kegyelet nem csak a gyászt, hanem az emlékezést, emlékeztetést is jelenti
Radnainé dr. Fogarasi Katalin, a Nemzeti Örökség Intézete főigazgatója a most átadott látogatóközpontról beszélt, de szóba került a Salgótarján utcai zsidó temető és a NÖRI tervei is.
Idén emlékezünk meg az 1956-os forradalom hatvanadik évfordulójáról. A megemlékezések során Ön és munkatársai különleges maradandót alkottak. Kérem, meséljen erről!
Minden évben vannak jelentős megemlékezések az országban, idén valóban a forradalom hatvanadik évfordulójára emlékezünk, ami azért is jelentős, mert minden családban élénken él. Ez a XX. század történelme, még ismerünk olyanokat a családban, aki részt vett az eseményekben, aki túlélt. Mindezek is azt a „nehézséget” okozták, hogy kellő érzékenységgel forduljunk az évfordulóhoz, nem szabad senkinek sem megsérteni az érzékenységét. A kérdését illetően, a Rákoskeresztúri temetőben, a Nemzeti Gyászparkban létrejött látogatóközpontról beszélünk. Ennek az a hivatása, hogy bemutassa 1956-ot egy elég széles közegnek és mellette megmutassa a forradalom tragikumát is. Nem szabad elfelejteni, a forradalom egy rövid sikertörténet volt, majd egy véres bukás. ez utóbbit mutatja be a Nemzeti Gyászpark, hogy milyen módon lettek elkaparva a hőseink, miként történt az újratemetés, valamint az is, hogy milyen körülmények között emlékezünk meg ma róluk, megőrizve az emléküket. A látogatóközpont – és ezt az avatóbeszédemben is kiemeltem – elsősorban a fiataloknak szól. Egy abszolút modern épületről van szó, XXI. századi infrastruktúrával ellátva, interaktív felületeken tudják nyomon követni az ott nyugvók életét.
Vannak olyan látogatók, akik „csak” a szeretteikre, a hősökre akarnak emlékezni, őket ezek a modern eszközök nem érdeklik. Viszont előfordulhat, hogy szeretnének leülni, inni egy pohár vizet, elmenni WC-re. Az ő igényeiket is kielégíti a látogatóközpont?
A nevezetes 300-as és 301-es parcella a temető bejáratától három kilométerre van, anak idején szándékosan jelölték ki ezt a helyet a temető legtávolabbi részén, ahol a minimális kegyelet megadása nélkül lettek elkaparva a hősök. A kérdését illetően azt tudom mondani, hogy természetesen igyekeztünk mindenre, mindenkire gondolni, mosdóhelyiségeket alakítottunk ki, mozgáskorlátozottak számára is, vannak hideg és meleg italokkal felszerelt automaták. Mindezek mellett, miután valóban nagy a távolság a főbejárat és a parcellák között, a temető kapujától félóránként indul egy busz, ami kiszállítja az emlékezni vágyókat.
Nagyon fontosak ezek az újítások, de miért kellett megvárni ezzel a hatvanadik évfordulót?
Jómagam már tizenötödik éve dolgozom a kegyeleti szakmában, azóta azon dolgozom, hogy a kegyelet ne csak a gyászról szóljon, hanem az emlékezetről, az emlékezésről is. Az, hogy miért most került erre sor, nem pedig korábban, arra roppant egyszerű a válasz, ez pedig a pénz.
A NÖRI – mint egyfajta költségcsökkentő intézmény – kiköltözött egykori irodájából, egészen a Nemzeti Emlékparkig.
Nem mártíromságból költöztünk a Fiumei úti temetőbe, hanem a praktikum okán, no meg azért, mert én nem tartom a temetőt rettenetes helynek. A mostani helyünkön nyugodt körülmények között tudjuk elvégezni a munkánkat. Ami a praktikumot illeti, ennek a temetőnek egy új dimenzióban történő bemutatása képezi a munkánk jelentős részét. A Halottak Napján egy újfajta megemlékezést tartottunk már Lukács Sándorral és Pitti Katalinnal, amelynek mindenki nagyon örült. A Fiumei úti temető tőszomszédságában van a Salgótarján utcai zsidó temető, ahol szintén van dolgunk, munkánk, nem is kevés.
Neveket sorolok: Batthyány, Kossuth, Kádár, Antall, Mádl. Mi a közös bennük?
Mindegyikük sírja védett, mindegyikre figyelünk, mindegyik sír a Nemzeti Emlékhelyen található.
A Nemzeti Emlékhely az év minden szakában képes fogadni a látogat6ókat, az emlékezni kívánókat?
Ez természetes, a tisztaságra kiemelten figyelünk, a rendezettséggel és az infrastruktúrával együtt. mindezeket igyekszünk megvalósítani a Fiumei úton.
A temetőkben folyamatosan figyelik a sírokat, figyelmeztetik a hozzátartozókat, ha lejár a sírhely joga. A nemzeti Emlékhelyen is így van?
A védett sírokról, amelyekből közel hatezer van, kijelenthetjük, nem felszámolhatóak! A munkám legmaradandóbb része – amellett, hogy természetesen büszke vagyok a látogatóközpontra, a mauzóleumokra – pont ezek a védett sírok. Amikor 2000-ben elkezdtem ezt a munkát, pont ez a konstrukció volt, amit azonnal elkezdtünk kidolgozni, ami egész Európában egyedülálló. Ez az úgynevezett virtuális nemzeti sírkert, ami azt a jogi védelmet jelenti, hogy a nemzetünk nagyjainak a sírjai nem felszámolhatóak huszonöt év után sem. Ez régebben nem így volt, különös tekintettel a hősi sírok vonatkozásában. A zsidó temetőkben, ahol nem felszámolhatóak a sírok is igyekszünk, azoknak, akik a nemzet naggyá alakításához járultak hozzá a sírjait levédjük. Az érthetőség kedvéért egy példát mondok: nemrégiben távozott el közülünk Somló Tamás, az ő sírját is azonnal levédettük.
Kérem, beszéljen a Salgótarján utcai zsidó temetőről is!
A NÖRI vagyonkezelésébe került nemrégiben a temető. Tudni kell, ez iszonyatos állapotban volt az elmúlt ideig, nem véletlen, hogy az első intézkedésem az volt – a Mazsihisz elnökének egyetértésével -, hogy lezárattam a temetőt. Nem tehettem meg felelős vezetőként, hogy baleset- és életveszélyes állapotok uralkodjanak ott. Közel féléven keresztül dolgoztunk azon, hogy bizonyos útvonalak mentén újra meg lehessen nyitni a temetőt, erre a múlt héten került sor. Vannak kijelölt tematikus útvonalak, ahol biztonságosan tudnak sétálni a látogatók. Sokkal többet szeretnék elérni ennél a temetőnél, szemben azzal, ami az elmúlt évtizedekben volt. A temetőt a kellő értékében és rangjában szeretném újra bevinni a köztudatba.
A Fiumei úton található Kegyeleti Múzeum átalakítására mikor kerül sor?
Jelenleg nagyon mostoha körülmények találhatóak ott. egy nagyon szegényes anyagot vettünk át nemrégiben. A célunk az, hogy 2018-ra a Kegyeleti Múzeum teljesen megújuljon, mellette szintén nagy tervünk, hogy ott is legyen egy látogatóközpont, aminek egy része lesz majd a múzeum.
Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter
