Napi Tóra Darvas István Rabbi
K”K,
Ékev hetiszakasz 4. kommentár, 5775. Menáhem Áv 20.
„És midőn eszel és jóllaksz, áldd Örökkévaló Istenedet ama jó országért, melyet neked adott” (8.10). Ez a tórai alapja az étkezés előtti és utáni áldás kötelességének. A Talmudban (Bráhot 35a) így áll: „Tilos az embernek, hogy élvezzen ebből a világból bármit is áldás nélkül. Ha áldás nélkül élvez bármit is ebből a világból, az olyan mintha az „Ég szentségeiből” (az Istennek szentelt áldozatokból) fogyasztana. Miként írva van: „Az Örökkévalóé a föld és teljessége…” (Zsoltárok 24.1). A rabbinikus irodalom részletesen foglalkozik azzal, ha valaki elfelejti az étkezést követő áldást, a bencsolást. Megfelelő hozzáállás esetén még jól is ki lehet jönni a dologból, történt ugyanis, hogy “Rábbá bár bár Háná egy karavánnal ment, evett, de elfelejtett bencsolni. Azt mondta magában: mit tegyek? Ha azt mondom nekik, hogy nem ettem és vissza akarok menni bencsolni oda, ahol ettem, akkor azt mondhatják: bárhol, ahol áldani akarod Istent, megteheted. Jobb ha azt mondom, hogy otthagytam egy aranygalambot (mert akkor visszamehetek). Mondta nekik: várjatok meg, mert elhagytam egy aranygalambot. Visszament, bencsolt és talált egy aranygalambot! Miért különleges a galamb? Mert Izrael gyülekezete galambhoz hasonlít, amint írva van: “olyanok lesztek, mint a galamb szárnyai, melyeket ezüst borít, vagy mint vitorla-tollai, melyek színarany fényűek” (Zsoltárok 68:14). Ahogy a galamb csak szárnyai által menekülhet, úgy Izrael is csak a micvák által menekülhet meg” (Bráhot 53b).
Szép napot mindenkinek!
