Reformok és kemény kéz Franciaországban
Soós Eszter Petronella az új francia elnök, Emanuel Macron terveiről, a régi-új francia külpolitikai fontossági sorrendről is beszélt.
Franciaország rövidesen újra választ, most éppen a Nemzetgyűlésbe képviselőket. Mit gondol, mi várható?
A számokat tekintve, valószínűleg Emmanuel Macron frissen megválasztott köztársasági elnök által nemrégiben gründolt párt, az En Marché! megszerezheti az abszolút többséget is, ami 289 mandátumot jelent, sőt akár 300 feletti mandátumot is szerezhetnek.
Akkor az átmeneti koalíció, ami az elnökké választása után lépett életbe az marad?
Politikai értelemben igen, technikai értelemben a jelenlegi kormány a választások után lemond. Amennyiben az elnöki többség megszerzi az abszolút többséget, akkor marad a jelenlegi koalíció. Annyi változás lehet, hogy miután hosszú idő óta az a szokás, hogy az a miniszter, aki elindul a nemzetgyűlési választáson, de ott kikap, akkor a kormányban sem maradhat tag, így lehetnek változások is akár. Ez bármennyire is furcsa, nem beszélve arról, hogy a két poszt összeférhetetlen, azaz képviselő nem lehet miniszter, de az akkor is egy szokás. Ez Sarkozy vezette be, így mondhatjuk, ez egy olyan tradíció, ami a szemünk előtt történik, De Gaulle mondta, az alkotmány az nem csak betű, hanem gyakorlat és szokás is, ezt a szokást a jobboldal indította el, a baloldal és most a centrum is megtartotta.
Mennyiben fog változni a választás után a francia bel- és külpolitika?
Macron elnök még a nyáron szeretne az új parlamenttől felhatalmazást kérni arra, hogy rendeleti úton bevezesse a munkaügyi reformot, ő azt szeretné, ha ezek a rendeletek még a nyár vége előtt megszületnének. Ez a reform továbbmenne, mint amit az előző elnök akart, azaz sokkal rugalmasabbá tenné a munkaerő-piacot, annak érdekében, hogy megkönnyítse a foglalkoztatást, a rugalmassá tétellel szeretné a mostani tíz százalékos munkanélküliséget lenyomni. Természetesen azt is mondja Macron, hogy ehhez működnie kell a szociális rendszernek is, de a lényeg, hogy a júliusi-augusztusi szabadságolások alatt szeretné mindenképpen lezárni a munkaügyi reform kérdését.
Mit szólnak ehhez a szakszervezetek?
Nyilván nem örülnek neki, már azért sem, mert az előző elnök, Hollande által fémjelzett munkaügyi reform lehetőv tette, hogy a munkaidő kérdésében a helyi munkások egy helyi szavazáson felülírhassák nem csak az ágazati, országos megállapodásokat, hanem a cégen belül létező szakszervezeti megállapodásokat is. Macron szeretné ezt kiterjeszteni a munkaidőn túli ügyekre is. Ez azt jelenti, hogy a munkavállalók összessége hozhatna bizonyos döntéseket, úgy, hogy akár a helyi, akár az ágazati, akár az országos szakszervezetek akár kikapcsolhatóak lennének. A szakszervezetek azért sem örülnek ennek, mert a bevezetésekor, a nagy nyári szabadságolások alatt nem egyszerű a dolgozók mobilizálása.
Úgy tűnik, hogy Macron elnök kicsit nagyobb szerepet szánna Franciaországnak, mint eddig volt, ezt már az amerikai elnökkel való találkozása is jelezte. Ez összefüggésbe hozható a Brexittel is?
