K”K,
Vájákhél hetiszakasz 5. kommentár, 5776 Ádár 23. – Sábát skálim, a „sekelek szombatjának” hetén
2Mózes 30:13-15 alapján bölcseink szerint tórai tevőleges parancs volt minden évben félsekelt adni a Szentély javára. Amióta nincs Szentély, csak emlékezni tudunk a micvára, viszont a zsidó emlékezetet tevőlegesség jellemzi ebben az esetben is. A félsekelre való emlékezés legkorábbi forrása a Maszehet Szofrim (21:4), amely kimondja: „Ádár elsején kell megtenni a sekelekre vonatkozó bejelentéseket…és minden zsidónak oda kellett adni a félsekelt Sábát Záhor előtt. Nem volt szabad azt mondani, hogy engesztelés céljából hozták, hanem (kizárólag) adományként. Ezeket (az érméket) arra használták, hogy vízzel és étellel lássák el szegény testvéreiket. Az a követelmény, hogy ne engesztelésként beszéljenek a félsekelről, utal arra az elképzelésre, hogy a félsekel engesztelést hoz a zsidó népnek, azáltal, hogy abból finanszírozták az oltáron bemutatott közösségi áldozatokat. Annak hangsúlyozásával, hogy nem szabad azt mondani, hogy pénz engesztelést szolgál, arra utalunk, hogy a pénz nem az „igazi” félsekel, amit az áldozatokra használtak, hanem csupán egy adomány, cedáká-célból. Számos pajszek tiltotta, hogy az emberek e pénzt, mint „zéher lámáhácit hásekel” (a félsekelre való emlékeztető) adják, nehogy a felajánlók „félsekel gyanánt” adják, mert az a Szentély számára van elkülönítve, és ezáltal tilos lenne a pénzt más célra használni.
Szép napot mindenkinek!
