Grünberger Tamás:A csillárkészítő emlékei II.

A csillárkészítő emlékei II.

Mert ezeknek örökéletűnek kell lenniük, amíg az emberiség él

Grünberger Tamás

 

 

 

Amikor átadták a Páva utcai Holokauszt Dokumentációs Központot, akkor ott az Ön által felújított csillárok voltak.

A gyertyatartókat is a meglévő fotók alapján gyártottam újra, a többit, a belső világítást illetően, ami a Páva utcában látható, ott elsősorban a múzeumi jellegnek akartunk megfelelni. Művészettörténészek, a múzeum által felkért szakemberek véleményét is figyelembe véve készítettem el azokat. Mányi István, a kiváló építész barátom hozta rendbe az épületet. Csak később tudtuk meg, hogy ezt az építészek kongresszusán is a legjelentősebb díjat kapta, az Europa Nostrat.

A Dohány utcai zsinagógában is vannak csillárok, melyeket Önnek köszönhetünk. Az is az eredeti alapján készült?

A két nagy csillár az teljesen új konstrukció. Én kicsi koromtól a Dohány utcába jártam oktatásra, bennem mindig felmerült, hiszen én a családom révén ebben a szakmában nőttem fel, hogy miért nem olyanok a csillárok, mint amilyenek a zsinagógába valók? Erre akkor nem kaptam választ. Ám amikor a felújításra sor került, jelentős állami támogatással, akkor ez lett a számomra legkedvesebb munkám. Az ornamentikákat követve készítettem el a két nagyméretű, egyenként olyan durván másfél tonnás csillárt. Nem csak ez volt az egyetlen érdekesség ebben, hanem az is, hogy a négy kötélnek a szerkezetét is ki kellett találni, amin ezek lógnak. Nem beszélve arról, hogy a tetőt is meg kellett csinálni, hogy fogadóképes legyen a nagy tömegű csillárok mozgatására. Négy perc alatt jön le ez az óriási lámpa, hiszen égőt csak így lehet cserélni rajta. A többi lámpát is én készítettem el, megközelítően három és fél év telt el az előkészítéstől az átadásig.  Emlékszem erre, amikor a legmagasabb vezetők is jelen voltak. A zsinagóga, a lámpáimmal együtt a mai napig is várja a híveket, a látogatókat, akik a világ minden pontjáról eljönnek, nagyon tetszik nekik, sőt még a lámpa is. Ez nagyon jó, nemesítő érzés.

Még számos más zsinagógában is láthatóak a munkái, most rövidesen kerül átadásra Debrecenben az ortodox zsinagóga, de a nemrégiben átadott óbudai zsinagóga felújításában is jelentős részt vállalt. Ám itt még a Tóra-olvasó asztal is az Ön munkáját dicsérheti.

Amikor megkaptam a felkérést, akkor igyekeztem azokat a szakembereket, kollegáimat is megkérni, segítsenek ennek a csodálatos régi épületnek a rendbehozatalában. Ez sokáig a televízió egyik stúdiója volt, még én magam is jártam ott egy-két felvételen. Nagyon nehéz volt visszaállítani az eredeti állapotába, ez az egyik legrégebbi magyar zsinagóga. Érdekes módon templomszerűen épült, mint akkor sok más, azaz nem lehet megkülönbözteti a többitől, hogy ez zsinagóga.  A belseje az más. Megpróbáltuk úgy kialakítani a Tóra szekrényt, ahogy a régi képeken látható, még a régi kaparásoknál is láthatók voltak a színek is. Egy kedves kolleganőm tanácsa alapján minden módot megpróbáltunk megtenni ahhoz, hogy az eredeti állapot jöjjön vissza. Azt hiszem, a csillár is sikerült, bár a lámpa elég óriási méretű, ám megfelel az elvárásoknak. A bima, a Tóra-olvasó asztal is ehhez készült. Ha megnézem, akkor azt hiszem, ha még lehet további forrásokat találni hozzá, akkor tényleg be tudnánk fejezni az egészet, ami nem lenne hátrány. Mert ezeknek örökéletűnek kell lenniük, amíg az emberiség él. A vallásunk azt mondja, a zsidó ember örökké emlékezik a múltra, a családjára. Amikor bemegy egy zsinagógába, akkor ezek az érzések is rögtön megérintik.

Köszönöm a beszélgetést.

Breuer Péter