Bazi nagy görög pofátlanság
Görögország azzal fenyegeti a német kancellárt, hogy 230 milliárd fontnak megfelelő második világháborús jóvátétel miatt fogja perelni. Vigyázzban áll az ész.
Nyilvánvalóan kizárólag propagandaereje van a bejelentésnek, mégis meggondolásra készteti az embert, csakugyan érdemes-e segíteni a bajba jutott országoknak százmilliárdokkal, vagy hagyni kell, hogy megfőjenek a saját levükben.
Ciprász és Merkel
A nemzetközi diplomáciában kevés ehhez fogható arcátlanság történt az utóbbi évtizedekben. Görögország keresetet készül beadni Németország ellen több mint 230 milliárd fontnak megfelelő értékben, azt állítván, hogy Berlin tartozik neki a második világháborús kártérítéssel.
Alekszisz Ciprász miniszterelnök még tavaly hívta életre azt a parlamenti bizottságot, amelynek feladata lesz, hogy megpróbálja – ha lehet – diplomáciai úton kikényszeríteni a német kártérítést. (Hogy az olaszt vagy a bulgárt miért nem, bár ezek az országok is részt vettek Görögország megszállásában? Talán mert tudják, hogy nincs miből fizetniük.)
Németellenes tüntető Athénban
A Spiegel azonban azt állítja: létezik egy 77 oldalas jelentés, amit görög parlamenti képviselők állítottak össze, s ők azt javasolják, hogy ha másként nem megy, nemzetközi bíróságon, kereset formájában kényszerítsék rá Németországot a fizetésre.
Görögország 269 milliárd eurót követel a náci invázió okozta károk fejében, ráadásul további 9,2 milliárdot az első világháborús károk miatt. A dokumentum szerint több mint 107 milliárd euró jár közvetlenül azoknak a görög polgároknak, akik rokonukat veszítették el a nácik miatt, vagy egyéb nehézségeket szenvedtek a megszállás alatt.
A Luftwaffe a görög főváros felett
A javaslatokat szeptemberben bocsátják szavazásra a görög parlamentben. Jóllehet ez a szavazás nem kötelezi semmire a görög kormányt, a minisztereknek mindenképp hivatalosan állást kell majd foglalniuk az ügyben. Ciprász már korábban is „morális ügyként” emlegette a Görögországnak szerinte járó második világháborús jóvátételt, így valószínű, hogy most is pártfogásába veszi a pimasz, de a valóságtól teljesen elfordult görög közvéleményben minden bizonnyal népszerűségre szert tevő követelést.
Ezt a követelést azzal indokolta meg a parlamenti bizottság elnke, Triantafülosz Mitafidisz: „Az emberiesség elleni bűncselekmények nem évülnek el. Igazságot kell tenni.” Ez persze büntetőjogi kategória, és semmi köze a kártérítésekhez, amelyekben a békekötéskor szoktak a korábbi hadviselő felek megállapodni.
Felvonják az Akropolisznál a horogkeresztes lobogót
Jóllehet a nácik a második világháborúban tucatszám szálltak meg országokat, a görögök az egyedüliek, akik időről időre felvetik a kártérítés kérdését. A görög Legfelsőbb Bíróság 2000-ben már elutasította azt a berlini beadványt, ami az ellen szólt, hogy az athéni állam egyszerűen lefoglalja az országban lévő német tulajdonokat.
A kártérítés kérdése azonban igazi komolyságában azt követően merült fel, hogy Görögország a több évtizedes tudatos túlköltekezés, a mesterségesen magasan tartott életszínvonal, az abnormális fizetések és juttatások, az adómorál teljes hiánya, s nem utolsósorban az olimpia megrendezése miatt pénzügyileg padlóra került, s egy időben az a veszély fenyegette, hogy kikerül az eurozónából.
Adolf Hitlerre felesküdött görög kollaboránsok partizánvadászaton
Az ország hitelezői súlyos megszorító intézkedéseket követeltek, amelyet a baloldali-náci kormánykoalíció több alkalommal elszabotált, ennek ellenére újabb és újabb hitelekhez és mentőcsomagokhoz jutott százmilliárd eurós nagyságrendben, elsősorban a német adófizetők rovására.
Németországot a második világháború után súlyos jóvátételekre kötelezték, amelyek fizetése alól a szovjet megszállási zónában kialakított keletnémet kommunista bábállam eleve kivonta magát. Nyugat-Németországot, amelyre nagy szükség volt a szovjet fenyegetéssel szemben, 1953-ban adósságkönnyítéssel állították talpra: jóvátételi kötelezettségeit megfelezték. Az ezt kimondó londoni egyezményt Görögország is aláírta. Az egyezmény vonatkozott az első világháborús kötelezettségekre is. Görögországnak tehát jogilag semmi keresnivalója nincs Németországgal szemben.
Németország az olaszok sikertelensége után szállt be a görögök elleni hadjáratba, és 1941-től 1944-ig uralta az országot, ahol ez alatt – miként az összes megszállt országban – létezett bábkormány. Az azokban az években Hellén Állam néven futó Görögország – hasonlóan a franciákhoz, a Benelux-államokhoz vagy a norvégokhoz – éveken át szó nélkül kiszolgálta a megszállókat és tehetségéhez mérten hozzájárult a német háborús erőfeszítésekhez.
Görög náci kivégzett hazafi holttestével fényképezkedik
A görög kollaboráns kormány nácibarát fegyveres erőt is létrehozott Biztonsági Zászlóaljak néven Walter Schimana SS-tábornok vezetésével, amelynek tagjai a következő szövegű esküt tették le:
„Esküszöm e szent esküvel Istenre, hogy teljes mértékben engedelmeskedni fogok Adolf Hitlernek, a Német Hadsereg Legfőbb Parancsnokának. Kötelességemet hűséges odaadással teljesírem, és fenntartások nélkül végrehajtom feljebbvalóim parancsait. Teljes mértékben elismerem, hogy az itt elfogadott kötelezettségekkel való bármilyen szembeszegülés a Német Katonai Hatóságok általi megbüntetésemet vonja maga után.”
A kollaboráns egységek valóban hűek maradtak a német megszállókhoz, az utolsó pillanatig, míg azokat ki nem vonták Görögország területéről.
