Horovitz Tamás Beszéde:
Tisztelt Püspök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Alpolgármester Úr! Rektorhelyettes Úr! Tisztelt Elnök Urak!
Hölgyeim és Uraim! Kedves Vendégeink!
Nagyon sok szeretettel köszöntöm Önöket a hazai és határon túli testvérhitközségek találkozóján. Örömmel tölt el, hogy ma is sokan megtiszteltek bennünket jelenlétükkel.
Tizenhatodik alkalommal jöttünk ma össze. Ez a szám a mai modern világban nem kis idő egy ilyen jellegű rendezvény életében. Ma, amikor napról napra új kihívások, új célok, új csillagok születnek, büszkén mondhatjuk, hogy konferenciánk kiállta az idő próbáját. Évről évre mindig van új téma, új feladat, amiről beszélnünk kell. S mindig vannak közösségek, szervezetek, emberek, akik sokszor fáradságos utazások árán is eljönnek, hogy együtt lehessünk, együtt gondolkodhassunk a zsidóság múltjáról, jelenéről és jövőjéről. Köszönet érte!
A Holokauszt emlékév kapcsán úgy gondolom idei konferenciánkra különös aktuális témát választottunk: „Élet a Holokauszt után”. Hogyan tudtak a Soáh embertelen pusztítását követően a sok helyen tizedére, harmadára csökkent közösségek újra szerveződni, új életet kezdeni.
Debrecenben a háború előtt közel tizenkétezer fős virágzó zsidó közösség volt. A hatezer áldozatot követelő szörnyű pusztítás után a túlélők közül 3000 főre tehető azok száma, akik visszatértek a városba. A bénító kétségbeesésből lassan magához térő közösségen úrrá lett az újrakezdés, az élni akarás ösztöne, s hamarosan újraindult a hitközségi élet. Újra működött az orthodox és a status quo hitközség, az iskolák, a kórház és minden egyéb intézmény.
A későbbi években is, amikor az országból való kivándorlások, illetve a fiatalok Budapest felé orientálódása miatt a közösségben még jobban megfogyatkozott a tagok létszáma, a hitélet a Pásti utcai Bét Hámidrásban töretlenül folytatódott, s ma is biztosított a napi kétszeri imádkozás.
A hitközség vezetői minden időben törekedtek a közösségi élet, a hitélet fenntartására, erősítésére. Ehhez megragadtak minden lehetőséget, s igyekeztek azokat a leghatékonyabban a közösség szolgálatába állítani.
Nekünk, a ma élő nemzedéknek kötelességünk ebben a szellemiségben továbbvinnünk őseink ránk hagyott örökségét. Kötelességünk apáink, nagyapáink hagyatékát megőriznünk, megóvnunk, hogy majd egykor mi is átadhassuk az utánunk következőknek.
A Debreceni Zsidó Hitközségnél a közelmúltban olyan jelentős fejlesztéseket tudtunk végrehajtani, amelyekre még talán soha nem volt példa a hitközség életében. Régi pompájában áll mindkét zsinagógánk, megújult az imaház. A székházban lift épült és zarándokszálláshelyek. Jelentős épület energetikai fejlesztés valósult meg, nyílászárócserék, fűtéskorszerűsítés. Mára egy komoly, a modern technika vívmányaival felszerelkezett infrastruktúra áll rendelkezésünkre.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A sok örömteli esemény és sikerek mellett, beszélnünk kell a jelenkor problémáiról is. Nem mehetünk el szó nélkül az utóbbi időben tapasztalható antiszemita, rasszista, kirekesztő megnyilvánulások mellett. Mindannyiunk kötelessége felemelni szavunkat az ilyen jellegű fenyegetések ellen, s ha a helyzet úgy kívánja, kötelességünk megtenni a szükséges lépéseket. Ebben a kérdésben nem lehetünk közömbösek, s nem szabad megalkudnunk. Határozottan és következetesen fel kell lépnünk, hogy csírájában fojthassuk el ezeknek az ordas eszméknek a terjedését.
A Debreceni Zsidó Hitközség elnökeként az elmúlt évben feljelentést tettem Ágoston Tibor jobbikos önkormányzati képviselő ellen, a Doni katasztrófa 70. évfordulóján elhangzott kijelentései miatt. Az idén jogerős ítélet született, a Bíróság egyértelműen kimondta bűnösségét. Magyarországon először volt példa arra, hogy közszereplőt elítéltek Holokauszt tagadásért.
Mindezek megerősítik bennünk azt, hogy ki kell állnunk bátran és határozottan hagyományaink, hitünk, tradícióink védelmében, hogy közösségeink jelene és jövője szilárd és biztos alapokon álljon.
Emellett tovább kell dolgoznunk, új célokat megvalósítanunk. Keressük a lehetőségeket, s ragadjuk meg azokat hitközségeink megerősítésért, fejlődéséért. Hívjuk segítségül, működjünk együtt a szűkebb hazánkban lévő vallási és világi szervezetekkel.
A magunk részéről elmondhatjuk, hogy több évtizedes jó kapcsolatot ápolunk a Debrecenben működő egyházakkal, társadalmi és civil szervezetekkel, a meghatározó intézményekkel, a város vezetőivel. Jóleső érzéssel nyugtázzuk érdeklődésüket, partnerségüket, pozitív visszajelzéseiket, s együtt tudunk működni bármilyen kérdésről is legyen szó. Kölcsönösen figyelemmel kísérjük egymás törekvéseit, s minket is örömmel tölt el, ha a város, vagy valamelyik társegyház sikereiről, eredményeiről értesülünk. Hadd idézzem itt Polgármester Úr szavait, miszerint „Debrecen egy igazi spirituális központ” ahol békében élnek egymás mellett zsidók és nem zsidók, civilek és közszereplők, egymás kölcsönös megbecsülésében, tiszteletében.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
E gondolatok jegyében kívánok Önöknek sikeres tanácskozást, jó gondolatokat, eredményes, építő jellegű vitákat, jóízű beszélgetéseket, egyszóval nagyon kellemes időtöltést hitközségünkben.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket!
Magyarországi és a határon túli testvérhitközségek és zsidó szervezetek XVI. Nemzetközi Konferenciája Debrecenben
A zsidó élet magyarországi „központja” 2015. június 5 és 7 között ismét Debrecenbe költözött át a hazai és határon túli testvérhitközségek és zsidó szervezetek XVI. Nemzetközi konferenciája keretében. A háromnapos konferencia témája a tavalyit tematikusan követve, a Holocaust utáni élet. A közel 150 résztvevő számos hazai és határon túli hitközséget, szervezetet képviselt. A színvonalas előadások
A zsidó élet magyarországi „központja” 2015. június 5 és 7 között ismét Debrecenbe költözött át a hazai és határon túli testvérhitközségek és zsidó szervezetek XVI. Nemzetközi konferenciája keretében. A háromnapos konferencia témája a tavalyit tematikusan követve, a Holocaust utáni élet. A közel 150 résztvevő számos hazai és határon túli hitközséget, szervezetet képviselt. A színvonalas előadások és beszélgetések központjában a Holocaust, és a közösségi élet volt. A korábban kialakult kapcsolatok tovább mélyültek a tapasztalatcseréken, valamint a közös étkezéseken és programokon.
Megnyitó beszédet Komolay Szabolcs, Debrecen város alpolgármestere tartotta. Elmondta: Debrecen büszke arra, hogy itt valamennyi vallási felekezet békében élhet. A városi vezető szerint: ennek is köszönhető, hogy a legnagyobb vidéki zsidó hitközség ebben a városban van.
A vendégeket Horovitz Tamás, a Debreceni Zsidó Hitközség elnöke, mint vendéglátó köszöntötte. Beszédében kiemelte, hogy kötelességünk apáink, nagyapáink hagyatékát megőriznünk, megóvnunk, hogy majd egykor mi is átadhassuk az utánunk következőknek. Ennek a fontos feladatnak a megvalósításában nagy szerepet játszanak a közelmúltban történt hitközségi épületek megújulása, melyek alkalmazkodnak a jelen kor igényeihez.
Ezen túlmenően ismét felhívta a figyelmet arra, hogy határozottan fel kell lépnünk a rasszista és antiszemita eszmék ellen.
Kósa Lajos országgyűlési képviselő azt hangsúlyozta: a Holocaust nemcsak a zsidóság, hanem a magyarság tragédiája is. A vészkorszakban ugyanis 600 ezer magyar állampolgárt pusztítottak el. A konferenciát köszöntötte Bosák Nándor Római katolikus, és Fekete Károly Református püspök, Kruppa Tamás, Görög-katolikus debreceni területi elnök, valamint a Hitgyülekezet lelkésze, Nemes Ákos is. Heisler András, a Mazsihisz elnöke arról beszélt, hogy tragédiák napjainkban is vannak. Éppen ezért a háromnapos találkozón gyűjtést szerveznek az ukrán háború miatt nehéz helyzetbe került kárpátaljai hitközségek megsegítésére. Szabó György MAZSÖK-elnök méltatta a kiemelkedő aktív debreceni hitéletet.
Goldmann Tamás, a Pécsi Hitközség elnöke ismertette a szociális ellátásuk nagyszerű rendszerét. Kovács Róbert, a Szabadkai hitközség megújult, korszerű honlapját mutatta be. Paszternák Tamás segítségével a Komáromi Hitközség (Szlovákia) tevékeny életéről kaptunk képet. Nagy sikere volt a ”Túlélési stratégiák a háború után a rendszerváltozásig” címmel rendezett kerekasztal beszélgetésnek. Ha nem sürgetett volna a következő program, még mindig tartana, ez az egyéni sorsokon keresztül az adott korszakot felelevenítő visszaemlékezések sora.
A kulturális programok sorát, Gasztonyi Kálmán festőművész kiállításának megnyitója indította. Alkotásaiban többféle képzőművészeti stílus jelenik meg. A kultúrteremben kiállított legtöbb kép a vallásunk jól felismerhető jegyeit hordozza magán.
Heller Zsolt folkesztéta a „Zsidó művészet a második világháború után” címmel folytatott zenés beszélgetést a művészekkel. A képzőművészek – Láng Eszter, Potyók Tamás – és az író – Szénási Miklós – néhány történelmi kor ebbéli témáit sorakoztatták fel, mint az általunk már jól ismert művészpáholy tagjai. Azért, hogy teljesebb legyen a művészetek sora, zenei élményben is volt részünk Basak Dilara Ozdemir török szefárd zongoraművész, és Dénesi Csaba hegedűművész közreműködése által.
A péntek esti és a szombati istentisztelet a szokásosnál nagyobb létszámban, tradicionális módon zajlott le. A konferencia étkezései elegáns módon a korábbi sátor helyett a felújított „multifunkcionális” Pásti utcai zsinagógában történtek.
A szombat délutáni program Róbert Péter: „A reménység évei…” című könyvének bemutatójával kezdődött, mely az 1945 -1947 közötti magyarországi cionista sajtó történetével foglalkozik. Ezután Turai János, a Váci Hitközség elnöke a Holocaust év tapasztalatairól számolt be. Décsei Nicolae, a Szatmárnémeti Hitközség elnöke városának Holocaust előtti és utáni zsidóságáról adott képet. Ezután ismét szót kaphattak a résztvevők a „Túlélési stratégiák a rendszerváltástól napjainkig” kerekasztal beszélgetésen. Majd az érdeklődők átsétáltak a Déri Múzeumba, ahol a világhírű Munkácsy trilógiát nézték meg.
A vasárnapi program megemlékezéssel kezdődött. Ezen a napon, Szivan 20-án emlékezünk azon hittestvéreinkre, akikről nem tudjuk pontosan, mikor deportálták őket el. Azt azonban éreztük, hogy mindannyian a Gan Edenből kísérték figyelemmel a tanácskozást.
A vitaindító előadás után „Bat Micvá a Kárpát medencében” címmel beszélgettünk a Rachel Nőegylet szervezésében a „Női szerepmodellek”-ről és a zsidó nevelés kérdéseiről a családban és a közösségben. A beszélgetést Hidasi Kati a Nőegylet elnöke vezette. Asszisztensei, illetve interjú-alanyai a 6 éves Koltai Hanna és a 4 éves Ariel voltak. Gyerekek és édesanyjuk (aki mellesleg budapesti Dob utcai kóser cukrászda tulajdonosa) képet kaphattunk egy mai hagyományokat őrző zsidó család életéről. A nagyváradi, munkácsi és magyarországi hittestvéreink beszámoltak, hogyan tartották és tartják fenn hitéletüket a családban. Irigylésre méltó volt Lázár György Debrecenből elszármazott kaliforniai hittestvérünk beszámolója, aki különböző hechserű kóser termékek között válogathat. Gyuri évek óta résztvevője konferenciánknak.
Zárszavában Horovitz Tamás a tanácskozás elfogadott záró dekrétumát ismertette, mely az alábbi volt:
- Közösségek együttműködése a 2014-2020 uniós ciklus adta lehetőségek lehető leghatékonyabb kiaknázása érdekében
- Szorosabb együttműködés kialakítása a résztvevő közösségek között, azok autonómiájának megtartásával
- Határon innen és túli szövetségbe tömörült hitközségek jelenlegi forrásainak növelése költségvetésük bővítése céljából, ezzel kapcsolatos állásfoglalás kialakítása
- Határon innen és túl a vidéki hitközségekben vallási vezetők jelenlétének biztosítása
- Kóser ellátórendszer kialakítása Debrecen régióközponttal.
Ugye van élet a Holocaust után a diaszpórában?!
A beszámolóból láthatják, kellemes, de hasznos 3 napot töltöttünk együtt a résztvevőkkel. Nem kérdés, hogy jövőre ismét Debrecenben…(Ha addig nem érkezik meg a Messiás…)
