Hegyi László helyettes államtitkár a kadarkúti Szeretetotthon átadásán és az ott elhangzott beszéde
Tisztelt Lelkész Elnök Úr, Tisztelt Intézményvezető Úr!
Kedves Gondozók, Segítők, az Intézmény Lakói!
Tisztelt Ünneplők!
Három és fél éve, amikor a hajnali tűzvészt követő napon itt az üszkös romokat láttam és az események beszámolóit hallgattam, erőt és hitet éreztem az emberekben.
Nem a keserűség, az elveszettség lett úrrá a közösség vezetőin, hanem már akkor, elszántan a jövőt tervezték.
A szomorú eseményen túl a csodát látták, láttuk abban, hogy – bár az épület nagy része elpusztult –, senkinek nem esett baja. A gondozók önfeláldozó szolgálatának köszönhetően, akiknek erejét megsokszorozta a szeretet, kézben, ölben hozták le az itt élő idős embereket. Életeket mentettek azon a hajnalon, amelyet az életmentő emlékérem mellett az egész település, az egész közösség elismert.
Akkor meglátogattuk azokat az idős embereket is, akiket máshová kellett elhelyezni az épület pusztulását követően.
Ők is a csodát látták abban, hogy nem történt személyi sérülés. Csak a tető, a födémek, falak, tartószerkezetek pusztultak el, csak helyreállítható emberi alkotások.
És ma, amikor itt állunk, ismét a csodát látjuk!
„Isten görbe vonalakkal is tud egyenesen írni.” – szól a portugál közmondás. Ami akkor csapásnak látszott, egy megvalósult álom pusztulásának, az később előnnyé, lehetőséggé vált. Összefogást szült, amelynek következtében ma nem csak a kastélyból lett szeretetotthon helyreállítását ünnepelhetjük. Nem egyszerűen visszaépítették azt, ami megsemmisült, hanem új funkcióval és a befogadottak létszámának bővítésével, korszerű, gépészetileg is új, az európai szabványoknak és a XXI. századi elvárásoknak megfelelő, akadálymentesített épület szolgálja a jövőben az időseket, a közösséget.
Az épület nem idősek otthona, hanem szeretetotthon. „Nomen est omen”. Fontos a név, hiszen sokszor a tartalmat is meghatározza.
Ha az épületben körbetekintünk, látjuk, fontos helyet foglal el az imaterem, a kápolna. Az itt élő emberek gondozása nem csak fizikai szükségleteik kielégítését tekinti ugyanis feladatának, hanem a lelki gondozás is hangsúlyos szerepet kap. A szeretetotthon valóban a szeretet háza, olyan hely, ahol az itt élők nem csak egy ajtószámot jelentenek, hanem személyiséget.
Ez az intézmény, a Kadarkúti Szeretetotthon példája és jelképe annak, hogy ma az egyházak az ember életének fontos kísérői, segítői, szolgálói. Jelen vannak az emberi élet minden szakaszában. Megnövekedett a jelenlétük a köznevelésben, és fontos szereplőivé váltak a szociális ellátásnak is.
A most elkészült, felújított és kibővült szeretetotthon széles összefogásnak, több féle finanszírozásnak köszönhetően fogadhatja most ismét lakóit. A leégett épület helyreállítása, funkcióbővítése, energetikai fejlesztése, a mai előírásoknak megfelelő gépészeti felújítása és akadálymentesítése uniós forrásokból kétszázmillió forintot meghaladó, az Emberi Erőforrások Minisztériuma Egyházi, Nemzetiségi és Civil Társadalmi Kapcsolatokért Felelős Államtitkárságának közel negyvenmillió forintos támogatásával valósulhatott meg.
A szegények, az idősek, betegek és elesettek támogatása, gondozása az egyházak megszületésével, működésével vette kezdetét. Abból a végítéletről szóló jézusi beszédből merítette az ehhez a szolgálathoz szükséges lelki erőt, amely szerint, amikor a Király a jókhoz fordul, így szól: „Éhes voltam és ti ennem adtatok; szomjas voltam, és ti innom adtatok; idegen voltam, és ti befogadtatok; ruhátlan voltam, és ti betakartatok; beteg voltam, és ti fölkerestetek; börtönben voltam, és ti meglátogattatok!” Az igazak kérdésére a válasz az, „Amit a legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek!”
A hívő ember tehát megkapja azt a plusz szemet és fület, azt a lelket, amely érzékenyebbé és képessé teszi őt arra a munkára, amely az életet szolgálja, képessé teszi észrevenni minden szükséget szenvedőben testvérét. Ez az a – ma úgy mondanánk – hozzáadott érték, amely egy egyházi intézményben mindig megjelenik.
A szeretetotthon, amely a pusztulást követően ilyen összefogást és az újjáépítésével bővülést hozott, legyen példa arra, hogy hazánk, a több évtizedes értékvesztés után képes a megújulásra, képes az egyházak társadalmi szerepvállalásának is köszönhetően megerősödni, sikerül közösen újjáépítenünk. Ebben a munkában nem a média által gyártott sztárok, hanem a hétköznapok hősei jelentenek számunkra példát, akik megélt hitükkel és cselekvő szeretetükkel felemelnek minket.
Így a csoda mindannyiunkban megszületik.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket.
