„Közös úton”
Vallásközi konferenciát rendeztek az európai vallások helyzetéről Tihanyban, ahol Soltész Miklós államtitkár véleményére voltunk kíváncsiak.
Mi a véleménye a Közös út konferenciáról?
Most először veszek részt ezen a konferencián, a tavalyit még elődöm, Hölvényi György szervezte, ahogy a megnyitóban is elhangzott, ha elindul valami, ott már fontos a következő lépés is, ennek fontos üzenete van.
Most, ahogy eddig már több alkalommal is szóba került a II. Vatikáni zsinat döntése, amelyik felmentette a zsidóságot Jézus meggyilkolása alól.
Az a gondolatmenet, amit Kiss-Rigó püspök úr is elmondott, ki kell emelni, azaz ez így nincs benne direkt a keresztények életében, gondolkodásában, vannak ilyenek, de ezek nem a hívek közé sorolandó. Én magam azt tartom fontosnak ezen a konferencián is, hogy a különböző vallások, felekezetek, amelyek sok esetben egy tőről fakadnak meg kell találják azt a közöset, ami mindig, a mindennapi életükben összeköti, valamint az életen túli időszakot is feltárja, azt megmutassák egymásnak, erősítsék egymást. Nyilván azokat a tragédiákat, amelyeket ember az ember ellen okozott az elmúlt évtizedekben, évszázadokban, vagy akár évezredekben, azon már jó lenne túllépni.
Államtitkár úr, Ön hasznosnak ítéli a Pázmány Péter Katolikus Egyetem döntését a Holokauszt oktatásával kapcsolatban?
A magyar kormány, a mostani jobboldali magyar kormány, amelyikkel az elmúlt években óriási vitája volt bizonyos közösségeknek, már bizonyította, az emberi lét, az embernek az élete a legnagyobb érték. Ha ezt a múltban valakik szándékosan vették el, azt sem tagadni, sem pedig tiszteletlenül hozzáállni ehhez nem lehet! Nem lehet mások fájdalmát tiszteletlenül fogadni. Úgy gondolom, bárhol, bármikor egy közösségnek, egy népcsoportnak a fájdalmáról emlékezünk, tanulunk, úgy, hogy mindez az oktatás részévé válik, akkor remélhető, hogy a jövőben hasonló tragédiákat elkerülhetünk. Én ebben biztos is vagyok. A felelősség közös és akik ma itt vannak, azok ezt a felelősséget átérzik.
Ön korábban a szociális ügyekért volt felelős, most pedig az egyházi és civil kapcsolatokért, de tudjuk, hogy a szociális tevékenység az egyházak egyik feladata. Ön egyébként Istenhívő ember?
Az ember törekszik, de ezt majd a Jóisten dönti el, azt gondolom, a szociális érzékenység és az Istenhívőség jól megfér egymással. Keresztényi és a zsidó tanításban is szerepel az emberre való figyelés, az ember szolgálata, az elesettek segítése. Legutóbb is egy ilyen jellegű közös lépés történt, amikor is az ukrajnai kárpátaljai magyarokon és ukrán embereken segítettünk több felekezettel együtt, sokan nem is hittek ebben. Azt gondolom, hogy a hit mögött mindig ott a helye a cselekvő szeretetnek.
Az Ön zakóján van egy jelvény, mi ennek a története?
Már más is megkérdezte ezt, évekkel ezelőtt ültem valahol egy repülőn, ott egy stewardess érdeklődött, hogy mi is ez. Én visszakérdeztem, mire is gondol. Voltak különböző ötletei, végül sikerült rávezetni, ez egy kis lábnyom, egy tízhetes magzat lábnyoma. Úgy vélem, a hívő embereknek, de másoknak is felelőssége van azon magzatok iránt, akik az édesanyákban növekednek. A tízhetes magzati korban végzik a legtöbb abortuszt Magyarországon és szerte a világon, és ez a kérdés nagyon fontos, nem csak vallási, hanem emberiességi szempontból is. Magyarországon az elmúlt évek során közel hatezerrel csökkent az abortuszok száma, ez azt jelenti, hogy ennyi embernek az élete menekült meg, s ugyanennyi édesanyának a lelke vált könnyebbé. Amennyiben itt is tudunk segíteni, akkor megéri ebben az ügyben is küzdeni.
Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter
