Ki kell nyitni a kapukat!
Új országos főrabbija van a magyarországi zsidóságnak, Dr. Frölich Róbert személyében. Vele beszélgettünk, megkérdezve, mennyiben tervez másként munkáját, mint elődei. Szóba kerültek még a tervek, melyeket mindenképpen meg szeretne valósítani, de szó volt még azokról az elvárásokról, melyeket Frölich Róbert támasztott maga elé az országos főrabbi címhez.
Főrabbi úr, kik voltak az Ön elődei, mennyiben szeretne más lenni, mint ők?
Két elődömről tudok, egyikük az áldott emlékű Schweitzer József professzor úr, a másikuk a XX. század első felében élő Wertheimer Sándor rabbi, aki Kismartonban teljesített szolgálatot, s úgy nevezték ki országos főrabbinak. Róla egyébként Toronyi Zsuzsától hallottam, aki a Zsidó Múzeum vezetője. Miben különbözik egy országos főrabbi egy másiktól? Más a habitusa, más az elképzelése, más az útja, amelyen a céljait szeretné elérni. Schweitzer professzor úr egy békés, nyugodt országos főrabbit testesített meg, én szeretném a magaménak tudni az ő békéjét és tekintettel a köztünk lévő tetemes korkülönbségre, hiszen ő amikor országos főrabbi lett, már jóval túl volt a hetvenen, én még innen vagyok az ötvenen, szeretnék egy kicsivel aktívabb lenni, mint most vagyok. Terveim vannak, ezekek szeretnék a végéhez jutni, megvalósítani, mindezeket nem Frölich Róbert, hanem a magyarországi zsidóság javára.
Milyen országos főrabbi lesz, értem ezt úgy, hogy a magyar zsidóság vezető főrabbija lesz, vagy egyéb más zsidó irányzatoké is? Jelenleg hányfajta zsidó irányzat van Magyarországon, ezek közül melyek ismerik el az Ön megválasztását?
Bontsuk ketté ezt a kérdést. Azt, hogy hányfajta zsidó áramlat van, azt könnyen megválaszolhatjuk. Ott van a Mazsihisz, mely egyesíti a neológ és az ortodox hitközségeket, van a kisegyházként szereplő EMIH, a Cahabad Lubavics, vannak még a reformközösségek, a Bét Orim és a Szim Salom. Ki fogadja el az országos főrabbit és ki nem? Ezt leginkább tőlük kell megkérdezni. Én szeretnék úgy működni, szeretném úgy végezni a feladataimat, a küldetésemet, amelyet a Rabbitestület rám bízott, hogy az mindenkinek jó legyen. Minden zsidónak, aki itt él Magyarországon, függetlenül attól, hogy éppen melyik zsidó kisegyházat, felekezet tartja az önmaga szívének kedvesnek.
Kicsit másként kérdezem akkor. Önnek a szülei is vallásos zsidók voltak, a szülői házból hozta a zsidóságot, a szombattartást. Így akár az ortodoxok is elfogadhatják az Ön személyét, a reformirányzatok is, hiszen van olyan reformrabbi is, aki ugyanott végzett, mint Ön, a Rabbiképzőben.
Pontosan értettem már az előző kérdését is, de most is csak azt tudom mondani, nem engem kell erről megkérdezni. Nem az a kérdés, hogy melyik hivatalos szervezet ismeri el az országos főrabbit, sokkal inkább az, az országos főrabbi úgy működik-e, hogy el tudják őt fogadni. Ez egy nagyon nagy kihívás, ebben boldogult mesterem, Schweitzer József hihetetlen példát mutatott. Őt mindenki elfogadta kétely és kérdés nélkül. Ha én méltatlan utód is vagyok, de ebben egy kicsit is tudok hasonlítani rá, bízom benne, hogy sikerül, akkor már nem volt hiábavaló ez az egész. Egy országos főrabbinak igyekeznie kell olyannak lenni, aki híd, nem pedig kerítés.
Melyek azok a pontok, amiben eredményeket szeretne elérni? Legyen mondjuk 10 pont.
Nem tudom, hogy lesz-e 10 pont. Elsősorban szeretném azt, hogy a neológia megmutassa az igazi önmagát. Szeretném azt, hogy a magyarországi rabbikar, amelynek minden egyes tagja erején felül teljesít a közösségeiben, vidéken, Budapesten, végre ki tudjon állni a világ elé úgy, hogy azt mondhassák: ezek vagyunk mi, ezek az eredményeink, ezekre vagyunk büszkék! Ehhez persze a rabbikollégák segítsége kell, nélkülük ez nem megy! Azt hiszem, ez egy olyan célkitűzés, amelyben valamennyien érdekeltek vagyunk egy jó együttműködéssel. Szeretném, hogy biztosítottabb legyen az utánpótlás! Ma elég nehéz olyan embereket találni a zsidó közösségekben, akik járatosak a vallási rituálékban. Elég nehéz olyan embereket találni a zsidó közösségekben, akiket gond nélkül meg lehet kérni a hetiszakasz elolvasására a Tórából. Nem beszélve az égető kántor és rabbi hiányról. Az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem mindent megtesz a tőle elvárható és megszokott magas színvonalon, hogy biztosítsa ezt az utánpótlást. Az ő kapujuk nyitva van, de ők csak a kapun belül tudnak dolgozni. Én azt szeretném, ha ebben a lapuban megjelennének az emberek, mert ők lesznek 20 év múlva azok a zsidók, akik majd akkor fognak nyilatkozni. Ezeket az embereket meg kell szólítani, be kell hozni, nem csak a zsidó körökből, azaz nem csak a Scheiberből, a Lauderból, az Amerikai Alapítványi Iskolából kell megszólítani az embereket. Ki kell nyitni a kapukat! El kell menni azokhoz a zsidó fiatalokhoz, akik nem zsidó intézményekben vannak, őket kell errefelé vonzani, hívni. Én szeretném ezt a hívószót kiadni.
Ez azt jelenti, hogy heteken belül az Alef-Bet-et tanulják az óvodások, az iskolások az etika helyett zsidóságot tanulnak majd, újabb Talmud-Tórák nyílnak?
Azt mondom, heteken belül elkészül egy erre vonatkozó terv, hónapokon belül megkezdődik egy munka, mi türelmesek vagyunk. Több ezer év van mögöttünk. Azt gondolom, egy-két esztendő múlva, ha a munka el tud kezdődni, két-három esztendőn belül meglátjuk ennek a gyümölcsét. Heteken belül nem. Ahhoz ez túlságosan nagy kihívás, de hosszabb távra tervezünk, időnk van.
Ön korábban egyenruhát hordott a protokolláris eseményeken, majd ez a ruha a szekrénybe került. Most, hogy országos főrabbi lett, a különböző rendezvényeken, ahol például a többi egyház vezetője is képviselteti magát, akkor külsőségben is országos főrabbiként jelenik meg?
Remélem, hogy így lesz, nem csak külsőségekben. Az országos főrabbi egyik funkciója a protokoll is, hiszen képviselnie kell a magyarországi zsidóságot. Azt be kell látni, a Mazsihisz ezen a téren elég szerényen teljesített. Amíg Schweitzer professzor élt, addig ő ott volt mindenhol, méltó módon képviselve a magyarországi zsidóságot. Most van egy új országos főrabbi, ezért úgy vélem, az új országos főrabbinak kell képviselnie a magyarországi zsidóságot, ha nem is olyan méltó módon, mint azt Schweitzer József tette.
Lesznek más változások is a Rabbitestületen belül?
A Rabbitestületnek mindig is volt elnöke, két alelnöke. Hosszú éveken át Deutsch Róbert töltötte be az elnöki pozíciót, két alelnöke volt, az egyik Schönberger András, a pécsi főrabbi, a másik pedig én voltam. Most tisztújítás volt a Rabbitestületben, hiszen lejárt a mandátumunk. Deutsch főrabbi urat megerősítették elnöki pozíciójában, ahogy Schönberger főrabbit az egyik alelnöki tisztségben, a másik alelnök Radnóti Zoltán rabbi urat választották meg.
Összegezve: heteken, hónapokon belül akkor megnyílnak az új Talmud-Tórák, a Mazsihisz nagy munkába kezd, megtalálni azokat a fiatalokat, akik eddig nem tudták, hogy hol lakik a Jóisten?
A Mazsihisz heteken, hónapokon belül egy nagyon kemény munkába kezd, aminek reményeim szerint az eredménye az lesz, hogy újabb Talmud-Tórák nyílnak meg, és a fiatalok megtalálják az utat a hitközség kebelébe.
Kapott már visszajelzéseket, üdvözleteket a megválasztása óta? Mit vár a legfiatalabb országos főrabbi önmagától?
Hivatalos helyről még nem kaptam üdvözlő leveleket, ám ami ennél sokkal fontosabb, nagyon sok régi barátomtól kaptam üdvözletet, gratulációt. Nekem ez sokkal fontosabb, mintha az amerikai elnök küldött volna levelet. Mit várok önmagamtól? Bízom abban, nem leszek más, mint amilyen eddig voltam, maradok, aki vagyok. Kicsit leterheltebb leszek, kicsit elfoglaltabb, ezzel majd a családomnak kell megbirkóznia, nem nekem, mert még erőm van, bírom, ameddig a Jóisten adja, menni fog. Amit várok magamtól, az sokkal inkább az, hogy azok a régi barátok, tanítványok, azok a barátaim, akikkel együtt fociztam gyerekként a grundon, a régi osztálytársaim, a mostani barátaim, akik írtak nekem, felhívtak, köszöntöttek, azok ne csalódjanak bennem. Ez a legfontosabb.
Köszönöm a beszélgetést, sok sikert kívánok.
Breuer Péter
