Jó szombatot, Shabat Shalom

Készülhetünk Jom Kippurra, és a Megtérés szombatjára. Ros Hásáná és az Engesztelés napja közötti időszakot a 10 bűnbánó napnak nevezik. Ennek szombatja, amely Jom Kippurt megelőzi a megtérés szombatja. Nevét Hosea próféta háftárájából nyerte ” Térj meg ó Izráel az Örökkévalóhoz, a te Istenedhez, mert elbotlottál a te bűnödben…”

A BreuerPress honlapjának hír és információszolgáltatása most megszakad a szombat ünnepének tiszteletére! Az ünnep kimenetele: 19:35 óra.

Szombat ünnepén a zsidó népnek vallási törvényei értelmében nem szabad munkát végeznie, beleértve ennek a honlapnak a frissítését is. A frissítések szombat estétől folytatódnak, pár órával az ünnep kimenetele, 19:35 óra után.

A Tórából ezen a héten a „Vájélech” (Mózes 5. 31.) hetiszakaszt olvassuk fel zsinagógáinkban.

„Ha majd eléri őt sok baj és szorongatás, akkor valljon ez az ének előtte tanú gyanánt – mert nem lesz elfelejtett magzata szájából…” (5Mózes 31:21).

A versben szereplő „ének” kifejezés a Tórát jelenti, és úgy tűnik, Isten ígéretet tett, mely szerint még a legnehezebb időkben sem lesz a felejtés martalékává Mózes öt könyve.

Ehhez kapcsolódik az eset, amikor Rabbi Arje Cvi Fromerhez (1884-1943) aggódva fordult egy tanítványa és azt mondta: „mivel a középkorban a cenzorok megnyirbálták a talmudi szöveget, ezért nincs olyan traktátus, amelyet biztosan végig tudok tanulni”. A rabbi megnyugtatta: Isten ígéretet tett, hogy a Tóra nem felejtődik el Izrael népéből, éppen ezért egyetlen elfeledett mondat miatt sem kell aggódnod, ha valami elfelejtődik, az ugyanis nem Tóra.

„Mózes ment és elmondta ezeket a szavakat egész Izraelnek” (31.1). Jogosan észrevételezték bölcseink, hogy egy olyan nagyformátumú vezető, mint Mose rábénu megérdemelte volna, hogy Izrael fiai keressék fel őt, ha szólni kíván, nem pedig fordítva.

Őseink és a kommentárok jóhiszemű magyarázata a következő: „Nem véletlenül vonakodtak Izrael fiai, hogy Mózes elé járuljanak. Tisztában voltak azzal, hogy a Tórában összesen 613 micva található, és már kettő kivételével valamennyi átadatott a zsidó népnek. Tudták azt is, hogy Mose rábénunak meg kell halnia, miután elmondja nekik az utolsó két parancsolatot. Éppen ezért mindent megtettek, hogy késleltessék az elkerülhetetlent. Mózes rájött, hogy ez van a passzív viselkedésük hátterében, és nem akarta, hogy emiatt csússzon az Országba való átvonulás időpontja, ezért „ment és elmondta ezeket a szavakat”.

„Akkor szólította Mózes Józsuát, és mondta neki egész Izrael szemei előtt: Légy erős és bátor, mert te mész be a néppel az országba, melyről megesküdött az Örökkévaló őseiknek, hogy nekik adja, és te adod azt birtokukba”(31:7).

Rási a bölcsek alapján (Szánhedrin 8a) a következőket fűzi a pászukhoz: „Mózes így szólt Józsuához: „te mész be a néppel az országba”- a nemzedék bölcsei veled lesznek, véleményük és tanácsuk szerint legyen minden. De Isten ezt mondta Józsuának: „mert te viszed be Izrael fiait az országba…” (31:23) – akár akaratuk ellenére is!”.

Rabbi Elhánán Wasserman tette fel a kérdést: „hogyan változtatott Mózes az Isten által Józsuához intézett parancson? Válaszában egyértelművé teszi, hogy nincs ellentmondás a két vers között. „Mindkettő az élő Isten szava, egyformán igaz és helyes, hiszen egyik oldalról egyértelmű, hogy minden nemzedék vezetője köteles meghallgatni a bölcsek tanácsát, senki nem támaszkodhat kizárólag saját tudására. Viszont a megfontolásra érdemes vélemények elhangzása után a vezetőnek egyedül, saját ismereteire, bölcsességére támaszkodva, önállóan kell döntenie. Ha nem így tesz, akkor nem csak saját tekintélyét rombolja, hanem a vezetésére bízott embereknek is kárt okoz, mert gyengesége következményeként „mindenki azt teszi, ami egyenes szemeiben”, vagyis fejetlenség és zűrzavar lesz úrrá népén.

„És mondta nekik: Százhúsz éves vagyok én ma, nem bírok többé kivonulni, meg bevonulni” (31:2).

Rási teszi fel a kérdést a Talmud alapján: „lehetséges, hogy elfogyott az ereje?”. Nem hihető, hiszen a Tóra azt írja Mózesről: „nem homályosodott el szeme és nem fogyott el életnedve”(34:7).

A polnai Rabbi Jákov Joszef magyarázata szerint „a cádikok természetét az jellemzi ebben a világban, hogy soha nem állnak egy helyben. Szüntelenül mozgásban van szellemük, lépcsőfokról lépcsőfokra haladva próbálnak emelkedni a szentségben, éppen ezért, mikor Mose rábénu úgy érezte, hogy nem tud tovább emelkedni, akkor világossá vált számára, hogy közeledik a földi világból való búcsújának ideje”.

Darvas István rabbi / OR-ZSE