Homlokráncolva rója fel a Guardian a brit kormánynak azt, hogy alaposan megnőtt 2014 óta a brit gyártású hadianyagok, főleg rakéták és bombák eladása olyan országokba, amelyek az emberi jogok megsértése miatt szerepelnek a Külügyminisztérium feketelistáján.
Rekordmennyiségben ad el fegyvert – köztük rakétákat, bombákat és gránátokat – az Egyesült Királyság a Külügyminisztérium által emberjogi priuszuk miatt nyilván tartott államoknak, amelyek közül néhányat olyan vádak értek, hogy háborús bűncselekményeket követnek el, vagy népi elégedetlenségi mozgalmakat fojtanak el.
Typhoon Eurofightereket is bevet Szaúd-Arábia Jemenben
A Külügyminisztérium harminc országot tart nyilván az emberi jogi feketelistán, ebből huszonegynek adtak el brit fegyvereket, összesen hárommillió font értékben. Ezekben történik a külügy szerint „az emberi jogok legsúlyosabb, a legnagyobb számban történő megsértése”. A Guardian cikke a következő államokat emeli ki:
Szaúd-Arábia, amely koalíció élén visel háborút a jemeni síita lázadók ellen, és azzal gyanúsítják, hogy háborús bűncselekményeket követ el ennek során;
Bahrein, amely erőszakkal fojtotta el a területén élő síiták lázadását az úgynevezett Arab Tavasz idején;
Burundi, amely ellen az ENSZ vizsgálatot folytat az emberi jogok megsértése miatt;
A Maldív-szigetek, ahol – hívei szerint politikailag motivált kirakatperben – tizenhárom évre vetették börtönbe Mohamed Nasheed volt elnököt.
Az Observer által közzétett adatok szerint 2014-ben a UK csak 170 millió font értékben adott el hadianyagot a listán szereplő akkor még csak 27 állam közül 18-nak. Az, hogy a 170 millióból 3 milliárd lett, főként és elsősorban a szaúd-arábiai bevásárlásoknak köszönhető. Rijáddal a legnagyobb volumenű üzletet 2015 májusában kötötte London: vadászgépek cseréltek gazdát 1,7 milliárd fontért, míg júliusban levegő-levegő rakéták 990 millió fontért. Szaúd-Arábia szeptemberben 62 millió fontért bevásárolt a brit bombákból is. Mindez azután történt – emeli ki a Guardian –, hogy a jemeni háború során polgári épületek bombázása és más bűnök gyanúja merült fel Szaúd-Arábia ellen.
Brit bombák tesztelése
Anglia 2015-ben 84 millió fontos fegyverüzletet kötött Egyiptommal is, ahol 2013-ban katonai puccsal kergették el az ország éléről annak megválasztott elnökét, Mohamed Murszit. London arra ugyan nem volt hajlandó, hogy gépfegyver-alkatrészeket és kézifegyveres kiképzéshez szükséges muníciót szállítson, szállított azonban pisztolyt, golyóálló mellényt és ismétlőpuskát. Andrew Smith, a Kampány a Fegyverkereskedelem Ellen (CAAT) vezetője szerint ez világos példa arra, hogy a kormány egy dolgot mond és más dolgot cselekszik, valamint a képmutatásnak, ami a brit külpolitika lényegét képezi.
Az Egyesült Királyság a világ második legnagyobb fegyverexportőre: tavaly 7,7 milliárd fontért adott el fegyvert, és tartani lehet attól, hogy ennek az exportnak egy része Jemenben kerül felhasználásra. Az Amnesty International nem sokkal korábban Londont próbálta felelőssé tenni azért, hogy volt jemeni falu, ahol a nyolcvanas években gyártott brit kazettás bombát találtak, „jóllehet ilyen fegyverek használata és szállítása a nemzetközi jog alapján tilos”, írja a Guardian.
Hawk az indonéz légierő színeiben
A CAAT bíróság elé is vitte a kérdést, vajon jogszerű-e, hogy Anglia fegyvert ad el Szaúd-Arábiának. A cikk szerint 1997 óta ez a legnagyobb kihívás, amivel a fegyverexport szembenéz. Akkor – a hatalmon volt munkáspárti kormány „etikus külpolitikájával” szembeni ellentmondásként – Indonéziának adtak el Hawk harci gépeket.
A Magyar Kroki megjegyzései: a Guardian több vonatkozásban is mesterien csúsztat. Maga a cikk egésze olyan benyomást kelt, mintha diktatúráknak nem lenne szabad fegyvert eladni, ami persze értelmetlen: ha Anglia nem adja el, akkor eladja Oroszország vagy Kína, másrészt fegyvert eladni kimondottan csak olyan országnak nem szabad, amelyre fegyverembargót mond ki az ENSZ Biztonsági Tanácsa. Nem beszélve arról, hogy a diktatúraként felemlegetett országok közt a nyugati szövetségi rendszer olyan fontos tagjai vannak, mint Szaúd-Arábia vagy Bahrein, az Ötödik Amerikai Flotta támaszpontja.
A cikk több alkalommal célozgat arra, hogy Szaúd-Arábia és/vagy szövetségesei háborús bűncselekményeket követnek el Jemenben, holott erre a lázadó síiták elmondásán kívül semmilyen bizonyíték nincs.
Az írásban negatívumként szerepel a „törvényesen megválasztott” Murszi egyiptomi elnök megdöntése, holott ennél nagyobb szerencse nem érhette volna az országot. Egyiptom arra készült, hogy az iszlám fundamentalizmus mocsarába süllyedve totálisan destabilizálódjon, és nagy szerencse, hogy Sziszi tábornok és társai félreállították ezt az embert. Egyiptom a katonai junta fennállása óta mondható stabil és kiszámítható helynek.
Ami a kazettás bombákat illeti, nem felel meg a valóságnak, hogy azok nemzetközileg be lennének tiltva. Valójában a világ országainak mintegy fele vállalta, hogy nem alkalmazza őket, az aláírók között azonban épp a legnagyobb fegyverexportőrök és -importőrök nincsenek ott, Szaúd-Arábia sem. Nincs akadálya annak, hogy bárki kazettás bombát vessen be, amíg katonai élőerő és harceszközök ellen teszi.
