Mit is tanulhatunk Jákobtól?
Az Olvasatok legelső részében Fritz Zsuzsa, a Bálint Ház most éppen Jákob története kapcsán beszél a belső félelmekről, no meg arról, hogy miként lehet vezeket legyőzni.
Miért pont olvasatok?
Ez a Tóra olvasásáról szól, én magam is szeretem olvasni, elgondolkodni azon, mit is mond nekem éppen akkor, abban a pillanatban, hangulatban. Olyan, mint bármely szövegértelmezés, de a Tórában az a jó, hogy sokkal tömörebb, összesűrítettebb, nagyon sok lehetőséget ad az értelmezésre.
A műsorral rendszeresen jelentkezik rövidesen. Amikor elolvas egy részt, akkor rögtön meg is magyarázza majd, hogy az adott szakasz miről is szól?
Szinte csak magyarázni fogom.
A zsidó vallás, a zsidóság egyik alaphelye a Siratófal. Önnek milyen élményei vannak róla?
1989-ben jártam először Izraelben, akkor már évek óta nagyon benne voltam az itthoni zsidó életben, jártam a Rabbiképző zsinagógájába, majd onnan a Dunapark kávézóba, ahol arról beszélgettünk, hogy milyen is zsidónak lenni, magyar zsidók vagyunk-e vagy éppen zsidó magyarok. 89-ben, amikor újra felvette a diplomáciai kapcsolatot Magyarország és Izrael, akkor volt egy szervezés, amiben tinédzsereket vittek ki kibucokba, ide lehetett jelentkezni madrichnak, azaz ifjúsági vezetőnek. Én akkor éppen angoltanár voltam, jelentkeztem madrichnak, arra a nyomásra, hogy a legtöbb barátom már volt Izraelben, így nekem is el kellett menni. Egy hónapot töltöttem kint Izraelben, ez szerelem volt az első látásra. Három hétig egy kibucban voltam, utána vittek körbe minket az országban. Az egyik fő állomás Jeruzsálem volt, azon belül a Siratófal. Ott eltelt nem kevés perc, én még nem tudtam kapcsolatot teremteni, hogy ott vagyok, kövek, a fal. Nekem nagyon kevés tudásom volt erről az egészről, és akkor arra gondoltam, hogy milyen jó lenne, ha ott lenne velem az édesapám, aki már akkor sem lehetett volna ott velem. Én akkor tudtam meg, hogy zsidó vagyok, amikor ő meghalt. Akkor teremtődött meg a kapcsolat a Siratófal és közöttem. Egyébként nagyon ambivalens a viszonyom a Siratófallal. Én nagyon sokat járok Izraelbe, de a Siratófallal mindig is megmaradt ez az ambivalens kapcsolat.
Mi is az a Báliont Ház, amit Ön vezet?
Ez egy zsidó közösségi ház, amit már több mint tíz éve vezetek. Itt tulajdonképpen közösségépítés történik, sokféle módon. Nagyon sokféle generációnak szervezünk programokat vagy különböző szervezeteknek, kezdeményezéseknek adunk lehetőséget, hogy a Bálint Házban tartsák meg programjaikat, legyenek azok zsidó szervezetek emberi jogi szervezetek, stb. Mellette van fitness termünk, játszóházunk, vannak rendszeres családi gyerekprogramjaink, ifjúsági programjaink, igyekszünk minél több zsidót elérni a közösségből. Szeretnénk behozni őket, hogy ott a Bálint Házban találják meg a helyüket, de megtalálhatják a helyüket, az útjukat más zsidó közösségekhez is, legyenek azok zsinagógák, más szervezetek.
Az ünnep alatt milyen programokkal készülnek?
Lesz a szokásos családi Hanukánk, ez a kisgyerekes családoknak a nagy rendezvénye. lesz természetesen gyertyagyújtás, Verő Tamás rabbival közösen gyújtjuk meg a gyertyát, lesznek játékok, koncert, meg mindenféle. A gyerekprogram végén kerül sor a Hanukatalizátor díj átadására. Ez az elismerést a Bálint ház alapította évekkel ezelőtt, két díjat adunk át, egyénit és innovációsat. Olyan egyéneket és innovációkat szeretnénk elismerni a zsidó közösségben, akik, amelyek valamelyest előre vitték a zsidó közösséget az elmúlt egy évben. A díjnak az a különlegessége, azon kívül, hogy meghirdettük és a honlapunkon, a Facebookon is megy, az nem más, mint ez egy teljesen nyílt jelölésű és szavazású elismerés.
Az Olvasatokra visszatérve, hol tanulta meg a Tóra olvasását?
Én szisztematikus zsidó oktatásban egyáltalán nem vettem részt, de 1990 óta vagyok a Joint dolgozója, itt, Szarvason a táborban. 1995-96-ban kaptam lehetőséget ösztöndíjra, Jeruzsálemben, a Héber Egyetem oktatási tanszéke csinált éveken át, szenior oktatók ösztöndíja címmel. Itt összehoztak 20-25 embert a világ minden részéről, olyanokat, akik valamilyen szinten a zsidó oktatással foglalkoztak, legyenek óvónők, Talmud tanárok, stb. Mindenféle lehetőséget kaptunk a tanulásra, elmehettünk egyetemi kurzusokra. Csodálatos volt nekem ez az egy év, mert végre tanulhattam valamit a zsidóságról, ahogy addig még soha. Ennek az évnek az egyik csúcspontja volt, hogy hat hónapon át elvittek minket minden héten Nechama Leibowitzhoz, a leghíresebb Tóra tanárhoz, aki nemzedékeket tanított a Tórára, a Tanachra, a Bibliára. Nekem hihetetlen élmény volt, én előtte nem tanultam semmi ilyesmit. Féltem tőle, mert egy nagyon szigorú nő volt. Minden héten nála voltunk, kinyitottuk a Tanachot és az ő módszerével tanultunk. Ennek lényege, hogy nem kell előzetes tudás, nem kell a kontextus ismerete, ki kell nyitni a tórai szöveget, meg kell találni benne a kérdéseket, ezekre meg a választ is meg kell találni.
A Bálint Ház, mint mondta, egy nyitott intézmény, így például minden héten egy itthon új zsidó irányzatot is vendégül lát.
Mindkét reformzsidó közösség ott van nálunk a Bálint Házban, ennek nagyon örülünk. Bár reformirányzatnak hívják őket, de nekik óriási hagyományaik vannak Magyarországon, megszólítanak nagyon sok embert, aki azt a fajta spiritualitást, azt az utat keresi, amit ők tudnak nyújtani.
Ön egyik irányzatnak sem tagja, ha jl tudom, mellette egy olyan családból jön, ahol minden felmenő zsidó volt.
A kérdés egyik felére a válaszom, hogy igen, minden ősöm zsidó volt. A másikra pedig az, hogy nem, mert a Frankel zsinagógának vagyok a tagja.
Mivel foglalkozik az első része az Olvasatoknak?
Vájisláh hetiszakaszával. Nekem a legkedvesebb részeim a Tórából azok, amelyek az ősapák történetével foglalkoznak. Ezek közül a legizgalmasabb Jákob története. Olvasva azon gondolkodtam, hogy igazából Jákob én vagyok, mi vagyunk. Ennek a hetiszakasznak az egyik legérdekesebb része, amikor Jákob egyedül marad az éjszaka kellős közepén és küzd. Azért gondolom azt, hogy mi vagyunk Jákob, mert mindannyian átéljük azt, amikor azzal szembesülünk, hogy itt van az elkerülhetetlen találkozás. Az, hogy majd egyszer ott állok valakivel szemben, ez nagyon kellemetlen lesz, én ezt nem akarom, menekülök előle. Mindannyian voltunk ilyen helyzetben, egy összeveszés, konfrontáció, düh, előítéletek keverednek a lélekben. Természetes az a reakció, hogy kimenekülök ebből, nem akarok a másikkal találkozni, nem akarom kibeszélni. Azért, mert félünk. De mitől is félünk? Ez egy találkozás, mi történhet. Megpofoz, leköp, pisztolyt ránt a másik. Nem valószínű. Nem ettől félünk, hanem attól, hogy egy kicsit belehalunk, szégyellni fogjuk magunkat. Szégyelljük amit mondtunk, amit tettünk, vagy éppen nem tettünk. Szégyelljük, hogy annyi ideig nem emeltük fel a telefonkagylót, ne írtunk, legyen az levél, email, sms, nem mentünk meglátogatni. A család nehéz dolog, mert a családot nem lehet kizárni, mert közel