Időutazáson Debrecenben
Horovitz Tamás, a Debreceni Zsidó Hitközség elnöke a gyermekkori ünnepekről
Milyen volt vidéken a Pészah? Mennyire is volt ez az ünnep a családé, a közösségé? Erről is beszélgettünk Horovitz Tamással.
Az ön édesapja volt a rendszerváltozás előtt a hitközség elnöke. Milyen volt akkoriban zsidónak lenni Pészahkor?
Számomra mindig is érdekes a régi, családi Pészahokról beszélni, szép emlékeim vannak. Nagyon vallásos, ortodox családban nőttem fel, nálunk a Pészah az egy nagyon komolyan megtartott ünnep volt, a Széder estéket nagyon komolyan vették a nagyszüleim, a szüleim is, ha visszaemlékszem a gyermekkoromra, akkor a nagyapám által megtartott Széderek jutnak az eszembe, ami mély nyomokat, szép emlékeket hagyott bennem. Amikor nagyapám a fehér kitlibe beöltözve tartotta a Széder estét, minden betűt az imakönyvből elmondva, mindent precízen betartva, ezért ezek az esték nem voltak túl rövidek. A Széder liturgiája, a Pészah megtartása az egész családnak fontos volt. Édesanyám nagytakarítása, amikor az egész család nekiesett a lakásnak, annak minden sarkát kitakarítva, a homectől megszabadulva. Az esték, a két vacsora, ami teljesen más, mint a péntek esti vacsora, ezek nagyon érdekesek voltak. Abban az időben az volt a szokás, nem csak Debrecenben, mindenhol, ahol nagycsaládok voltak, hogy minden család megünnepelte, a minden apa, családfő megtartotta ezeket, komoly lakomák voltak. Ami még nagyon emlékezetes volt, az afikoman ellopása volt, ugye a család legkisebb tagja tette ezt és addig nem adta vissza a Szédert vezetőnek, amíg egy megegyezett ellenszolgáltatást nem kapott érte. Nagyon érdekes, szép emlékem még, amit a nagyapám mesélt el, amikor náluk, vidéken volt a családi Széder, édesanyám is még gyerek volt, az egyik Széder estén egy félcipőt kért a nagyapámtól, amit hosszas alkudozás után meg is kapott. Ám nagy csodálkozására egy igazi fél cipőt, azaz egy darabot kapott, bár ő egy párra gondolt. Ez egy jellegzetes mese volt a családban. Az egész egy nagyon jó családi együttlét volt, sokat beszélgettünk, ittunk.
Mi történik napjainkban a cívisvárosban? Hogyan emlékeznek, hogyan ünneplik a Pészahot?
Napjainkban átalakult a Széder esték megemlékezése, megtartása. Debrecenben is, kisebbek a családok, kevesebb létszámmal, ezért hangulatosabb, autentikusabb egy nagy társaságban megülni a Szédert. Debrecenben is évek óta a hitközség szervez egy Széder estét, amit a létszámtól függően olyan helyen rendezünk meg, ahol elférünk. Szerencsére az utóbbi éverkben már azzal a „problémával” küszködünk, hogy a székházunkban nem tudjuk megtartani, mert erre a kapacitásunk nem elegendő, ezért mindig keresünk egy megfelelő helyet, ahol ezt megtarthatjuk. Idén a városban tanuló izraeli diákokkal együtt tartjuk a Szédert, közel 400-an tanulnak itt.
Az Ön fia mit kér afikomanként?
Egy fényképezőgépet szeretne, nagyon ügyesen fényképezik, ezt kapja meg.
Köszönöm a beszélgetést.
Kóser Pészahot kívánok!
Az interjú a Kossuth Rádió 2014. április 16-i, Az Őrködés éjszakája adásában elhangzott beszélgetés szerkesztett változata.
Breuer Péter