Szerintem most a világpolitikában van egy diplomáciai űr, az Egyesült Államok egy csomó nemzetközi ügyből kivonul, most lehet vitatkozni, hogy ez mennyire komoly vagy szimbolikus, de kivonul, erre lehet példa a klímaegyezményből való kivonulás. Egyébként Macron elnök azonnal reagált erre egy rövid beszéddel, amit a világhálón osztottak meg, így a francia elnök ezzel a lépésével is egy szintre helyezte magát amerikai kollégájával. Most Európában is van egy űr, a Brexittel nyilvánvalóan felértékelődik Franciaország és Németország szerepe, Macron pedig szeretne ebbe az űrbe benyomulni. Mindez megtörténhet egy darabig a szimbólumok szintjén, de ahhoz, hogy Franciaország ténylegesen megerősödjön, ahhoz szükségesek a belpolitikai, gazdasági, versenyképességi reformok. Tehát ha valaki kíváncsi a transzatlanti helyzetre, az előtte figyelje a nyári munkaerőreformot.
Ezektől a lépésektől rendbe jön a franciák egója?
Ez egy nagyon fontos kérdés, a válaszom pedig igen. A franciák elvárják az elnöküktől, hogy a nagy nemzetközi porondon is tekintéllyel rendelkezzen, tehát amikor Emmanuel Macron kézfogása Trumppal egy látványos erőfitogtatás, akkor ez azt üzeni, hogy mindenkivel egy szinten van. Amikor Putyinnak kell Versaillesben meghallgatnia nyilvánosan Macron összes kritikáját is azt üzeni, egy szinten vannak. Hollande elnök nem használta ezt a szimbolikát, pedig ez nagyon fontos a franciáknak.
Mi lesz a francia politika alakulása a volt gyarmatokon?
A francia befolyásolási övezet sorsa Afrikában azért is nagyon érdekes, mert minden elnök hagyományosan megígéri, hogy ezt felszámolja, mert ez korrupciós hálózatokat jelent, de persze amikor Mali segítséget kér, akkor a franciák bevonulnak. Ma már azt is tudjuk, hogy a francia különleges erők Szíriában is ott vannak, ahogy Líbiában is beavatkoztak. A szimbólumok szintjén a franciák megpróbálják leépíteni a gyarmati múltból megmaradt érzéseket, de a francia nemzeti érdek az, hogy megmaradjanak a hálózatok, a kapcsolatok, az a gazdasági segítségnyújtási rendszer, ami a francia cégeknek nagyon fontos, megmaradjon a katonai befolyás is. Voltak olyan országok is, ahol a francia szolgálatokon kívül más nem is tudott igazából mozogni. Kicsit nézzük meg a Közel-Keletet, az előző elnökön nagy volt a nyomás Palesztina önálló elismerésére, most úgy tűnik, ez lekerülhet a napirendről, kíváncsian várom, hogy mi lesz az új elképzelés, már azért is, mert ebben a kérdésben is van egy történelmi meghatározottsága Franciaországnak.
A mostani európai terrortámadások során ismét felmerült a titkosszolgálatok együttműködése. A Brexit után mi lesz ebben a helyzetben?
A francia kormány Európa-ügyi minisztere nyilatkozta éppen, attól, hogy Brexit van, igenis vannak közös értékek, érdekek, újra kell tárgyalni az együttműködést, de mint hangsúlyozta, ennek egyik nagyon fontos sarokpontja a terrorizmus elleni küzdelem. Franciaország viszonyában a migráció lehet egy kérdés, egy kétoldalú megállapodás szerint a brit határellenőrzés a Csatorna francia oldalán zajlik, a franciák már pedzegetik, hogy ezt vissza kéne vinni a brit oldalra, Doverbe. Macron ezekben az ügyekben keménykezű, azaz marad a rendkívüli állapot, a Sentinel hadművelet, ami a hadsereg városi bevetését jelenti, létrejön a köztársasági elnök mellett egy különleges csoport, amelynek az lesz a feladata, hogy a különböző szolgálatok döntés-előkészítését koordinálja.
Mi várható a francia-magyar kapcsolatokban?
Még nem lehet tudni, most foglalja el a helyét az új francia politika, nem lehet még tudni, hogy ki hova kerül, most jelenleg a kivárás zajlik, de ezzel így van a többi ország is.
Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter
