Nagyon nehéz most elemeznem, mert dühös vagyok, és olyan elemzőhöz méltatlan szavak kavarognak a fejemben, mint hogy “anyátok!”. (Életemben először osztozom a radikális baloldali Jean-Luc Mélenchonnal is, neki a “legyen átkozott!” kifejezés jutott eszébe az éjjel.) Persze tudom, hogy a nizzai támadásnak ismét lesznek komoly politikai következményei, és ezeken máris el kell gondolkozni. Néhány kora reggeli gondolatfoszlány.

1. Néhány nappal ezelőtt szivárgott ki, hogy a francia belbiztonság vezetője szerint az ISIS hamarosan áttérhet az autós és (táv)robbantásos módszerekre, amivel a korábbinál több ember életét sodorhatja veszélybe – nem tudom, hogy a nizzai támadás ötletet adott vagy véletlen az egybeesés, de ettől a hideg ráz.

2. Hollande francia elnök a támadás előtt pár órával, utolsó július 14-i ünnepi beszédében bejelentette, hogy július 26-ával véget ér a tavaly novemberi Bataclan-támadás óta hatályban lévő rendkívüli állapot. Éjjel viszont már azt kellett bejelentenie, hogy mégis meghosszabbítják újabb három hónappal. Ma reggel már láttam erről gúnyos kis képeket (“Hollande, az előrelátó”), a gyász és a döbbenet elmúltával tehát Hollande kompetenciája nyilvánvalóan egy potenciális értelmezési kérdés lesz.

3. Noha cinikus megállapítás, azt szoktuk mondani, hogy a válság általában a kormányon lévőknek kedvez. Főleg, ha jól kezelik. Nem vagyok benne biztos, hogy Hollande nem jutott-e el abba a fázisba, amikor már csinálhat, amit akar. Fél éve rendkívüli állapot van, ennek ellenére a nemzeti ünnep estéjén majdnem annyi embert ölt meg egy terrorista, amennyit novemberben gyilkoltak meg a Bataclan-támadás estéjén. Ezt nehéz megmagyarázni, még akkor is, ha folyamatosan azt mondogatja a kormány (teljesen jogosan és csak a tényeket nyugtázva), hogy 100%-os biztonság nincsen és lesznek újabb és újabb támadások.

4. Nyugtázzuk, hogy a rettegett foci EB végül terrorista probléma és támadás nélkül véget ért (leszámítva az orosz és angol drukkerek viselt dolgait, melyek mögött akár szép, kifejlett titkosszolgálati játszma is állhat). Ebben az értelemben – a végeredmény tekintetében – az elcsigázott és fáradt rendőrség a legnagyobb veszélynek elejét tudta venni, bár munkáját joggal érték kritikák. Nem véletlen, hogy a támadó most is a legkisebb ellenállás felé ment, vagyis nem a Tour de France-szal, nem egy reptérrel, nem Párizzsal stb. próbálkozott (ezek olyan célpontok, amelyekre a rendőrség hatványozottan készül).

5. Ennek ellenére egy “vidéki” városban, a napfényes franca tengerparton a terroristák ismét szimbolikus csapást mértek a – a szabadság, egyenlőség, testvériség ünnepnapján – a Francia Köztársaságra. A terrorizmus mindig szimbolikus célpontokat keres, és Franciaországban ismét talált, ezúttal a nemzeti ünnepükön utcára vonuló franciákat.

+1. Összefoglalva: ha a hely és a pillanat váratlan is, benne volt a levegőben, nyíltan ki is lett mondva, hogy Franciaország veszélyeztetett, és hogy lesznek még támadások. Ennek ellenére Hollande-dal könnyen megeshet, hogy nem a munka törvénykönyve reformja üt rajta igazán nagyot, hanem ezért a támadásért kell viselnie kell a politikai felelősséget. Mert ez a francia állam, az elnök relatív “gyengeségének” is a szimbóluma lehet. A politikai retorikában Nizza lehet az “ezt már meg kellett volna tudni előzni”-támadás. Mindenesetre figyeljük, lesz-e olyan politikai ellenfél, aki kilép a nemzeti egység retorikájából és direktben az elnököt és a kormányt támadja.

A kiemelt kép forrása a freedigitalphotos.net oldal, szerzője pedig Tuomas_Lehtinen.