van. mivel közel van, nagyon sok ilyen konfrontáció lehetséges, hiszen nagyon hasonlóak vagyunk. Jákob nagyon csúnya dolgot művelt, átvert, kicsalt, lehet azt mondani, hogy az anyja felbújtatására tette, de ez nem menti fel. Jákobot sokáig ez jellemzi, még a kommentárok is azt mondják, a neve is azt jelenti, sarok, mert fogtam Ézsau sarkát, amikor az anyja szülte. De a sarok azt is jelenti, hogy nem egyenes, sarkon lehet fordulni, a sarokból ki lehet farolni. Jákob nem egyenes ézsauval, nem egyenes az apjával, ahelyett, hogy bemenne Izsákhoz azzal, hogy apám, én érdemlem meg az elsőszülöttségi áldást, én akarom ezt, de nem ezt teszi. Eljátsza, hogy ő Ézsau, beöltözik ravaszul és átveri az apját és Ézsaut, a testvérét. Az isteni áldást sem veszi olyan természetesen, mint Ábrahám, hiszen mit várnánk, Isten ígér valamit, azt pedig Jákob megköszöni. Isten ígér neki valamit, de Jákob nem megköszöni, hanem feltételeket szab. Azt mondja, rendben, te leszel az istenem, akkor, ha biztonságosan visszatérhetek apám házába,. lesz normális életszínvonalam, ha megvédsz, majd akkor. Még az is csoda, hogy az Örökkévaló nem áll tovább oda, olyan mellé, aki sokkal jobban hű hozzá. Az Örökkévaló azért nem áll tovább, mert pontosan tudja, nem születünk készen, morális magasságokban, hanem az út, a kihívások tesznek olyanná. Az első nagy próba Jákob számára, amikor elmenekül az atyja házából, az Ráchel szerelme. Ő az első, aki romantikusan szerelmes, ábrahámról és Sáráról ezt nem tudjuk, Izsák és Rebeka esetében azt olvassuk, Izsák megvigasztalódik az anyja halála utá, amikor Rebeka bejön a sátrába. Jákob szerelmes, hajlandó sok-sok évet dolgozni Ráchelért, még úgy is, hogy Lábán átveri és Leát adja neki, a nagyobbik lányát. Amikor ez kiderül, akkor Jákob nagyon dühös, de Lábán azt mondja neki: Nem tesznek úgy nálunk, hogy odaadják a fiatalabbat az idősebb előtt. Vajon Jákob felismer ebben valamit? Biztosan emlékezteti őt arra, hogy felborította a családi sorrendet, olyannyira, hogy menekülnie kellett a testvére haragja elől. Most itt van, eljött a rettegetett pillanat, Ézsau közeledik 400 fegyveressel. Jákob vagyonos, családos ember, van mit vesztenie. Elmenekülhetne, mint egykor vagy pedig inkább szembenézhet. Most Jákob nem fordul sarkon, nem választja a görbe utat. Nem alkudozik Istennel, hanem a segítségét kéri. Elküldi a családját, ő ott marad egyedül a sötétben, lesz ami lesz. Megmutatja a saját arcát, nincs álruha, nincs alku, csak ő van. A hagyomány szerint Jákob egy angyallal harcol, ám én ezt nem tudom, lehetséges, hogy inkább önmagával. Jákob új nevet kap, mert megküzd a félelmeivel és így önmagával is. Kész arra, hogy szembenézzen a legbensőbb félelmeivel. A küzdelem eredménye az, hogy feláll, odamegy Ézsau elé, lesz, ami lesz. Az új neve Iszrael, a harcos, amiben benne van az egyenes szó is. Jákob nehéz utat jár be, mint szinte mi mindannyian, ebből a küzdelemből áldással kerül ki, új névvel és egy új, megbocsátáson, túllépésen alapuló testvéri kapcsolattal. Sokszor menekülünk ki a konfrontációból, mert nehéz szembenézni a másikkal, főleg magunkkal, félelmeinkkel. Amikor ez sikerül, az felszabadító, energiát adó, a jövőbe néző. Mi ezt tanulhatjuk meg Jákobtól.
Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter
