| Vájákhél (jelentése: és egybe gyűjötte) és a Pkudéj (jelentése: elszámolás)
„Egybegyűjtötte Mózes Izrael fiainak egész közösségét és szólt hozzájuk” (35.1.). Mestereink szerint különleges a Mózes második könyvét záró dupla hetiszakasz első mondata. Mivel a párásában foglaltak érvényesek voltak Izrael minden tagjára, ezért kellett egybegyűjteni „Izrael fiainak egész közösségét” – amely nagy megrázkódtatáson esett keresztül, értékrendje felborult, és számos tagját elvesztette az aranyborjú vétke miatt.
Szükséges volt, hogy újra működőképes, egységes gyülekezetté váljon e jelentős tömeg, és miután az Örökkévaló – Mózes közbenjárására – megbocsátotta vétküket, megkezdődhetett az újjáépítés. Érdemes megfigyelni: Mose rábénu nem a hétköznapi teendők felsorolásával kezdi mondandóját, hanem a pihenés napjára, a szombat fontosságára emlékeztet elsőként (35:2-3).
Nem véletlen, hanem mert tudta, csak a szombatnak van olyan megtartó, egyben közösségformáló ereje, amelyre támaszkodva Izrael gyermekei nem csak álmodhatják, hanem meg is valósíthatják közös terveiket.
A dupla hetiszakasz második részének neve Pekudé, nézzünk egy kommentárt ennek első verséhez is!
„Ezek a hajlék számlálásai (könyvelése), a bizonyság hajlékának, melyeket megszámláltak Mózes parancsa szerint: a leviták szolgálata, Itámár, Áron, a pap fia által” (38:21). A „hajlék” szó kétszer szerepel a mondatban, eredetileg közvetlenül egymás mellett, így: (hámiskán, miskán).
Először egy kis matek, Rábénu Bahjé ben Áser (1255-1340) segítségével: a miskán szó az első, a hámiskán pedig a második szentélyre utal, mivel a miskán kifejezés számértéke 410 – ennyi ideig működött a salamoni szentély, a hámiskán szó gemátriája 415, ami nem lenne jó semmilyen magyarázathoz, de ha hozzáadjuk a szót alkotó betűk számát is (5), akkor éppen 420-at kapunk, ami megegyezik az ún. heródesi szentély fennállásának éveivel.
Tovább is van, mondjam még? A „bizonyság” névelővel kiegészítve ( háédut) 479-el egyenlő, éppen ennyi évig volt a hajlék (mobil szentély) a zsidóság szellemi – lelki központja (ezután vette át szerepét a jeruzsálemi szentély, a Bét háMikdás).
A Hátám Szófer (1762-1839) nem bonyolította ennyire. Ő abból indult ki, hogy a két szó között egy olyan betű jelenti a különbséget, melynek 5 a számértéke. Erről eszébe jutott a Talmudban (Jomá 21b) olvasott kijelentés (ami a második szentély hiányosságait részletezi): „öt dologban különbözött az elsőtől a második Szentély, ezek azok: nem volt ott a frigyláda, a fedél és a kerubok (e három egynek számít), az örökmécses, a Sehiná, a Ruáh hákodes (szent szellem), az urim és tumim általi kérdezés.
