Konferencia az 1918-1946 közötti magyar közigazgatás történetéről
Kétnapos közigazgatás-történeti konferenciát szerveztek „Pillanatképek a XX század magyar közigazgatásának történetéből, 1918-1946” címmel, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Közigazgatási Kara és a Magyar Nemzeti Levéltár szervezésében, 2016. november 22-23-án. Az eseményre meghívást kapott Dr. Latorcai Csaba, a Miniszterelnökség kiemelt társadalmi ügyekért felelős helyettes államtitkára is.
A budapesti tudományos tanácskozáson elhangzott előadások többek között a két világháború közötti Magyarország egyik legalaposabb és sokáig a jogászok körében is példaértékűnek tekintett honvédelmi törvényével, illetve az állam és a társadalom rendjének védelméről szóló különböző időszakok egyéb törvényeivel foglalkoztak. A kutatók emellett ismertették tudományos eredményeiket például a Horthy család „dinasztiaalapító” elképzeléseiről vagy a holokauszt és közigazgatás kapcsolatáról is.
A helyettes államtitkár beszédében hangsúlyozta: a múlt ismerete nélkül nem lehetséges – a jelenben eligazodva – jövőt építeni. Ezért is fontos, hogy a konferencián elhangzottak minél szélesebb körben, így a politikai döntéshozók számára is elérhetőek legyenek, hiszen ezen tudományos teljesítmények ismerete nélkül, aligha épülhet szakmailag hiteles, polgári és európai Magyarország.
Kiemelten fontos, hogy a rendezvényen résztvevő közigazgatási dolgozók, illetve a tudományos kutatóintézetekben, egyetemeken oktató-kutató kollégák megszerzett ismereteiket képesek legyenek átültetni a hétköznapok nyelvére. A tudomány és a mindennapok egymáshoz közelítése érdekében, a helyettes államtitkár lényegesnek tartotta a szakmai összefogást, melynek keretében úgy a „magas tudomány”, mint a hétköznapok tudománya területén új eredményeket lehet elérni, a köz javára hasznosítva azokat.
Végezetül a közigazgatás modernizációjának, a bürokrácia csökkentésének ügye iránt elkötelezett Kormányzat álláspontját tolmácsolva rámutatott, hogy a mindennapi életünket átszövő közigazgatás folyamatos változásban van. Az állandó megújulás követelményének csak akkor lehetséges magas színvonalon megfelelni, ha működtetői folyamatos változási képességekkel és készségekkel rendelkeznek, ha nem riadnak vissza a szervezeti reformoktól, a tevékenységi területek kiterjesztésétől, az eljárásrendek korszerűsítésétől, a személyi állomány tudásszintjének emelésétől vagy az új munkamódszerek bevezetésétől.
