Német állampolgárságot ajánlanának a briteknek
Meglepő ötlet merült fel a népvándorlás kapcsán egyre ötletszerűbbé váló német belpolitikában: ajánljanak fel német állampolgárságot azoknak a briteknek, akik nem akarnak eltávolodni Európától a kilépés után sem. A Guardian teljes cikke itt olvasható.
A fő ötletgazda Sigmar Gabriel, Angela Merkel kancellár asszony helyettese, aki azt mondta, fel fogja vetni ennek kedvéért a kettős állampolgárság lehetőségét is. Németország ugyanis ezt a jogintézményt nem ismeri. Aki német állampolgárságra tart igényt, annak a már meglévőről le kell mondania, bármi legyen is az.
„Ajánljuk ezt fel fiatal briteknek, akik Németországban, Olaszországban vagy Franciaországban élnek, hogy így EU-polgárok maradhassanak”, fogalmazott a politikus a balközép Szociáldemokrata Párt egy berlini gyűlésén.
„Jó jel”, folytatta, „hogy a nagy-britanniai fiatalság sokkal okosabb, mint a bizarr politikai elitjük. Ebből az okból nem húzhatjuk fel előttük a felvonóhidat. Arra kell gondolnunk most, mit tudunk ajánlani Nagy-Britannia fiatalabb nemzedékének.”
Az ellenzéki Zöldek ugyancsak proponálták, hogy Németország tegye könnyebbé a Németországban élő briteknek a német útlevél megszerzését.
Volker Bouffier, a Németország pénzügyi központjának, Frankfurtnak otthont adó Hesse tartomány miniszterelnöke azt nyilatkozta a Welt am Sonntagnak, hogy „meglehetős számú brit” jelenleg is folyamodik német állampolgárságért.
A kijelentésekre azután került sor, hogy Theresa May, aki jelenleg a miniszterelnöki tisztség legesélyesebb jelöltje, megismételte figyelmeztetését, miszerint az uniós állampolgárok státuszát is érinthetik a UK kilépésével kapcsolatban folytatandó tárgyalások.
A Magyar Kroki kommentárja: Theresa May természetesen az uniós országok felé intézte figyelmeztetését, miután főként az EU tagállamainak polgárai távoztak a UK-be, visszafelé ez a folyamat sokkal szerényebben működik. Igaz, hogy Németországban él a világ 9. legnagyobb külföldi brit közössége, 115 ezer ember – ezzel szemben a 2011-es népszámlálás szerint Angliában 262 ezer német születésű ember él, Walesben 11 ezer, Skóciában 22 ezer és Észak-Írországban majdnem 4 ezer, ami közel 300 ezer fő.
A javaslattévők úgy beszélnek a fiktív „uniós állampolgárságról”, mintha az jogi fogalom lenne, holott ilyesmi nem létezik. Az uniós polgárok az uniós jog alapján települhetnek át egymáshoz, amihez viszont az egyes államok beleegyezése kellett. Németország sokáig nem is engedélyezte, hogy kelet-európaiak csak úgy beutazhassanak, és másnap munkát vállalhassanak, ahogyan az Angliában, Hollandiában és Svédországban már a csatlakozás másnapján lehetővé vált.
Kedves Sigmar Gabrieltől, hogy gondol az okos brit fiatalságra – aminek annyi esze azért mégsem volt, hogy elmenjen szavazni –, és lesajnálja a „politikai elitet”, mert azt azért mégsem mondhatja, hogy csak a „vén hülyék” vagy a „fehérszemét prolik” szavaztak a Brexitre – habár, politikai korrektség ide vagy oda, az Unióban a népszavazás óta divat teli szájjal mocskolni az angol nyugdíjasokat és a munkásosztályhoz tartozókat, nyilván a baloldali gondolat és a demokrácia jegyében. Mindazonáltal azért sajnálatos, hogy ez az okos politikus nem gondol a többi OECD-államban élő 3,4 millió német visszacsábítására, akiknek egyharmada az Egyesült Államokan él, és nyilván nem kalandvágyból hagyta ott a világ egyik legfejlettebb, szociálisan leggondoskodóbb államát.