A második tóratekercsből különleges parancsról olvasunk: „Ez a tan törvénye, melyet az Örökkévaló parancsolt, mondván: Szólj Izrael fiaihoz, hogy hozzanak hozzád egy vörös tehenet, épet, amelyen nincs hiba, amelyre még nem jött járom” (4Mózes 19:2). Rási megmagyarázta a vörös tehén előírásának okát, szerinte a micva végrehajtásával szereztek engesztelést őseink az aranyborjú vétke miatt . A vorkai Rabbi Jichák (Rabbi Jiszrael Jichák Kalis, 1779-1848) szerint az aranyborjú vétke tulajdonképpen nem volt más, mint az Istenbe vetett hit gyengülésének csalhatatlan jele. Mivel Izrael fiai megkapták a vörös tehén parancsolatát, olyan lehetőséghez jutottak, amely által megszilárduló elkötelezettségüknek adhatták tanúbizonyságát, hiszen az előírást kizárólag az Örökkévalóba vetett hitük miatt teljesítették
„Akkor befedte a felhő a gyülekezés sátrát és az Örökkévaló dicsősége betöltötte a Hajlékot”(40:34). A hajlék jelentőségéről írja a midrás: „mit jelent az Énekek énekében (5:1) olvasott vers: „eljöttem kertembe, én nővérem, én arám”? Visszatértem oda, ahol eredeti lakhelyem volt kezdetektől fogva. Nemde, a Sehina eredeti lakhelye a Földön volt?
Írva van (1Mózes 3:8): „És meghallották az Örökkévaló Isten hangját, amint jár a kertben a napnak alkonyán”. De mikor Ádám vétkezett, a Sehina felment az első égbe. Káin bűne után továbbment a másodikba, Enos nemzedéke vétkeinek hatására a harmadik égbe emelkedett, az Özönvíz generációjának tettei következményeként a negyedik égbe ment.
Bábel tornyának bűnösei miatt az ötödikbe távozott, Szodoma gaztetteinek okán a hatodikat választotta, végül az egyiptomiak cselekedeteinek következtében a hetedik égbe távolodott.
Ezek után hét igaz ember visszahozta Őt a Földre. Ábrahám, Izsák, Jákob, Lévi, Kehát, Ámrám és Mózes igaznak találtatott Előtte és visszatért eredeti helyére. Mikor talált lakhelyet a Földön? Amikor a Hajlék elkészült, amint írva van: „az Örökkévaló dicsősége betöltötte a Hajlékot”. Ma a mi feladatunk, hogy a Sehinának állandó helyet biztosítsunk a Földön, Szentély hiányában kizárólag cselekedeteink által lehetséges ennek teljesítése.
„Ne gyújtsatok tüzet mind a lakhelyeteken szombat napján” (35.3). A vers első olvasatra a munkavégzési tilalmak egyikét említi, mestereink azonban más utalást is felfedezni vélnek benne.
Rabbi Jichák ben Mose Árámá (kb. 1420-1494) szerint a viták többsége szombaton tör ki, mivel az emberek ilyenkor nem dolgoznak, nem kereskednek, hanem kisebb csoportokban gyülekeznek, hosszabb időt töltenek együtt, és ez lehetőséget ad a máhlajke kialakulására.
A Tóra figyelmeztet: ne gyújtsuk meg a vita tüzét sábeszkor! Ezt a véleményt a sábáti imarendünk is alátámasztja valamelyest, mert a bölcsek úgy határoztak, hogy szombaton két alkalommal (az egyiket péntek este) mondjuk el a talmudi (Bráhot 64a) idézetet: „Rabbi Elázár, mondta Rabbi Hanina nevében: A bölcs tanulók növelik a békét a világban…”.
E gondolat a zsoltárból (29.11) vett idézettel fejeződik be: „az Örökkévaló békével áldja népét”. Vajon miért hangsúlyozzuk a béke jelentőségét? Az indoklás nagyjából ugyanaz, mint az első esetben, amiből láthatjuk: mestereink úgy vélték, hogy a több szabadidő „ragyogó” alkalmat kínál a viszálykodásra közösségeinken belül.
Bár ezek a konfliktusok lehetőséget is kínálnak, mert aki békét teremt a haragosok között, az a cselekedete hasznát nem csak itt, hanem a túlvilágon is élvezheti (Sábát 127a), ennek ellenére azt hiszem, hogy itt mégsem kell arra törekednünk, hogy micvához juttassunk egy harmadik hittestvért.
Szép napot mindenkinek!
Darvas István Rabbi |
