Volt egyszer egy Új Kelet
Az év utolsó napján végleg megszűnik az izraeli magyarság legendás lapja az Új Kelet. Sok embernek jelenttette ez a lap azt a kicsi kis kapcsolatot a szülőfölddel, ahogy a Magyarországon élőknek is az Új Kelet jelentett egy kis Izraelt, ráadásul magyarul.
Sok minden van ezen a világon, amit nagyon nem szeretek, ezek egyike a búcsúzás. Már csak azért, mert olyankor az ember mindig szomorú, én nem szeretek szomorú lenni. Amikor búcsúzunk valakitől, akkor egyben attól az időtől is el kell köszönnünk, amit együtt töltöttünk. Ilyenkor nem a másikat, a tőle való búcsút bánja az ember, hanem saját magát. Tudják, akkor, amikor még ilyen, meg olyan fiatalok voltunk, olyanok, akik ki akarták forgatni alapjaiból a világot, stb.
Ezért is rettenetesen nem szeretem a búcsúzást, inkább úgy vagyok vele, hogy csak és kizárólag olyanoktól köszönök el, akik aztán tényleg megérdemlik.
Az Új Kelet is ebbe a körbe tartozik.
Több mint 42 évvel ezelőtt érkeztem meg 1973-ba. Izraelbe, ahogy akkor Magyarországon mondták, disszidáltam, ahogy Izraelben mondták, alijáztam. Bár természetesen, mint minden pesti zsidó, birtokában voltam mindenféle tudásnak, de azt is be kell vallanom – így sok évvel később már megtehetem -, hogy sok mindent nem tudtam.
Azt tudtam, hogy én maradni akarok, maradni fogok, azt is tudtam, tanulni akarok, tanulni fogok, dolgozni akarok, dolgozni fogok. Azt egy ideig nem tudtam, hogy mindezt hogyan kezdhetem el.
Azt tudtam, hogy sokat tanulhatok a mindennapokból, ahogy azt is tudtam, ehhez nagy segítséget kaphatok az Új Kelet öregjeitől, a lap munkatársaitól és természetesen az olvasóitól.
Szerintem megfeleltem az általam előírt elvárásoknak, ebben hatalmas szerepe volt az Új Keletnek. Köszönet illeti őt! Persze az is igaz, hogy úgy vagyok vele, hogy a köszönet mellett azért valamivel sikerült hozzájárulnom az elmúlt 42 évéhez.
Cikkekkel, interjúkkal, riportokkal, tudósításokkal „boldogítottam” a szerkesztőséget, az olvasókat. Szerintem ezzel az együttműködéssel mindannyian jól jártunk.
Egészen mostanáig.
Nem szeretnék azon gondolkodni, hogy miért alakult úgy, hogy megszűnik az Új Kelet, ahogy azon sem, hogy kik tehettek volna többet a lapért. Nekem nem ez a dolgom, hanem az, hogy riporter, kérdező, tudósító legyek.
Egy dolog biztos, ezt is teszem a későbbiek során. Megtanultam egy gondolkodásmódot az Új Keletnél, amit igyekeztem a legjobb tudásom szerint alkalmazni a saját kis „hírszerkesztőségében”.
Ezért folytatom a munkát, amit elkezdtem, de most már „csak” a bpi.hu breuerpress.com , a hetitv.com oldalain, valamint az ATV műsorában, a Hetiszakaszban, a Kossuth Rádióban, a Halljad Izrael! adásaiban.
Itt olvashatnak, nézhetnek, hallhatnak sok mindenről, Izraelről, Magyarországról, a Közel-Keletről, zsidókról és nem zsidókról.
Remélem, hogy tetszik majd mindenkinek. Ha jónak tartják, akkor azt elsősorban az Új Keletnek köszönhetem.
Meg Önöknek.
Breuer Péter
