Egy ünnep története
Kardos Péter, a Pészah üzenetéről
Párhuzamokat találni az ünnepek között? Érdemes? Erre válaszol Kardos Péter főrabbi, de megtudtuk azt is, hogy miként kell köszönni az ünnepen.
Főrabbi Úr, ránk köszöntött Pészah, létezik-e egyfajta vallásközi része az ünnepnek?
Most inkább a keresztény-zsidó átfedésekről, illetve más népekkel közös szertartásokról, szokásokról beszélnék. Ami a keresztény-zsidó átfedést illeti, tudjuk, hogy a leghíresebb Széder este, az az Úrvacsora volt, ez a freskó tekinthető meg Izraelben a mai napig, az utolsó vacsora, amit Jézus az apostolokkal fogyasztott el. Ugyanazt ették-itták, mint mi, csakhogy a nagy különbség az volt, hogy Jézus, mikor felmutatja a maceszt, azt mondja: Ez az én testem! Felmutatja a bort, azt mondja: Ez az én vérem! tehát nem véletlen, hogy Húsvétkor, az ezt követő akkori történésekkel kapcsolatban támadnak fel a vérvádak, a mai napig, a XXI. században is. Húsvétkor vannak különböző zsinagógák elleni merényletek, némely országokban, tehát ez egy konfliktusos ünnep, ha nevezhetjük így, a zsidó-keresztény viszonylatban. Ám a közös szertartásoknak ezzel még nincsen vége, hiszen a Hagadaában a végén van a „Ki tudja, mi az egy, mi a kettő, ez a katekizmus énekben is fellelhető. A római birodalom idején elköltött Széderekről, hogyan vették át a rabszolga zsidók erre az egy, illetve két estére, azokat a szokásokat, amiket a római rabtartók tettek. Ezen az estén szabadnak érezhették magukat, ezért kerevetre eldőlve fogyasztották el, amit fogyasztottak, ab ovo, a tojással kezdik a vacsorát, ahogy azt a rómaik is tették, és még számos olyan szokás van, aminek a tartalma eltér az akkoriaktól, de a maga külsőségeiben megfelel a sok száz évvel ezelőtti szertartásoknak.
Mennyire különbözik egy zsidó család élete Pészah napjai alatt, mint hétköznapokon?
Pészah napjai alatt a legjelentősebb különbség a homec tilalom, én még emlékszem a háború előtti időkre, amikor is a szappantól, a fogkrémtől kezdve, egészen a maceszig mindenre rá volt pecsételve, hogy Kóser Pészahra, tehát a vallásos, ortodox családok kizárólag a pészahi fűszert és egyebeket használtak, miután kitakarították a lakást, az ünnepet megelőzően, összekötötték a tavaszi nagytakarítást a pészahi nagytakarítással. Miután homectalanítva van a lakás, ahol lakunk, ami nem azt jelenti, hogy sehol a lakásban nem található homec, ilyenkor a kamrába hordták be a tiltott dolgokat, egy szerződést kötöttek a nem zsidó szomszéddal, „eladták” neki a homecot, mert a Tórában is ez van: A Te birtokodban ne legyen kovászos. Ezzel 8 napra a szomszéd tulajdona lett papíron a tiltott homec. A két Széderen kívül a liturgiában van jelentősége az ünnepnek, ezt a templomjárók már tudják, a megfelelő szokásos dallamot, a három zarándokünnep szinte egyforma dallamvilágát hallhatják a látogatók. 8 napig az étkezés a fő része annak, ahol vigyázni kell arra, hogy nehogy még csak kétes helyről származó ételt együnk, vagy olyan helyről étkezzünk, amelynek nincs megbízható kasrutja. Ezért van az, hogy az összesen két vagy három zsidó étkezési lehetőségből is csak egy marad a városban, ahol a rituális törvényeknek megfelelő pészahi ételeket lehet fogyasztani.
Hogyan köszöntik egymást az ünnepen?
A rendszerváltozás óta Chag Pesah Sameach-ot használunk, előtte Gut Jantevet mondtunk.
Mi a különbség oka?
Az idős korosztály, a Holocaust túlélők, a mai napig Gut Jantevvel köszönnek, a fiatalabbak, akik már akár kint tanultak, Izraelben, vagy Nyugaton, és abban szocializálódtak, a szefárd kiejtést művelik és ők a Gut Jantevet jóformán nem is értik, meg is kell magyarázni nekik a jelentést.
Köszönöm a beszélgetést.
Gut Jantev.
Az interjú a 2016. április 22-i Halljad Izrael! adásában elhangzott beszélgetés szerkesztett változata.
Breuer Péter