Zsidó sportolók az olimpián
Különleges szabadtéri kiállítással örvendeztette meg Budapestet az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség, a riói olimpia alatt. Azokról a nagyszerű magyar sportolókat mutatja meg a kiállítás, akik egykor dicsőséget szereztek a hazájuknak, akik nagyszerű sportolók voltak, kiváló magyarok és remek zsidók is. A kiállítás megnyitóján jártunk.
Szalai Kálmán, a kiállítás szervezője köszöntötte a megjelenteket. Beszédében elmondta, hogy az egykori magyar sportsikerek megörökítése mellett a zsidóság és sport kapcsolatának történetét, a zsidó származású sportolók világraszóló eseményét tartja fontosnak. A tárlat egy másik, kevésbé ismert témáról, a Maccabi Játékok, a zsidó olimpia történetéről is képet ad. De mellette külön szerepel az 1936-os berlini olimpia is, melyet a Harmadik Birodalomban rendeztek meg és az 1972-es müncheni olimpia is, ahol terrortámadás érte az izraeli sportolókat. Szalai Kálmán külön megemlékezett a nemzetközi olimpiai mozgalom eddig elfeledett történetéről is. A történet 1860 júniusában Nagybecskereken kezdődött, a mai Szerbia területén. Ekkor született meg egy zsidó kisfiú, Kohn Ferenc. A gyermek szülei mindent megtettek a taníttatásáért, olyannyira, hogy már huszonhárom évesen matematika-fizika szakos, majd francia és német nyelvtanári diplomát szerzett, később ezt kiegészítette irodalomtanári papírral. Itthoni tanulmányai mellett Párizsban is hallgatott több szemesztert, ahol megismerkedett Pierre de Coubertein báróval, akkor már nevét magyarosította Kemény Ferencre. Coubertein 1894-ben hirdette meg az ókori olimpiai játékok megújítását, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság megalakítását, melyben az egyik első meghívott Kemény Ferenc volt. Kemény nem sokkal később az egyik kezdeményezője volt a Magyar Olimpiai Bizottságnak, ám sajnos rövid idő után háttérbe szorították, a nevét is egy ideig elfeledtették, pedig Kemény Ferenc neve is ott szerepelt az első újkori olimpia színhelyén, Athénban azon a márványtáblán, ahol a szervezők nevét rögzítették.
Köves Slomó, az EMIH vezető rabbija megnyitó beszédében megemlítette, hogy Magyarország első és második újkori olimpiai győzelmét egy kiváló zsidó ember szerezte, Hajós Alfréd, aki 1878-ban Guttmann Arnoldként született. Akkor Athénban 13 fokos volt a tengervíz, ahol a gyorsúszó számokat nyerte meg Hajós Alfréd. Mellette még futballista is volt Hajós Alfréd, ebben a sportágban is bajnoki címet szerzett. Volt sportvezető, labdarúgó játékvezető is. Ám még építészmérnökként is nagyszerű dolgokat alkotott. Ma nehéz elképzelni, hogy egyetlen ember több területen is jelentős dolgokat alkosson, hajtson végre. Hajós Alfréd sikereit egy másik megvilágításba helyezte Köves Slomó, a magyarországi zsidók emancipációjának idején, a XIX. század végén. A magyarországi zsidóság ekkor találkozott először az aktív sportolás, az edzés lehetőségével. Magyarországon 1883-ban vezették be a kötelező testnevelés oktatását az iskolákban, ez is segítette a magyarországi zsidóságot, hogy évszázadok után először foglalkozzon a testi építés lehetőségével, így a sport nagyon népszerű lett a hazai zsidó középosztály és a munkásság körében egyaránt. A sport alkalmat nyújtott a zsidóság számára, hogy a többségi társadalom tagjaihoz hasonló elismertséget szerezzenek, ezzel is megszabadulva a több évszázados antiszemita toposztól, ami a zsidókat testileg nis alacsonyabb rendűnek, így a sportolásra alkalmatlannak titulálta. A zsidók tetemes lemaradást igyekeztek behozni, de amint ezt az eredmények igazolták, sikeresen hajtották végre. Magyar zsidó sportolók a versenyeken a hazájukért küzdöttek és magyarként, magyar zsidóként, sportolóként arattak sikereket. Bár nincs statisztika erről, de közel félszázan lehettek azok, akik zsidóként, magyarként hoztak aranyérmeket az olimpiákon a hazának. A kiállításon több olyan emberrel is megismerkedhetnek a látogatók, akiknek az élete tragikusan ért véget a világháborúban.
Köves Slomó szerint ez a kiállítás csak egy kezdet a közös gondolkodáshoz. Az eredmények azt mutatják, a magyar sportsikerek és az újkori olimpiák története elválaszthatatlan egymástól. Ebben szerepelnie kell annak a folyamatnak is, ami az egykori zsidó származású sportolókat a kezdeti bizonytalan lépésektől az olimpiai győzelmekig vezette.
Kiss Gergely, háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó elmondta, hogy azért is nagy megtiszteltetés neki, hogy meghívták, mert erzsébetvárosi fiúként a környező tereken nőtt fel, közben arra vágyott, hogy pólósként olimpiai bajnok legyen, akinek a Himnuszt játszák. Itt is megtanulta azt, ami nagyban segítette őt az élsportban, egy csapatjátékban, ez pedig az, hogy színes világban élünk, amiben mindennek kell, hogy helye legyen. A vízilabda aranycsapat is együtt tudott dolgozni, nem számított a másik származása, világnézete, színe, stb. Ezt leginkább az olimpiai falvakban lehet érezni, ahol hatalmas egységet alkotnak a különböző bőrszínű, öltözetű, méretű sportolók. Kiss Gergely elmondta, nem zsidó sportolóként nagy büszkeséggel tekint a zsidó származású sportolókra, a vízilabda közel kilencven éves történelmében szereplőkre. A sport és a kultúra nagyon fontos, ezért is jelentős minden olyan kiállítás, amely jelentős pluszinformációkat ad az embereknek.
Jusztin Ádám, a Macabbi VAC elnöke, a 2019-ben Budapesten megrendezendő Macabbi Európa Játékok egyik szervezője szerint nagy öröm az, hogy azok az elmaradások, amelyek a magyar sportéletben eddig megvoltak, lassan rendeződnek és egyre fontosabbá válnak azok a sportsikerek is, amelyeket a magyar zsidó közösség ért el. A kultúra része a sport, és ennek egyre erősebb jelenléte a zsidó közösség életében is fontos. Ennek egyik példája a mostani kiállítás is, azok az eredmények, amelyek Hajós Alfréd óta megjelentek Magyarországon. Ahhoz, hogy a teljes képet megkapjuk, nagyon sok ilyen kiállítást kell még megtartani – emelte ki Jusztin Ádám. Elindult egy folyamat, ami egészen 2019-ig tart majd, amikor egy hatalmas eseménynek ad helyt Budapest, a Macabbi Európa Játékoknak. Ám addig még néhány állomás várható, mint a 2017-es Macabbi Világjátékok, a zsidó olimpia, Izraelben. A legutóbbi ilyen rendezvényen nagy sikereket értek el a magyarok, 20 érmet szerezve, de ugyanilyen nagy sikert értek el 2013-ban, amikor is Berlinben, az egykori nagy olimpia színhelyein szerepeltek a magyar sportolók. Nagy öröm volt ugyanazokon a helyszíneken versenyezni, ahol többek között Kabos Endre vívó győzött. Ugyanezekben a sikerekben bízik a Macabbi VAC elnöke jövőre és majdani budapesti versenyen.
Szűcs Balázs, erzsébetvárosi önkormányzati képviselő, egyházügyi tanácsnok
Önnek mit jelent ez a kiállítás?
Nagyon fontos, az olimpia alatt különlegesen fontos üzenetet hordoz a kiállítás, hiszen bemutatja mit is jelent magyarnak lenni, hazafinak lenni, mit is jelent zsidóként hazafiként lenni, amiért nagy köszönet jár a szervezőknek, a kiállítás létrehozóinak. Itt, a Madách téren azoknak az arcképével találkozhatunk, akikre büszkék lehetünk, felnézhetünk, a magyar nemzet hősei, akik Erzsébetvárosnak, az egész országnak hoztak egykor dicsőséget.
Breuer Péter
