Napi Tóra Darvas István Rabbi
K”K,
Dvárim hetiszakasz 1. kommentár, 5775. Áv 3.
A Talmudból (Kiddusin 38a) tudjuk, Mose rábénu Ádár hónap 7-én hunyt el, párásánkból (1:3) pedig kiderül, hogy utolsó beszédeit Svát hónap elsején kezdte el, vagyis a könyv Mózes életének utolsó 36 napját beszéli el. Erre láthatunk utalást az első szóban (אלה ezek), melynek számértéke harminchat. „Ezek a dolgok, melyeket elmondott Mózes egész Izraelnek” (1:1). A szidra első szavát egyesek a „rossznyelvűség pora” (ávák láson hárá) kifejezés rövidítéseként értelmezik, és úgy vélik, hogy Mózes a rossznyelvűség elleni figyelmeztetéssel kezdte első beszédét. A rossznyelvűséget értjük, de milyen a pora? Ha valakiről nem fogalmazzuk meg pontos véleményünket, mégis egyértelművé tesszük, valahogy így: „arról az emberről nincs mit mondanom”. A “szavakkal” (dvárim) szót Rabbi Háim Joszef Dávid Ázuláj (1724-1806) szerint ne úgy olvasd, hogy „dvárim”, hanem „dábárim”, ami annyit tesz: fejei, vezetői Izraelnek. Az „ezek” szó harminchatos számértéke a mester szerint arra utal, hogy minden nemzedékben van harminchat igaz ember, akik miatt a Világ fennmarad. Ahogy a Talmudban olvashatjuk (Szotá 45): „a világon nem kevesebb, mint harminchat cádik van, akik fogadják a Sehina színét minden nap”. Más forrás szerint harminchat van Izraelben, harminchat azon kívül.
Sávuá tov mindenkinek!
