és tudom, hogy a teremtés csodás műve pontosan erről mesél: Ahogy haladunk „a napokban” előrefelé, úgy jönnek az egyre bonyolultabb élőlények, a végén, akiknek már gerincük is van, majd a végén az isteni lélekkel felturbózott ember.
Furcsák vagyunk mi puhabőrű, puhatestű gerincesek, mert a tartásunk és az igazi erőnk legbelül van. Láthatatlan. Azaz nem csak arról mesél a mi testünk, hogy látszólag milyen sérülékenyek vagyunk, hanem arról is, hogy egy láthatatlan erő miatt mégis nagyobb biztonságban vagyunk, mint a szuperpáncélos hangya. Sőt… sokkal jobban, ügyesebben, választékosabban mozgunk, hajolunk, lassulunk és gyorsulunk, mint azok. Azaz sokkal szabadabbak vagyunk.
Bátran kérdezhetnénk, hogy mi köze a hangya páncéljának és az ember bőrének a lázadó Kóráh történetéhez! Elmesélem.
Kóráh zseniális demagóg volt. Előkelő és hataloméhes. Mózes közeli rokona. Származási „páncélját” hordta. Sérthetetlennek gondolta önmagát.Odaállt Mózes elé és számonkért. Sarokba szorította.Ám egy fontos dolgot nem vett számításba: elfeledte a teremtés csodás sorát, azt, hogy Isten oly sorrendben teremtett, hogy a külső védelem, csak a primitiv élőlényeket védi meg. Elfeledte, hogy az ember páncélja belül van. A döntései, az alázata, és a fegyelme. Csak ez védi meg.Ha ez hiányzik valakiből, akkor ő. ember létére is képtelen együtt élni azzal a csodás ajándékkal, amit Istentől kapott: hogy embrenek született. Ő valahol félúton lemaradt. Bár a géntérképe szerint ember, de nem tudja élvezni az embersége csodáját.És részben ez lett a vándorló zsidó nép veszte is. Hiszen ezen belső szilárdság hiányában (értsd szimbollikus és gyakorlati gerinc) a szabadság beteggé tesz. Ha nincs ez a belső erő, feldogozhatatlanná válik a sikerélmény is.Kóráh zseni volt. Édes szavak páncéljába öltözött. Azt gondolta, mindentől megvédik a szavai.Végzete is ez lett. Mózes nem merte/akarta/tudta bántani, azért – Isten szavára – a föld szája nyílt meg, és fogadta be azt az embert és követőit, akik a szájjukkal próbáltak a mennyekbe, Isten közelségébe kerülni, és így – legalább látszólag – Mózesekké válni.Ahelyett, hogy Kóráh felfedezte és észrevette volna önmagában a másik láthatatlant, ami a sima gerincesből – emberré tett bennünket: a saját isteni részünket: a lelket. Ez a feltétele annak, hogy az ember, a lelkes állat, felfedezze az élet isteni oldalát.
A lázadó Kórah története pontosan azért került bele a Tórába, hogy megértsük, miért nem hal bele a hangya a zuhanásba.
— sábát —
hetiszakasz: Koráh
sábát:20:27 – 21:47 (a héten túl voltunk a midsummer night dreams-en)
rajzfilm: