Darvas István rabbi és Toronyi Zsuzsa, a Zsidó Múzeum és Levéltár vezetője a Brésit hetiszakasz kapcsán beszélt a teremtésről, de szóba került a múzeum feladata, valamint az oktatás jelentősége is.
Kezdetben – Az első emberpár története és üzenete
Előröl kezdjük a Tórát, a Brésit (פָּרָשָׁת בְּרֵאשִית) hetiszakasszal. Mit kell tudnunk erről a szidráról?
Darvas István: Ez az első az olvasandó szidrák közül. A vilnai gáon mondotta, a világon nincs olyan dolog, amire ne lenne utalás a Brésit hetiszakaszban. Már ezért is ez egy nagyon fontos szidra, én egy dolgot emelnék ki a sok gondolatból, utalási lehetőségből. Azt mondja a Brésit egy része: Azt mondja az Örökkévaló, parancsba adja az embernek, a kertnek minden fájáról ehetsz, de a jó és a rossz tudásának a fájáról nem ehetsz! Így szól a parancs, amit az első emberpár kap, Ádám és Éva, majd ebből lesz egy rontás.
Mi a rontás alapja?
- I.: Éva mondja a vele beszélgető kígyónak, hogy parancsot kapott Istentől, hogy: ne egyetek a fáról, és ne is érjetek hozzá! Talán ebből is kitűnik, hogy Éva egy kicsit radikálisan értelmezte az isteni parancsot, hiszen az Örökkévaló csak azt parancsolta, hogy ne egyenek a fáról, arról szó nem volt, hogy hozzáérni sem lehet. A kígyó egy igen ravasz stratéga volt, felmérte azt a lehetőséget, hogy hogyan lehetne ezt az isteni tervet keresztülhúzni, azt a látszatot kelteni, hogy sikerül azt keresztülhúzni. Ő azt mondja Évának, hogy nyugodtan érjél hozzá a fához, nem lesz semmi baj. Éva hozzáér a fához, nem történik semmi, hiszen erre nem is volt tilalom. Éva ezen felbuzdulva eszik, illetve meg is eteti hites urát a fának a gyümölcsével, ennek köszönhetően az első emberpár kikerül az Édenből.
Mi a tanulság?
- I.: Az nyilvánvaló, meg kell próbálni az isteni parancsolatokat – ez az egész jiddiskeit világára is kiterjeszthető – úgy megtartani, hogy ne essünk túlzásokba, mert ha ezekbe beleesünk, akkor egy olyan következménye lehet, hogy a mindenkori Édenkertből mindig ki fogunk keveredni. Tekintettel arra, hogy az Édenkert most nehezen felfedezhető körülöttünk, ezért egész egyszerűen azt is mondhatjuk, ha egy irreális világot képzelünk magunknak, irreális módon értelmezzük a Tóra szavait, akkor ebből nem lesz az Édenkerthez méltó gyümölcsöző jelen és jövő.
Toronyi Zsuzsa, a Zsidó Múzeum és Levéltár vezetője
Ön mit tudna ajánlani az érdeklődők számára a múzeumból ehhez a hetiszakaszhoz?
Toronyi Zsuzsa: Szerencsére rengeteg olyan tárgy van a múzeumban, ami a Brésithez kapcsolható, de például ajánlom azt a Chevra Kadisa könyvet, amelyen Ádám és Éva ábrázolása található, ez egyébként Várpalotáról származó kiadvány.
Amennyiben valaki nem tudja, akkor elmagyarázná, mi is az a Chevra Kadisa?
- Zs.: Ez egy temetkezéssel és mindenféle jótékonykodással is foglalkozó egylet, ezek egyébként már a hitközségek formális megalakulása előtt létrejöttek, hiszen olyan szükségleteket láttak el, ami nagyon fontos volt minden zsidó közösségben, elsősorban abban a premodern időszakban, amikor még teljesen mások voltak a zsidó közösségek körülményei. Visszatérve a Chevra Kadisa kiadványra és más tárgyakra, a mi feladtunk elég sokrétű.
Azaz?
- Zs.: Egyrészt össze kell gyűjtenünk ezeket az örökségelemeket, meg kell őrizni, lehetőleg jó kondícióban, például az előbb említett kiadványt is, amelyet 1837-ben kezdtek el írni, azt is tudni kell, hogy ezek a jegyzőkönyvek évekre szóltak. Hozzánk az 1950-es években került, amikor már a várpalotai zsidó közösségnek már sajnos nem volt rá szüksége. Nekünk ezeket az emlékeket nem csak megőriznünk kell, vigyáznunk kell rájuk, hanem meg is kell mutatnunk. Mindezt úgy, hogy olyan tartalmat közvetítsünk mellé, olyan feliratokkal lássuk el, magyarázatokkal együtt, amelyek relevánsak a Zsidó Múzeum látogatói számára.
Kik vezették ezt a Chevra Kadisa könyvet, s mennyire derül ki belőle, hogy mi is történt Várpalotán?
- Zs.: Azért azt tudni kell, ez a könyv nem egy krónika, ebből nem tudjuk nyomon követni, hogy mi történt Várpalotán. Az érdekessége a könyvnek, hogy az első emberpárt rakták a címlapra. Ők ugyanis az emberiség ősei, nem a zsidók ősei. Ez a mi múzeumunknak is fontos, főként akkor, amikor tágítani akarjuk a horizontot.
A kötet ábrázolásáról még mit lehet megtudni?
- Zs.: Azt lehet kikövetkeztetni, hogy a szofer írta, ezt sok elemből látjuk, ő az, aki a közösség Tóra tekercseit, mezuzáit és tfilinjeit készítette. A kisebb közösségekben ők készítettek minden írásos dokumentumot, a dekorációt is ők készítették, bár volt már példa arra is, hogy megkértek valakit a dekorálásra, ez Várpalotán szinte biztosan nem így történt, maradt a szofer. Itt valószínűleg a szofer rajzolta az ábrákat. Azt is tudni kell, hogy nem minden Chevra könyv illusztrált, ez egy opció, azaz nem kötelező kelléke ezeknek a könyveknek. Biztosak lehetünk abban, hogy az első emberpár ábrázolása nem modellek alapján készült, azaz nem egy beállított jelenet látható. Ennek a könyvnek az érdekesség abban is rejlik, hogy az ábrázolásban két almafa, két kígyó és így két Éva lenne látható. Van még különlegessége ennek a Chevra könyvnek, a hitközség elöljárói Löwök, Cvik, Hirschek, és ez a nevekben rejlő állatalakokban is megjelenik, mint oroszlán és szarvas. A dátumot egy olyan módon jeleníti meg, ami nagy hagyománya volt a zsidó közösségeknek, ezt úgy nevezzük, kronosztikon. A dátumot egy bibliai idézettel adják meg, bizonyos betűket nagyobb tipográfiával adják meg, ezeknek a számértékével kapjuk meg a zsidó időszámítás szerinti dátumot az 5000 év elhagyásával, ezt viszonylag egyszerűen tudjuk átszámolni a polgári időszámításra. Mint mondtam, 1837-ben kezdték, sokáig folytatták a könyvet, amiben a hitközség és a Chevra Kadisa alapszabályai olvashatóak. Ennek a könyvnek a jelentős részét nem héberül írták, ez is ritkaság, ezt azért tették, hogy az is értse, aki nem volt járatos, az akkor alig beszélt héberben.
Milyen nyelven íródott?
- Zs.: Németül, mégpedig azon a németül, amit az akkori zsidó közösségek beszéltek, egyfajta judendeutsch nyelven. Ezt a németet szinte mindenki beszélte az akkori Magyarországon, a könyvben is ez szerepel, de héber betűkkel.
Rabbi úr, mit gondol erről a Chevra Kadisa emlékről?
- I.: Hihetetlenül érdekes kordokumentum, s miután rabbi vagyok, ezért egy kis tanítást mondanék el ehhez is. A Chevra Kadisáknak voltak bevételeik, sajátossága volt a zsidó életnek, hogy a Chevrák az év végén nyereségesek voltak, ezt vissza kellett forgatni a zsidó életbe, mégpedig az oktatásba. Ilyen módon a halál, a temetkezés és az élet, az oktatás szorosan kapcsolódik össze. Így a Chevra Kadisa a zsidó élet folytonosságát jelentette mindig is.
A Brésit szidrájával kezdtük a beszélgetést, hol lehet Önt hallani erről a hetiszakaszról és mikor?
- I.: Az OR-ZSE zsinagógájában várunk nagy szeretettel mindenkit péntek este 5 órakor tanulunk, majd 6-tól kezdődik a Szombatfogadás.
A Zsidó Múzeumban, ha valaki megtekintené ezt a Chevra Kadisa könyvet, persze más érdekességek mellett, az hova menjen?
- Zs.: A Zsidó Múzeum 1931 óta a Dohány utcai zsinagóga mellett áll, már kívülről is látszik, hogy itt egy múzeum található, itt szombat kivételével délelőtt 10-től várjuk a látogatókat. Megújuló múzeum vagyunk, komoly portörlés után, a kiállított tárgyakat egy újabb kontextusba igyekszünk helyezni.
Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter
