Ez a fejlesztéspolitika célja.
Csepreghy Nándor, a Miniszterelnökség parlamenti államtitkára a jelentősebb fejlesztésekről, így Paksról is beszélt, de természetesen szó volt még az Európai Unió jövőjéről is.
Lázár János sikerrel vezette a tárgyalásokat az Európai Unióval Paks II. ügyében. A hírek szerint az EU három feltételt támasztott, de melyek is ezek?
A paksi bővítés már évek óta terítéken van, ez volt a 2014-es választások egyik fő témája. Manuel Barroso, az Európai Bizottság akkori elnökének tudtával kötött Magyarország egy előmegállapodást Oroszországgal, ami arról szól, hogy a paksi atomerőmű kapacitásait, az üzemidő lejártát követően megújítja a magyar állam. Ez azért fontos, mert a magyar elektromos áram előállításának jelentős részében jelenik meg Paks. Ha nincs Paks, akkor nincs magyar áram, ha nincs magyar áram, akkor nincs lehetőség arra, hogy a kormány garantálni tudja az olcsó áramot a lakosságnak, az iparnak. Az egész paksi vita erről szól. Ennek a vitának vannak atomenergia-párti résztvevői, ahogy vannak atomenergia ellenes résztvevői is.
De itt most nem a Paksi Atomerőmű felújításár5ól van szó, hanem Paks II. megépítéséről.
Igen, de Paks II. megépítése az Paks I. kapacitásának a megtartását is jelenti. Az üzemidő lejártát követően a kapacitásmegtartás arról szól, hogy Paks II. veszi át Paks I. szerepét. Van egy időbeli átfedés, de lényegében majd Paks I. meg fog szűnni, az üzemidő lejártával kell megépülnie Paks II-nek. Ezért is beszélünk kapacitásmegtartó beruházásról. Paks II. modernebb lesz, egy sokkal kiforrottabb technikájú atomerőműről beszélünk, ami az elektromos áramellátás tekintetében a hazai igények felét tudja kielégíteni.
Lázár János is beszélt erről a legutóbbi kormányinfón, honnan jön az áramellátás másik fele?
Magyarország most sem tudja a saját áramigényeit saját maga kielégíteni, ezért áramot, vagy a földgázt kell vásároljon. Az alternatív energiaforrások is jelentős értéket képviselnek, egyre inkább jelen is vannak, de látni kell a realitásokat. Azt a kapacitást, amit majd Paks II. tud nyújtani, nem lehet alternatív forrásokból előállítani. Ha a zöldenergia termelése olyan mértékben fejlődik, gondolok itt napra, biomasszára, stb., ahogy azt tervezik, akkor lehet csökkenteni Magyarország földgáz függőségét. Mindezek mellett az a fontos, hogy legyen egy biztonság,maradjon egy eszköz a kormány kezében a lakossági és az ipari áramellátás tekintetében, emellett legyen egy olyan kapacitás, ami a zöldenergiát jelenti. Ma ez a kettő kiegészíti egymást, nem csereszabatosak.
Ha ennyire fontosnak tartják az alternatív energiát, akkor a napenergia ügyében miért akarnak adóztatni?
A napelemek lebontását adóztatjuk meg. Ezeknek a napelemeknek is lejár az üzemideje egy idő után, ezeknek van egy termékdíja. A magyar kormány igenis támogatja a zöldenergiát, hiszen most indítunk egy konstrukciót, ahol a lakosság és az ipari fogyasztók bekapcsolódhatnak a zöldenergia termelésébe, még rá is kötődhetnek a hálózatra, de ez döntés kérdése, hiszen vannak olyan telepek, ahol a helyben megtermelt energiát használják fel, nem minden esetben szükséges a hálózatra rákapcsolódni.
Miért fontos az Uniónak, hogy ne a Magyar Villamos Művek legyen Paks II. tulajdonosa?
A paksi vitának egy nagyon fontos pontja volt az, hogy az állam beavatkozik az energiapiacba és tiltott állami finanszírozást valósít meg.
De ha Németország finanszírozhat 21 forinttal minden kilowattot, akkor ezt Magyarország miért nem teheti ezt meg?
Ez egy nagyon jó kérdés. A vitának a lényege, hogy van-e tiltott állami támogatás Paks mögött vagy nincs. Ezért kell teljesen külön kezelni az MVM-től, ez egy bizottsági feltétel volt. Az Európai Bizottság azt is meghatározza, hogy milyen arányban kell a Paks II. által megtermelt elektromos áramot a nyílt piacon értékesíteni, valamint a fennmaradó részt milyen formában lehet értékesíteni. Itt az a fontos, hogy az MVM esetleges veszteségét ne lehessen Paksból finanszírozni. A paksi bevételek a kapacitás fenntartására vonatkozzanak, ne pedig az újbóli beruházásokra vagy pedig a paksi hitelek finanszírozására.
Magyarország ezt a vitát akkor meg nyerte, de a migráció ügyében is képes erre?
Sok vitánk van az Európai Bizottsággal, de ezt nem Magyarország, a kormány, miniszterelnök úr vívja, hanem vannak tagországok, amelyek másként látják az európai társadalompolitikai, demográfiai kihívásokat, mint néhányan Brüsszelből. Azt lehet látni, amit miniszterelnök úr állít, az egy egyéni álláspontból egy közösségi állásponttá vált a közép-európai térségben és Nyugat-Európában meg lakossági állásponttá vált. Ennek lényege: a menekülteket be kell fogadni, a gazdasági migránsokra meg más szabályozást kell bevezetni.
Most az a hír kapott lábra, egyre nagyobb visszhangot keltve, hogy a magyar határon verik a menekülteket, gumibotozzák őket, kutyákat engednek rájuk, táborokat akarnak létesíteni nekik. Engem ez emlékeztet a történelem sötétebb időire.
Nézze, a médiában is zajlik egy háború az illegális migrációt támogató és az ezt ellenző politikai, gazdasági erők között. Innentől kezdve indifferenssé válik, hogy milyen tények vannak egyes állítások mögött. A médiában úgy jelenhet meg egy ilyen történet, hogy azt bárki is ellenőrizné, a hitelességéről meggyőződne. A déli határon, ahol a kerítés védi a magyar államhatárt, a magyar rendvédelmi szervek teljesítenek szolgálatot, amelyek mindenben a megfelelő módon bánnak az odaérkezőkkel, ezt különböző ellenőrzések is bizonyítják. A Belügyminisztérium közölte egyébként, az illegális határátlépők visszatoloncolását is rögzítik, itt minden esetben azoknak a szakmai protokolloknak kell érvényesülniük, amelyeknek a világ bármely pontján is működniük kell. Persze demokratikus berendezkedésű országokról van szó, ahol nem engedélyezett semmiféle erőszak az illegális bevándorlókkal szemben.
Lehetséges, hogy ebben a kommunikációs küzdelemben nem szerepel jól a kormány?
Én nem hiszem, ha a magyar kormány állandóan az álhírekre reagálna, akkor nem azzal foglalkoznánk, amivel meghatalmaztak minket. A mértékadó közvélemény azért képes különbséget tenni az álhírek és a tények között. A magyar határon a magyar rendvédelmi szervek Magyarországot védik, a kényszerítő eszközöket csak indokolt esetben és csakis a szigorú szabályok mentén alkalmazhatják. Azért ez nem egy konfliktusmentes helyzet, hogy vannak, akik be akarnak törni, míg mások ezt meg akarják akadályozni.
Nemrégiben tettek esküt a frissen végzett határvadászok. Még hány emberre van szükség a későbbiek során?
Annyira, amennyit az ország védelme megkíván. A védelmi kapacitás felépítése két módon történik: egyrészt az élőerős, másrészt pedig a technikai védelem felépítésével. Ez a Belügyminisztérium és a honvédség feladata, az ehhez szükséges költségvetést pedig a magyar kormány biztosítja. A számlát természetesen a magyar adófizetők állják.
Ez így van akkor is, ha a miniszterelnök szavai szerint nem csak a magyar határt, hanem Európa határát is védik a határvadászok?
Ez is egy vita, de ez így volt az elmúlt évszázadok során már többször is. Jelen pillanatban a magyar költségvetés a magyar adófizetők pénzéből finanszírozza azokat a kiadásokat, amelyek az ország védelmi kiadásait jelentik. Ezek nem csak Magyarországot, hanem egész Európát is védik.
A Római Szerződés hatvanadik évfordulója kapcsán összeülnek majd Európa vezetői, de előtte már lezajlott egy megbeszélés négy vezető ország képviselője között. Ez nekem azt jelenti, hogy akkor vannak első és másodosztályú országok.
Az uniós politikában mindig is voltak hosszabbtávú és ideiglenes szövetségek. Amikor a válság után az európai politikai kezdett átrendeződni és egyre több helyen ütötte fel a fejét az a konfliktus, ami a válság előtt el volt fedve. Ekkor merült fel, hogy van-e, lesz-e kétsebességes Európa. Mindenki evidenciának tekintette, hogy amikor létrejön a kétsebességes Európa, akkor ott lesznek a gazdag uniós államok, Németország és Franciaország tengelye mentén és lesznek a szegény tagállamok. Most azt látom, az európai növekedés, az európai eszme újradefiniálása, a pozitív gazdasági kilátások Kelet-Közép-Európára helyezik ezt a fókuszt. Szerintem is lesz kétsebességes Európa, de ott a 2004 után csatlakozott államoknak a potenciálja magasabb, mint a nyugat-európai országoké.
De miért a második sebességes országoknak kell megfinanszírozniuk a gazdagabb országok biztonságát?
Ez sok kérdést felvet, mint a kelet-közép-európai régió szerepe, feladata biztosan az-e, hogy megfinanszírozza Nyugat biztonságát és a ezen országok másodlagos piacává váljon. A 2004 után csatlakozott államok együttműködése jelentősen tud változtatni azon az alapfelálláson, ami eddig jellemzett az európai közösséget. Szigorú egységre van szükség, aminek a magja lehet a visegrádi országok együttműködése. A V4-ek erősödésével kapcsolatban meg kell jegyezni, senki nem szereti, ha egy új hatalmi erőcentrum jön létre, pontosabban azok nem szeretik, akik a régi berendezkedés haszonélvezői voltak.
