Napi Tóra és csütörtöki Talmud-tanulás
|
 K”K, |
Bálák hetiszakasz 4. kommentár, 5776. Támmuz 14.
“Így tanították mestereink: az étkezés előtti kézmosás opcionális, az étkezést követő kötelező. Egy zsidó boltossal történt, hogy tiszta állat húsát és disznóhúst is főzött és árusított, nehogy kiderüljön róla, hogy zsidó. Az volt a szokása, hogy aki belépett az üzletébe és nem mosott kezet, arról tudta, hogy nem zsidó, és disznóhúst tett elé. Aki kezett mosott és áldást mondott, arról tudta, hogy zsidó, és tiszta állat húsát adta neki. Egy alkalommal egy zsidó jött be hozzá enni, de nem mosott kezet, és azt gondolta róla a boltos, hogy nem zsidó, és disznóhúst adott neki. Evett, de nem mondott áldást. Jött, hogy rendezze a számlát a kenyérért és a húsért, és a disznóhús drágább volt a kósernál (ez lehetne ma is így!). Mondta neki: ennyi és ennyi húst ettél, minden egyes szelet hús tíz mane-ba kerül. Mondta neki: tegnap ugyanezt nyolcért ettem, ma meg tizet akarsz tőlem? Azt válaszolta: amit ma ettél, disznóhús volt. Ahogy ezt kimondta, égnek állt a haja, fel volt háborodva. Azt mondta neki bizalmasan: én zsidó vagyok, te meg disznót adtál nekjem! Pukkadj meg! –mondta a boltos, amikor láttam, hogy ettél, kézmosás és áldás nélkül, akkor azt gondoltam, hogy nem vagy zsidó”. Ki vétkezett, a boltos vagy a vevő? A midrás Bileám kapcsán azt akarja megtanítani, hogy a vétkezésre csábító ötletek csak akkor fejthetik ki “megfelően” hatásukat, ha a befogadó közeg erre kellőképpen nyitott. Bileám tanácsolhatott volna bármit, ha őseink elég ellenállók lettek volna, nem ért volna célt a “remek” tanács.
Szép napot mindenkinek!
Talmud-tanulás: CSÜTÖRTÖK 18.15, HEGEDŰS
