A modern ortodoxia hívei öntudatos zsidók
Grósz Zsuzsannának a Pásti utcai zsinagóga avatásán elmondott beszéde
A Debreceni Zsidó Hitközség New Yorkban élő Lefkovics család egyik tagja írta azt a levelet, melynek felolvasásával engem, mint családtagot kértek meg.
Sajnálom, hogy nem lehetek köztetek templomunk újraavatásán, hiszen ez a templom kicsit az enyém is. Itt imádkozott a családom apraja-nagyja, a Pásti utcában nőttem fel, a templom közelében laktunk, gyerekkori emlékeim ehhez a városhoz, ehhez a fertályhoz kötődnek.
Látom mai is lelki szemeimmel a mikvét, hallom, amint rám pirít egy bácsi a sulból: Vigyázz magadra, te Rózsa Sándor! Igaz, eleven, rakoncátlan gyerek voltam.
Természetesen sötétebb emlékeim is vannak. Lágerbeli, téglagyári emlékek. 1944-ben, tizenegy évesen olyan dolgokat láttam és tapasztaltam, amilyeneket egy kisfiúnak nem lett volna szabad. Már vége volt a háborúnak, de nem tudtuk, apánk él-e. Sokan voltak akkor hasonló helyzetben. Mi a szerencsések közé tartoztunk, visszakaptuk édesapánkat.
A háború utáni években magához tért a város, megújult a zsidó hitélet is. A maradék debreceni zsidóság hitt a jövőben! Szüleim életvitele továbbra is szigorúan ortodox maradt, anyám parókát viselt, apám ismételten oszlopos tagja lett a Pásti utcai templomnak, és később, már New Yorkban éppúgy ragaszkodtak a tradíciókhoz, mint Debrecenben. Sosem fogom elfelejteni, hogy 1974-ben, amikor feleségemmel együtt feltűntünk szülővárosomban, az utcán velünk szembe jött egy idős néni. Rám nézett, majd összecsapta a kezét. Hát ez a Boriska fia! Meghatódtam. Testvéreim közül valóban én hasonlítottam legjobban édesanyánkra. Egyébként Lefkovics Borbála volt az az önfeláldozó anya, aki visszahozta mind a nyolc gyerekét az ausztriai munkatáborból.
Ugyanakkor eszembe jut egy régi sláger. Az egyik kedvencem a negyvenes évekből. A dal címe: Csak a szépre emlékezem. 1957 óta New Yorkban élek feleségemmel, Judittal, két gyermekünk és hét unokánk született. Ötvenkét éve vezetem New Jersey államban a fémipari cégünket, amely kezdettől fogva családi vállalkozás.
Hadd tegyem még hozzá, sok mindent tettünk annak érdekében, hogy gyerekeink a hagyományok szerinti zsidó nevelésben részesüljenek. Az ő gyerekeik, unokáink ezen az útvonalon haladnak tovább.
A modern ortodoxia hívei öntudatos zsidók. Második hazájuknak tekintik Izraelt, többször bejárták az országot, némelyikük tanulmányéveket is eltöltött ott. Meg kell mondjam, gyerekeink azt látták maguk előtt, hogy szüleik adakozók, támogatnak nem egy szervezetet, sőt tevékenykednek az izraeli katonaság javára is.
Ezúttal is köszönetemet szeretném kifejezni Lázár János miniszter úrnak, Papp László polgármester úrnak, Kósa Lajos országgyűlési képviselő úrnak, Szabó György úrnak, a Mazsök elnökének, Végül, de utolsósorban hála és köszönet Horovitz Tamásnak, a Debreceni Zsidó Hitközség elnökének, akinek az édesapja, Horovitz Ernő, legjobb gyerekkori barátom volt. Köszönet Tamásnak és mindazoknak, akik támogatták, segítették a Pásti utcai zsinagóga megújítását.
Lefkovics Zoltán és családja
