„Csak a szakma számít…”
Fekete Péter, a Fővárosi Nagycirkusz igazgatója a cirkuszművészet jelenéről, jövőjéről beszélt. Szóba került még egy új cirkuszművészeti központ terve is.
Igazi színpadi neve van, Fekete Péter, de ennek különös története van.
Aki a cirkusz világában dolgozik, aki a színpadon szerepel, annak nem árt, ha izgalmas neve van. A nevem egy nagyon komplikált történeten keresztül ragadt rám. Amikor 1963-ban megszülettem Szombathelyen, előtte az édesapám és az édesanyám megegyeztek abban, hogy ha fiúgyermekük lesz, az édesapám ad nevet, ha leánygyermek, akkor meg az édesanyám. Amikor kiderült, hogy a gyermek, jelesül én, fiú, akkor kérdezték, hogy mi lesz a nevem. Az édesanyám, a megállapodásnak megfelelően az édesapámat kérdezte meg, ő rávágta, hogy Péter legyen az újszülött neve. Na, anyám nem engedte beírni ezt a nevet, mondta is apámnak, hogy bolond vagy, tönkreteszed a gyerekkorát a kisfiúnak, mindenhol csúfolni fogják, Szurtos Petinek nevezik majd. A vita eldöntéig az szerepelt a kezemen lévő anyagcsíkon, hogy Fekete fiú. Miután anyukám a Gabriella nevet szerette volna, így lettem én Gábor, egészen tizenhat éves koromig. Ám, miután én eredetileg bűvész vagyok, ebben az időben az Operett színészei hakniban voltak Vas megyében, elvittek engem is, s úgy konferáltak fel, mint Fekete Péter bűvészt. Először tiltakoztam ez ellen, de miután a továbbiakban is így konferáltak fel, rajtam ragadt a Fekete Péter név. Később, amikor Németországban dolgoztam, rájöttem, ez a név jól illeszkedik az illuzionista szakmához, így végül visszavettem azt a nevet, amit eredetileg az édesapám nekem szánt.
Ezek szerint az új nemzeti cirkusz megalkotásához egy bűvészre van szükség?
Az új cirkusz megalkotásához olyan emberre van szükség, aki a világ különböző pontjain tapasztalatokat szerzett, aki nyelveket beszél, akinek van cirkuszművészeti diplomája, ért is ehhez, de rendelkezik intézetvezetői gyakorlattal is.
Ám előtte színházi rendező is volt, emlékszik még az első darabjára?
Csáth Géza Emma című darabja volt, ezt Angliában rendeztem a kilencvenes évek közepén, az edinburghi fesztiválon. Komoly sikerrel mutattuk be, ezért is volt nagy boldogság, hogy Csáth Gézát rendezhettem.
És a Fővárosi Nagycirkuszban mit rendez?
A Lúdas Matyit, az Atlantisz gyermekeit most zártuk be. A Fővárosi Nagycirkusz elmúlt 45 éve alatt soha nem látott roham „támadta meg” a pénztárakat a nyár folyamán. Ez azt jelentette, hogy eddig ketten fogadták a telefonos megrendeléseket, mára már tizenhatan dolgoznak itt.
Akkor dőlt a pénz…
Nem is a pénzben jelent ez meg, sokkal inkább a nézőszámban, a sikerben, az Atlantisz gyermekeit 200 ezer néző látta.
Azt is lehet érzékelni, hogy a Fővárosi Nagycirkusz a csapból is folyik. Tényleg van mögötte valami tényleges vagy csupán sikerült egy jó PR főnököt találni?
A XXI. században el kell dönteni, kezdünk-e valamit a cirkuszművészettel vagy hagyjuk elsüllyedni. Legyünk őszinték, a skandináv országokban például egymás után zárják be a cirkuszokat, Európa más részeiben is ez a helyzet.
Van másutt is kőcirkusz?
Hogyne, Párizsban például, de Münchenben, Bukarestben is, ám érdekesség, hogy Közép-Európában csak a mienk van. Szlovákiában, Csehországban, Lengyelországban, Szerbiában nincs is kőcirkusz. Visszatérve a kérdésre, el kell dönteni, megreformáljuk-e ezt a művészeti ágat vagy tényleg hagyjuk elsüllyedni. Európa egy részébe már kitiltották az állatokat a cirkuszból. Én mindezek ellenére hiszem, hogy a cirkuszban van helye az állatoknak, persze nem mindegy, milyen állatok szerepelnek, ahogy az sem mindegy, mit üzennek ezek az állatszámok. Oda kell figyelni az állatvédők szavára! Ha nem figyelnénk oda, akkor még mindig nercbundában járkálnánk.
