A kereszténység és a zsidóság nem két vallás, hanem másfél

Erdő Péter: a kereszténység és a zsidóság nem két vallás, hanem másfél, a párbeszéd pedig kötelező

 

Cardinal_Peter_Erdo_relator_general_of_the_2014_Extraordinary_Assembly_of_the_Synod_of_Bishops_on_pastoral_challenges_to_the_Family_Credit_Alan_Holdren_CNA_CNA_11_5_13

A kereszténység és a zsidóság nem két vallás, hanem másfél, és a katolikus egyház hivatalos állásfoglalása szerint a párbeszéd nem fakultatív, hanem kötelező – mondta Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek.

Az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség, az Egységes Magyar Izraelita Hitközség (EMIH) ifjúsági szervezete és a Párbeszéd Háza rendezvényén Erdő Péter és Köves Slomó, az EMIH vezető rabbija beszélgetett a zsidók és keresztények kapcsolatáról. A bíboros szerint a zsidóság feltétele a kereszténység létének, ahhoz ugyanis, hogy az első keresztények a megváltót ismerjék fel Jézusban, szükség volt a zsidóság messiást váró hitére. Mint mondta, az Újszövetség rengeteg hivatkozást tartalmaz az Ószövetségre: egy-egy újszövetségi eseményt sokszor igazol azzal, hogy „beteljesedett általa az írás”.

koves

Köves Slomó arról beszélt, hogy a zsidó-keresztény párbeszéd nem ötven évvel ezelőtt (a II. vatikáni zsinat nyomán), hanem 2000 évvel ezelőtt kezdődött, „sőt, a kereszténység születése is egy ilyen párbeszéd eredménye, gyümölcse”. A közös történelemnek azonban voltak véres időszakai, és ezen időszakok – ahogyan a vezető rabbi megfogalmazta – „nem teljesen szimmetrikusak a két fél szempontjából”. Sokáig élt a hit, hogy a kereszténység felváltani hivatott a zsidóságot, hogy az Ószövetséget felváltja Jézus és az általa hozott Újszövetség, ezért az, hogy a zsidók továbbra is ragaszkodnak a hitükhöz,  megkérdőjelezi a kereszténység létjogosultságát. „Itt van valahol elásva a teológiai konfliktus lényege”, mutatott rá Köves.

Erdő Péter szerint ha kiiktatják az antropológiából a teremtő Istent, akkor elhomályosul az „istenképiség”, vagyis az emberi méltóság alapja is. Ha az emberiség létének vagy akár egy ember életének nincs mélyebb célja és értelme, akkor a jó közérzet lesz az emberi boldogság egyetlen fokmérője. Ez esetben viszont „a görög hedonisták szintjére süllyedünk vissza”, akik szerint „a rühes ökör a legboldogabb, hiszen vakarózhat, és az pillanatnyilag kellemes számára”.