Zsidó Kulturális Fesztivál – Bemutatták a Zsinagógák népe című filmet
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Kedves Barátaim!
Üdvözlőm a kedves nézőket, külön köszöntöm a diplomáciai testület képviselőit, a rabbikar megjelent tagjait, a világi vezetőket, elöljárókat és természetesen minden érdeklődőt.
Breuer Péter vagyok, az est házigazdája, szeretném bemutatni segítőtársamat, Breuer Ádámot, a Turist Báble fordítóiroda vezetőjét, társtulajdonosát.
Mi történik ma?
Megnézhetünk egy remek filmet, előtte hallgassuk meg a köszöntőket. Szót kap Heisler András, a Mazsihisz elnöke, Ilan Mor, Izrael Állam nagykövete, dr. Frölich Róbert országos főrabbi, valamint a film alkotói Szabó Mihály rendező-operatőr és Klein Rudolf építész, a film szakértője.
Azt el kell árulnom Önöknek, hogy én könnyebb helyzetben vagyok Önöknél, hiszen én már láttam a Zsinagógák népe című filmet, így bevezetőmben meg tudom osztani, nekem mit jelentett, mit adott.
Elsősorban büszkeséget. Büszke vagyok az őseimre, őseinkre, akik itt, a Kárpát-medencében próbáltak élni, megélni, akik mindeközben építkeztek. Építkeztek, építettek, elsősorban saját maguknak, de mellette annak a nagyobb közösségnek, ahol éltek, legyen az kisebb község, kisváros, falu, de akár az ország is. Igen, az ország is, mert ezek az épületek részei egy országnak, egy hazának, megmutatják a egy pillanatban, de a későbbi korokban is a történelem egy darabját.
Annak a történelemnek, amelyik amelynek a lapjain már régen szerepelnek a zsidók. Olyan tettekkel, amelyekre nem csak mi, hanem az egész ország büszke lehetett. Azonban az is igaz, hogy voltak olyan időszakok is, amikor ez az ország úgy döntött, elfordul polgáraitól, nem törődik velük, sőt igyekszik őket kiradírozni a lapokból.
Ezek a történelmi pillanatok erősen meglátszanak a már említett épületeken is. Hiszen a zsinagógák jelentős része elhagyatottá vált, „csupán” csak azért, mert látogatóit elüldözték, elpusztították.
Ám nem sikerült a teljes kisatírozás! Itt vagyunk, itt leszünk! Ez nem csak az örömet jelenti, hanem feladatot. Feladatunk van, minél több zsinagógát újra látogatni, felújítani, megtölteni a legfontosabbal, az ÉLETTEL!
Amikor megnéztem a filmet, akkor jöttem rá, sikerülni kell ezt megcsinálni!
Ahogy itt szétnézek a teremben, pontosan tudom, hogy sikerülni fog. Amikor látom, hogy a zsidó oktatási intézményekben nézek körül, tudom, sikerülni fog!
Bízom benne, hogy Önök is így gondolják.
Budapest, 2015. augusztus 25., kedd (MTI) – Bemutatták a Kárpát-medencei zsinagógákat bemutató, Zsinagógák népe című dokumentumfilmet kedd este Budapesten, az Uránia Nemzeti Filmszínházban. A díszbemutatóra a vasárnap kezdődő Zsidó Kulturális Fesztivál előzetes eseményeként került sor.
A vetítés előtt Szabó Mihály, a film rendező-operatőre elmondta, hogy Klein Rudolffal, a film építész szakértőjével együtt mintegy negyven helyen forgattak, körbejárva a teljes történelmi Magyarország területét. Az elkészült alkotás csaknem kétezer év történetét meséli el a bemutatott épületeken keresztül.
A sorozat négy, egyenként huszonöt perces filmből áll, az első részt szombaton mutatja be a Duna Televízió. Elkészült az angol verzió is, hogy a magyar határokon túl is minél többen megismerhessék ezt a kulturális örökséget – mondta Szabó Mihály. A teljes sorozat mindkét nyelven elérhető a www.zsinagogaknepe.hu oldalon.
Heisler András, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) elnöke köszöntőjében kiemelte: a zsinagóga a zsidó szellemi és közösségi élet alapja. Az építészeti megoldások azonban soha nem öncélúan keletkeztek, mindig pontosan követték a közösségi élet változásait. A kicsiny imaszobákat akkor váltották fel a díszes, nagy zsinagógák, amikor a 19. században az emancipálódó zsidóság egyre nagyobb szerepet vállalt Magyarország közéletében.
Ennek a „fejlődésnek az anakronizmusa a holokausztot követő valóság, amikor a 80 százalékban elpusztított közösség már nem képes megtölteni saját zsinagógáit” – fogalmazott. A Zsidó Kulturális Fesztivál önmagában ezen az anakronizmuson nem tud segíteni, mégis egy „virtuális téglát képez a zsidó szellemi és kulturális élet falában” – mondta Heisler András.
A Mazsihisz elnöke szólt arról is, hogy a Zsinagógák népe nem kizárólag a kövek egyszerű bemutatásából áll. A filmből ugyanis következtetni lehet az egykor volt lakók szokásaira, a zsinagógákban rendetlenkedő gyermekek zsivajára, a lopva a karzatra néző serdülők tekintetére, a rabbik szigorára vagy eleganciájára, és ettől váltak ezek az épületek élettel teli térré, „az emlékek és a felejtés helyszínévé”.
A zsidó közösség XXI. századi helyzetéről szólva Heisler András hangsúlyozta: „óvodáinkkal, iskoláinkkal, egyetemünkkel, kulturális tereinkkel és helyrehozott zsinagógáinkkal bizonyítjuk, hogy a magyar zsidóság él, itt él, és itt akar élni”.
Klein Rudolf a filmvetítés előtt arról beszélt, hogy a dualizmus korától az I. világháborúig tartó korszak nemcsak Magyarország, hanem a magyarországi zsidóság szempontjából is rendkívüli időszak volt. A zsidókat szokták azzal vádolni, hogy bezárkóznak, hogy csak maguknak élnek. De a filmben bemutatott, ekkor épített zsinagógák is bizonyítják, hogy ez nincs mindig így. A zsidóság csak akkor zárkózik be, amikor erre kényszerítik – mondta.
„A magyar zsinagógák korabeli szemszögből modern építőanyagai, formai liberalizmusuk, magyarságuk is nyitottságot, a reform és a jobbá tétel szándékát és rendkívüli optimizmust, bizakodást sugall” – fogalmazott Klein Rudolf.
Ilan Mor, Izrael állam budapesti nagykövete köszöntőjében kiemelte, hogy a zsidóságnak a zsinagóga soha nem csak azt a helyet jelentette, ahol imádkoznak, hanem közösségi teret is. Ezt jelzi a héber „gyülekezés háza” elnevezés is. Ezért minden egyes zsinagóga egy konkrét közösség életét mutatja egy konkrét időben és térben.
