Darvas István Rabbi napi Tóra.
K”K,
Talmud-tanulás KEDDEN a Hegedűsben 16.30-tól
Vájákhél-Pekudé hetiszakasz (Sábát Párá) 2. kommentár, 5775. Ádár 18.
A dupla hetiszakasz második részének neve Pekudé, nézzünk egy kommentárt ennek első verséhez is! „Ezek a hajlék számlálásai (könyvelése), a bizonyság hajlékának, melyeket megszámláltak Mózes parancsa szerint: a leviták szolgálata, Itámár, Áron, a pap fia által” (38:21). A „hajlék” szó kétszer szerepel a mondatban, eredetileg közvetlenül egymás mellett, így: המשכן, משכן (hámiskán, miskán). Először egy kis matek, Rábénu Bahjé ben Áser (1255-1340) segítségével: a miskán szó az első, a hámiskán pedig a második szentélyre utal, mivel a miskán kifejezés számértéke 410 – ennyi ideig működött a salamoni szentély, a hámiskán szó gemátriája 415, ami nem lenne jó semmilyen magyarázathoz, de ha hozzáadjuk a szót alkotó betűk számát is (5), akkor éppen 420-at kapunk, ami megegyezik az ún. heródesi szentély fennállásának éveivel. Tovább is van, mondjam még? A „bizonyság” névelővel kiegészítve (העדת háédut) 479–el egyenlő, éppen ennyi évig volt a hajlék (mobil szentély) a zsidóság szellemi – lelki központja (ezután vette át szerepét a jeruzsálemi szentély, a Bét háMikdás). A Hátám Szófer (1762-1839) nem bonyolította ennyire. Ő abból indult ki, hogy a két szó között egy olyan betű (ה) jelenti a különbséget, melynek 5 a számértéke. Erről eszébe jutott a Talmudban (Jomá 21b) olvasott kijelentés (ami a második szentély hiányosságait részletezi): „öt dologban különbözött az elsőtől a második Szentély, ezek azok: nem volt ott a frigyláda, a fedél és a kerubok (e három egynek számít), az örökmécses, a Sehiná, a Ruáh hákodes (szent szellem), az urim és tumim általi kérdezés.
Szép napot mindenkinek!
