Gyöngyösre örömmel jöttem, mert a holokausztra történő emlékezések forgatagában ma egy olyan kiállítás megnyitására kértek fel, ahol értékek kerülnek bemutatásra, ahol a zsidó életről, a modern Izraelről kapunk képeket – s most nem csak a szó átvitt értelmében.
Tessenek végigtekinteni a fotókiállításon, s láthatják, a zsidóság optimista nép. Ha valaki ebben kételkedik, ismerje meg Izrael történelmét. Mi hisszük, ha a mi életünkben nem jönne el a várva várt Messiás, valamelyik utódunknak része lesz ebben a csodában. Mi bízunk abban, hogy a jeruzsálemi Siratófal helyén előbb utóbb újra felépül majd a szentély. Néhány hét múlva beköszönt a zsidó újév, Raus Hasónó napja. Ilyenkor a sófárok hangja zsinagógába szólít mindnyájunkat, a vallásunkat gyakorlókat, a tradícióinktól eltávolodottakat, a szekulárisokat és a hitehagyottakat egyaránt. A kürtszó összetartozást és összefogást hirdet, jó lenne, ha minél többen meghallanák hívó szavát!
Heves és Szolnok megye zsidósága megszenvedte a történelmet. Virágzó közösségek, családok, vágyak és szerelmek semmisültek meg a világégés során. A romokon és a gyászban senki nem gondolta, hogy néhány év és megvalósul a zsidóság sokezer éves álma, létrejön Izrael Állama. Ma, egy fantasztikus ütemben fejlődő, ország. A gyöngyösi nagy-zsinagóga kopott falai között bemutatott izraeli fotókiállítás Izrael varázsát segíti megértetni velünk. Kovács László fotóművész barátunk páratlan érzékkel örökítette meg az ország múltjának, s jelenének értékeit. Valahol egyszer már elmondtam, de fontosnak tartom újra rögzíteni: Izrael, nekünk zsidóknak a szerelmünk. Nem ráció, hanem mélységes érzelem. Sokezer év kultúrája, az özönvíz, a Tíz parancsolat, a Tóra adása, szentélyeink pusztulása, a Bar Kochba lázadása, Maccabeusok szabadságharca, talmudisták tanítása, a monoteizmus bölcsője, s három világvallás közös hazája. Izrael ma egy korszerű ország. Légkondícionálók zümmögésével, örökkön telefonozó fiatalok seregével, az utakon futó robogók tömegével, felhőkarcolók Istenkeresésével. A mi kettős identitásunk két kultúra szimbiózisából áll. Nem zsidó testvéreink barátsága pedig abból, hogy hajlandóak és képesek megérteni ezt a kettős identitást. S ezt közvetítik felénk. Elfogadják.
Amikor a zsidó- keresztény együttélés szimbiózisának eredményeivel találkozom, különösen elborzaszt az Európában egyre erősődő antiszemitizmus. Ellene oktatással kell küzdeni, s igen a Pázmányon is. Az antiszemitizmusnak ugyanis nincs objektív forrása. Az antiszemitizmus a butaság szinonímája. Jellemzően zsidó sem kell hozzá, hiszen a hetvenes-nyolcvanas évek Lengyelországában erős antiszemita közéletet szenzoráltak – miközben a lakosságnak csupán egy tízezred része volt köthető a judaizmushoz. Ebből következően bődületes állítás a napokban megjelent hír, miszerint az antiszemitizmusért maguk a zsidó közösség tagjai is felelősek. S különösen romboló, ha ezt pont egy zsidó vezető kürtöli szerte-szét. Ha végigtekintenek az izraeli képeken, ha beleolvasnak Efrajim Kishont remek írásaiba, akkor világossá válik: mi zsidók nem vagyunk se jobbak, se rosszabbak mint mások. A társadalom szerves alkotórészeként ezért a zsidók jelenléte nem lehet az antiszemitizmus okozója. Ez igazi náci logika lenne.
Hölgyeim és Uraim! A Gyöngyösi Statusz Quo Ante Hitközség ma megnyíló időszaki kiállításával kapcsolódik a Zsidó Kulturális Fesztivál országos rendezvényeihez. Az újjáalakult gyöngyösi zsidó közösség értékalkotásával a Mazsihisz elismert tagjává vált.
Heisler András