A magyar kormány a hírek szerint erős lobbitevékenységbe kezdett, hogy az új amerikai nagykövet George Pataki, New York állam egykori kormányzója legyen.
Természetesen vannak Magyarországnak is érdekei, de Magyarország sem fogadná el azt, ha bárki kívülről megmondaná, hogy kit delegáljon nagykövetnek, ez a nemzeti szuverenitás része. Azonban két ország együttműködését a nagykövet hozzáállása, az őt küldő állam elképzelése nagyban javíthatja, stagnáló álláspontra helyezhet, adott esetben ronthatja. Az elmúlt éveket nézve sajnos arra is láthattunk példát, amikor a viszonyok szétzilálása zajlott, de pozitív példa is volt, mint a legutóbbi amerikai nagykövetnél is tapasztalható volt. Fontos a tapogatózás, a fogadókészség.
Ha már fogadókészség, Magyarország élen jár az uniós támogatások lehívásában, mi lehet még hátra?
Nagyjából még a pályázatok öt százalékát kell kiírjuk, ezt március folyamán teljesíti is a kormány, ha ezt befejezzük, akkor három hónappal a meghirdetett határidőhöz képest, akkor Magyarország elsőként fejezi be a 2014-2020-as forráskeret meghirdetését. Ez azt jelenti, hogy minden uniós forrást elérhetővé teszünk a pályázók számára. Ami az uniós források kifizetését jelenti, egy igen ambiciózus célt tűztünk ki, 2700 milliárd forintot szeretnénk elérni idén. Ez jelentősen hozzá fog járulni a szkeptikus piaci jóslások szerint is a három százalékos gazdasági növekedéshez, ezt az ütemet kell tartani. Az a cél, hogy ha a komolyan vesszük a kihívásainkat, hogy mitől lesz kevésbé versenyképtelen, mitől lesz kevésbé hatékony egy magyar vállalkozás egy osztrákhoz képest. Ezt akkor tudjuk realizálni, ha nem az az elsődleges feladatunk, hogy ugyanolyan ütemben fejlődjünk, mint az osztrákok, nekünk gyorsabban kell, hogy a kettőnk közti különbséget csökkenteni tudjuk. Ez a fejlesztéspolitika célja.
Az OLAF jelentés okozhat olyat, hogy visszatartanak már megítélt pénzeket?
Időlegesen igen, de ezt a költségvetés eddig is képes volt finanszírozni. A magyar költségvetés helyzete most stabil, most itt százmilliárdos nagyságrendben állnak rendelkezésre olyan likviditási tartalékok, amelyek 2010 előtt nem voltak. Ezért amikor Brüsszellel vitánk van, amiből azért jócskán akad, befékeznek a kifizetésekkel, akkor tudunk hova nyúlni, nem vagyunk olyan időkényszerben, hogy csak azért állapodjunk meg, hogy a megítélt pénzünknek legalább egy részét megkapjuk. A vitákat addig kell folytatni, amíg azokon a magyar állam nyerhet, ha már olyan kérdés merül fel, hogy a magyar állam veszthet, ott azt bizony el kell engedni.
Az Európai Unió 2020 után reformokat vezet be szinte minden területen. Hogyan készül fel mindezekre Magyarország?
Az egyik legfontosabb a kohéziós politika, ami arról szól, hogy a régiók közötti különbségeket csökkenteni kell. Ez szerepel a könyvekben. Ám ha valaki előveszi a múlt heti nyilatkozatokat, akkor azt látja, a kohéziós politika inkább a gazdagabb országoknak kedvez, mert az ő iparukba áramlanak vissza a megrendelések, stb. A kohéziós politikát úgy kell megőrizni, hogy a hátrányosabb helyzetűek javára csökkenjenek a különbségek. Ha a kohéziós politika azon a mezsgyén marad, amin a V4-ek és Horvátország, Szlovénia, Bulgária, Románia tettek le, akkor ez sikeres lehet. Ezen politikai akció mellé kell támogatókat szerezni.
Jean-Claude Juncker letett egy ötpontos javaslatcsomagot az Unió jövőjéről, amiben az utolsónak ez a lényege: minden marad a régiben. Ön szerint?
Nem maradhat minden a régiben, mert akkor az Európai Unió szétesik. Az EU azt a vitát, ami sem lenyelni, sem kiköpni ne tudott az elmúlt huszonöt évben, azaz a közösség az Egyesült Államokhoz hasonlóan vagy a nemzetállamokat figyelembe vevő, értékteremtő közösségben hisz, ez az utóbbiak javára eldőlt. Az új közösségi szabályokat is ehhez kell alakítani. Az Európai Unió 27 nemzetállam közössége, ahol ezek egyike sincs a másik előtt. A tagállamoknak úgy kell állást foglalnia, hogy egymás értékeire figyelnek. Magyarországnak is elsősorban a saját polgárait kell képviselni, de figyelembe véve a többiekét is, ez az Európai unió jövője.
Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter
