Nem kell a zenét dobozba rakni, meg kell mutatni, a zene mindenkié…
2016. szeptember 2. A szeptember 2-i adásbólHallgassa meg!
Ön is fellép a Zsidó Kulturális Fesztiválon, de most egy újfajta szerepben. Kérem, meséljen erről!
Ez valóban egy újfajta egyveleg lesz, hiszen Klein Judit, Bíró Eszter, Falusi Mariann lesznek a partnereim. Mi négyen egy olyan kis csapatot alkotunk majd, amire még korábba nem volt példa. Több különlegessége is lesz az előadásnak, így például nem csak szefárd zsidó zenét játszunk majd, annak ellenére, hogy ez a darab címében is szerepel, hanem benne lesz mindenkinek a saját stílusa, egyénisége. Olyan nagyszerű művészek segítenek minket, mint Lamm Dávid, Hámori Dávid gitárművészek, Szokolai Dongó Balázs furulyaművész, Dés András pedig az ütőhangszereket kezeli.
Ön hogyan került kapcsolatba a szefárd zsidó zenével?
Engem minden szál ehhez vezetett. Gyerekként zsidó közegben nőttem fel, ebben szocializálódtam. A tradicionális zsidó zene is érdekelt, egyre mélyebbre ástam magam a témában, míg el nem jutottam az ősi szefárd dalokhoz, végül pedig ebben bontakoztam ki leginkább.
A szefárd dalokat az közösség nyelvén, a ladino nyelven énekelték, Ön is?
Főként igen, de vannak héber nyelvű dalok is.
Vannak kedvencei a dalok közt?
Nehéz, már azért is, mert a koncerteken is szoktam egy-egy dalt a kedvencemnek nevezni, de azt mondanám, hogy nagyon sok kedvencem van. Ha általánosan kéne mondani, akkor én a szerelmes dalokat szeretem a legjobban.
Akkor lehet azt mondani, hogy Ön egy közel-keleti rózsaszál, aki erősen vonzódik az érzelmes, ladino, szefárd dalokhoz.
Fogjuk rá, így is lehet mondani.
Hogyan fogadja ezt a közönség? Itt Közép-Európában az askenáz zsidó közegben másfajta zenét hallgatnak.
„Trükközünk”, kicselezzük a közönséget, azaz belecsempésszük a szefárd zenét a nem szefárd közegbe, így a közönség csak azt mondja, milyen szép és jó, bár fogalmuk sincs róla, hogy mit is hallnak éppen. Van egy jazzestünk is Lamm Dáviddal, ahol minden harmadik jazzszám után eljátszunk egy ladino dalt is. A közönség pedig azt érzékeli, hogy valami különleges, érdekest hall.
Mi lesz a Szefárd dívák műsora?
Ez legyen egyelőre titok. Visszatérve egy kicsit az előző kérdésre, már léptünk fel teljes szefárd programmal nem zsidó közönség előtt is, az volt a tapasztalatom, hogy ha nincs kihangsúlyozva, hogy ez zsidó zene, akkor ez senkit sem zavar…Nekünk, előadóként is néha túl kell lépnünk a saját koncepciónkon, korlátainkon, nem kell a zenét dobozba rakni, meg kell mutatni, a zene mindenkié.
Milyen volt az a gyerekkora, amiről már mesélt?
Zsidó közegben nőttem fel, zsidó iskolába jártam, hármat is sikerült elfogyasztanom, a Wesselényi utcában kezdtem, majd jött a Lauder, végül pedig a Scheiberben fejeztem be.
Akkor jön az OR-ZSE?
Beiratkoznék, ha a nőknek lehetne kántor szakon tanulni. Viccet félretéve, engem a zsidó szakrális zene nagyon vonz, de itthon erre nincs lehetőség, hogy egy nő képezze tovább magát. Így magánszorgalomból tanulom a különböző szakrális énekeket, az egyik lemezünkön is szerepel több ilyen dal.
A liturgikus dalok, imák között van kedvence?
Több ilyen is van, egyik ezek közül a Hamavdil, ennek van egyébként ladino verziója is.
És a legfontosabb ima, a Smá?
Nagyon érdekes, mert Tolvaly Ferenc két fel bennünket, hogy a szefárd zsidókról szóló könyvének a bemutatóján muzsikáljunk, ott kifejezettem a Smá-val kezdtem el a koncertet, ami akkor egy teljesen improvizatív, saját szerzemény volt. Ezt a dalt nem nagyon szoktuk a koncerteken játszani, már azért is, mert ez egy nagyon specifikus téma.
Mindennap imádkozik egyébként?
Igen, mindennap megteszem.
A Szefárd dívák mikor lépnek fel?
A Zsidó Kulturális Fesztiválon szeptember 6-án lépünk fel, a Hegedűs Gyula utcai zsinagógában.
Köszönöm a beszélgetést.
Az interjú a 2016. szeptember 2-i Halljad Izrael! adásában elhangzott beszélgetés szerkesztett változata.
Breuer Péter