Visszatér a panofix, a régi magyar találmány, a bunda, ami polimerből készült?
Abból készült a panofix? Én azt hittem birkaszőrből lett dúsítva. Egy biztos, hiszem, hogy meg lehet lenni műszőrme bundában. Én hiszek az állatvédők szavának, csak arra kell figyelni, hogy az állatkérdésben ne öntsük ki a fürdővízzel együtt a gyereket. Minden hónapban szervezünk egy komoly beszélgetést a cirkuszban, egy ilyenen tettük fel a kérdést, egy vak ember a kutyájával szimbiózisban él, az senkinek sem okoz gondot. Hogy ezt a kutyát meg kell tanítani arra, hogy képes legyen együtt élni az emberrel, azzal sincs gondja senkinek.
Kicsit azért más ez a helyzet, a kutya az ember legjobb barátja, segítőtársa.
Így van, de még számos más szelete van a világnak, ahol az ember-állat harmonikus együttélése működik. Ha olyan számokat engedek be az általam vezetett cirkuszba, ami ezt a harmóniát mutatja be, avval nincsen semmi baj. Ha az erőszakról szól ez, ha csak öncélúan adnak utasításokat, úgy fegyelmeznek, és így kívánnak szórakoztatni, na annak nincsen helye a cirkusz világában. Tehát az állatok védelme miatt ne dobjuk ki az állatszámokat! Egy cicaszám a macskabarátoknak, ahol önként ugrál rúdról rúdra a cica, ezzel nincsen semmi bajom.
Hallottam például, hogy a kígyóbűvölést is betiltották több országban.
Én ezzel egyetértek.
Az új cirkuszi előadásokban, amiket rendezett, egy varietévilágot mutat be a nézőknek. Ez mennyire tudatos döntés az Ön részéről?
Én nem nagyon szeretem a varieté szót, ez a szórakoztatás műfaja, én meg a cirkuszban a társadalmi felelősséget keresem.
Ne mondja, hogy nem szereti a varietét, hiszen még egy tánccsoportot is felléptetett, ami ezt a világot hozta be.
Azt gondolom, a varieté nem lehet központi műfajként a cirkusz húzóágazata. Nekem sokkal fontosabb a társadalmi üzenetközvetítés, léteznek-e olyan témák, amit egy pedagógus a cirkuszi előadás megtekintése után könnyebben tud előadni. Például a súrlódás elmagyarázásához is van produkciónk.
Meséljen a már említett táncegyüttesről, amelyik a varieté világát hozta be a cirkuszba!
Az Experidance csoportról van szó, mi már évek óta dolgozunk együtt Román Sándor együttesével, egy-egy nagyobb rendezvény bemutatójához is el szoktak jönni. Azért azt nem szabad elfeledni, a táncművészetnek van helye a cirkusz világában!
Ez így van, olyannyira, hogy akik megnézték ezt az előadást, azt érezhették, nem egy megszokott cirkuszi előadáson vannak jelen, volt ott vers, nóta, tánc, szinte minden.
Tartsunk meg mindent, ami a cirkuszművészetben jó, a hagyományt!
Egyébként az újabb szemlélet miatt sokan támadták?
Az Atlantisz gyermekei sikere után már nem. Bebizonyosodott, pontosabban a 200 ezer ember bebizonyította a szemlélet értelmét.
Maga egy szemfényvesztő, hol bűvészkedik, hol színházat vezet, most cirkuszt irányít. Ki pénzeli magát, honnan van a pénz az ötletek megvalósításához? A már említett 200 ezer látogatónak az előadáson kívül tiszta épülete, tiszte WC-t kellett adni, gázsit kellett fizetni, erre a nézői jegybevétel nem elegendő.
A WC tisztán tartása valóban nem egyszerű, mert már az is idős, nem könnyű fűteni az épületet. A cirkuszművészet az állami fenntartású intézmény. Mi nagyon kevés pénzt kapunk. Addig, amíg az Operaház, a Nemzeti Színház milliárdokat kap, addig a Fővárosi Nagycirkusz éves költségvetési támogatása 250 millió forint. Ehhez jön még hozzá a tao, ami kb. félmilliárd forint, így a jegybevételből támogatjuk jelentős részben a cirkuszművészetet.
Mindez úgy, hogy a lobbitevékenysége kiváló, rengeteg döntéshozó fordul meg mostanában a cirkuszban.
Persze, de járnak ők az Operába, a Nemzetibe és máshová is. Kik a jó döntéshozók, milyen döntésekről beszélünk? A kulturális kormányzat, amelyik elcsábított engem Békéscsabáról és lehetőséget biztosított, hogy megépítsük az új cirkuszt, hozott egy döntést, meglátjuk.
Akkor mit és hol épít majd meg?
Olyan cirkuszművészeti központról álmodunk, amely méltó Közép-Európa közepén, amelyik tényleg rangot vív ki magának.
És hol? És hogyan?
Nézzük meg, most mit tudunk. A jelenlegi épületet vagy iszonyú pénzért újítjuk fel, vagy lebontásra kerül. Az első nem éri meg, marad a második megoldás. Megszületett a döntés, az épület el lesz bontva, a helyét megkapja az Állatkert, erről már kormányhatározat is van.
Az épület majdani lebontása miatt voltak tiltakozások? Fakivágások?
Hála Istennek, még nem volt semmi ilyesmi. Mi a kollégáimmal 127 fát ültettünk egyébként a 127 éves Nagycirkusz születésnapján.
Hol lesz akkor az új Fővárosi Nagycirkusz?
Szeretnénk a Városliget környékén tartani, ennek azért jó tradíciói vannak.
Erre már van pénz? Van már kormánydöntés?
Az még nincsen, eltökélt szándék viszont van. Bizonyos pénzek vannak az idei költségvetésben a tervezésre, előkészítésre. Ez azért egy körülbelül négy éves projekt. Majd kiderül, hogy összesen mennyi lesz erre. Tervpályázatot még nem írhatunk ki, amíg nem tudjuk, hogy hol lesz majd az új cirkusz. Egy biztos, a Városligeten belül most nincs több hely, ott zöldfelületet épületté alakítani nincs lehetőség. Kaptunk már ajánlatot a körúton kívüli területre, én azt mondtam, mondom, a halála a cirkusznak, ha a Hungária körúton kívülre kerülnénk. Felmerült a Nyugati pályaudvar környéke, sok mással együtt. De felmerült a Dürer kert környéke is.
Az elég lenne a cirkusznak?
Az egy jó nagy terület, éppen az az érdekessége, hogy sok ottani épületet meg lehet menteni, oda új funkciókat lehet telepíteni. Olyanra gondolunk, ahol múzeum, kutatótár van a cirkusz mellett, artistaképző is található ott, a mostani Artistaképzőt is majd át lehet vinni oda. Meggyőződésem, hogy akkor építsünk cirkuszművészeti központot, ha mindent ott lehet egyben tartani. A cirkusz, az oktatás, a képzés, a múzeum. Akkor lesz ebből egy európai, közép-európai központ és ezért kell elmenni a régiből, mert ott erre most nincs lehetőség.
Ön szerint mikor kerül sor az első kapavágásra?
Amikor megvan a hely, amikor lesz terület. Beszélhetünk mindenről, álmodhatunk helyekről. Egy példával mutatom be. Én kinézem az Ön lakását, azt mondva, kiváló panziót tudnék ott csinálni, meg kell nézni, hogy eladja-e, majd alkudozunk róla, de kiderülhet még, hogy van rajta hitel is. Szóval még nem dőlt el a helyszín.
De Önt már miniszteri biztosnak kinevezték, mit tett akkor eddig?
Előkészítettem a cirkusz építését, azért ez egy nagyon bonyolult világ.
Mi van holnap, meg utána? Mire készül még a cirkusz idén, meg jövőre?
A régi és szeretett cirkuszunkban kell jó műsort csinálni, közben folyamatosan beszélgetni kell az emberekkel, hogy milyen cirkuszt szeretnénk.
Nem fagynak meg addig a nézők?
Nem, megoldjuk azért villanyradiátorokkal, hőbefúvással.
Apropó befújás, a legutóbbi műsorban is volt ilyen, a vízicirkuszban, meg is őrültek érte a nézők, nagy siker volt. A tervek szerint az új hely is alkalmas lesz erre?
Most a régiben is ezért próbáltuk ki, cserélhető manézsról álmodunk, ahol a lovak körbefutnak, majd egy gombnyomással lemegy a manézs, bejön a jég, egy újabb gombnyomással a víz jön be.
Mi is lesz az új műsor?
A Lúdas Matyival kezdünk.
Beszéljen erről többet!
Nagyon sok cirkuszművészet, sok tánc és zene, a félreértések elkerülése végett, a fekete nem színházat csinál a cirkuszból, ez egy cirkuszművészeti előadás lesz! Lesznek ludak a levegőben, mutatványokat mutatnak be, de lesz mellette bábművészet is.
Azt hogyan?
Megkérdeztem a veszprémi bábszínházat, jönnének-e és gyártanának-e egy hatalmas bábelefántot. Visszatérve, tartalmilag is keressük azokat az elemeket, amelyeket meg lehet mutatni, a hét lúd az hét tulajdonságot határoz majd meg. Az alázatot, a tisztaságot, a szorgalmat, a jóságot, és másokat. Lúdas Matyi azért nem adja a lúdját Döbröginek, mert megkérdezi, alkalmas-e a tisztaságra, másra.
Szeretni fogják ezt Ön szerint?
Igen, azt hiszem szeretik majd. A Lúdas Matyi után lesz egy karácsonyi showműsorunk, egy orosz családot sikerült szerződtetni egy fantasztikus műsorral. Egy fesztiválon láttam meg őket, megláttam a család egymásrautaltságát, a hitet, a bizalmat. Fantasztikus volt!
Ön akkor a Fővárosi Nagycirkusz utazó nagykövete is, sokat utazik a nagyvilágban.
Muszáj megtenni, el kell menni a fesztiválokra, a produkciókat meg kell nézni. Itt lehet bármit mondani, hogy magyar, nem magyar a produkció, csak a szakma számít. Nemrégiben egy fesztivál zsűrijében egy izraeli kislány produkcióját ismertem el, el is hívtam a Lúdas Matyiba, sajnos nem jött össze az elfoglaltságai miatt. Abban biztos vagyok, hogy előbb-utóbb sikerül őt is elhoznom Magyarországra.
Oroszországban nagy hagyománya van a cirkuszművészetnek, ott is sokszor járt, ismerik magát, de Fekete Péterként vagy a Fővárosi Nagycirkusz igazgatójaként? Már csak azért is, mert azt hallottam, nem is volt rossz bűvész egykor, hol láthatták Önt?
Bűvészként a nyolcvanas években dolgoztam, majd színházi ember lettem, megfordultam számos helyen, a kérdésére pedig azt tudom mondani, a cirkuszigazgatókat szokták a fesztiválok zsűrijébe meghívni, hiszen a versenyzőknek akkor van esélyük egy jó szerződésre, ha egy igazgató megnézi őket.
Az Artistaképzővel, az utánpótlással meg van elégedve?
Meg vagyok elégedve, nagyon jó iskolánk van, a gondolkodásmódon kell egy kicsit változtatni.
A fiúk-lányok aránya is jó?
Nem rossz az arány, a nagyobbakból még kellenének fiúk, a sportból lehetne átemelni párat, olyanokra gondolok, akik már letettek valamit a torna, a küzdősportok területén. Valamennyi olyan fiatalnak, akik pályaválasztás előtt állnak, tudom ajánlani a Fővárosi Nagycirkuszt. Olyanoknak, akik elbírnak még több embert, de a háttérszakmába is várunk embereket, a fény-, a hangtechnika területére, a porond mellé is. Mi elkezdjük az érettségi után egy kétéves képzés keretében képezni a fiatalokat a cirkuszi szakmákra.
Kicsit még visszatérve a karácsonyi műsorukra, mondta, hogy szerződtetett egy családot, de mi lesz még rajtuk kívül?
Teljesen hagyományos műsor, persze egy kis történettel. Ide a klasszikus cirkusz kedvelőit várjuk majd.
Ön intézményvezetőként figyel a társadalmi felelősségvállalásra is. Voltak az előadásokon hátrányos helyzetű gyerekek is?
20 ezer gyermek a tanulmányi eredményeinek köszönhetően jutott el hozzánk, közel 4 ezer hátrányos helyzetű gyermek jött el a cirkuszba. Hozzátartozik, hogy a feleségem a Pető intézet rektor-helyettese, a mi életünket a sérült gyermekek átszövik, ahogy az is, miként lehet ezzel, miként lehet vele együtt élni.
Azért a Fővárosi Nagycirkuszba a fogyatékkal élők nem könnyen jutnak be.
Ez így van, de majd építünk egy újat, akkor ez működni fog. Most még több ember segítsége kell a bejutáshoz, az összes kollégám a rendelkezésre áll. Egy történetet muszáj elmondanom: szervezünk cirkuszi előadást vak nézőknek narrálva. A színházban ez természetes, hiszen ott van verbalitás, ott hallhatják a hangot, a cirkuszban csak a látvány van. Mi kipróbáltuk a Vakrepülés Társulattal a Békés megyei vakok szervezetével beültek a páholyba, felvették a fülest, én meg beszéltem, elmondtam a látnivalókat, hogy éppen balról jön a kutya, meg ilyeneket. Az elmondásuk szerint ugyanolyan élményben volt részük, mint a látóknak.
Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter
