Útközben
Útközben
Heisler András, a Mazsihisz elnöke két hivatalos útja között beszélt a megbeszéléseiről, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége feladatairól, arról, hogy holt tartanak a tárgyalások a kormánnyal. Természetesen szóba kerültek a sikerek és a problémák is.
Nemrég érkezett meg az Ígéret Földjéről, ahova a történelmi egyházak képviselőivel volt. Mi is volt ennek az utazásnak a lényege?
Egy imaúton vettem részt, ahol a keresztény egyházak is képviseltették magukat, a MAZSIHISZ vezetőivel, de elkísértek minket Izraelbe civil szervezetek, ahogy a kormány is jelen volt. A lényege elsősorban az volt, hogy ezen az úton meglátogattuk egymás szent helyeit, de mindezek mellett nagyon komoly és mély beszélgetések is zajlottak közöttünk. Érdekes volt, amikor a Siratófalhoz együtt mentünk el a belvárosi katolikus plébánossal, többen is mondták, hogy ez egy nagyon szép jelenet volt. De természetesen mi is ellátogattunk oda, ami a keresztény egyházaknak jelent szent helyet. Mindenhol úgy cselekedtünk, hogy a saját vallási előírásunkat ne sértsük meg, ugyanakkor megadtuk a kellő tiszteletet a más egyházaknak is.
Milyen az együttműködés a történelmi egyházakkal?
Azt mindenképpen elmondható, hogy van egy nagyon jó, korrekt kapcsolatunk van a keresztény egyházakkal, ami nem az én érdemem, ez már egy ideje tart. Ennek a mostani párbeszédnek azért van egy íve, ami tavaly októberben kezdődött, a Nostra Aetate konferencián. Itt a zsidó-keresztény párbeszédnek egy új szintjét értük el. Folytatódott ez akkor, amikor Ferenc pápa egy szűk körű megbeszélést folytatott zsidó vezetőkkel, ennek a delegációnak én is a tagja voltam.
Milyen volt ez a találkozó Ferenc pápával?
Nagyon hasznos volt, Ferenc pápa nagyon fontos üzeneteket fogalmazott meg a találkozónk során, részben a zsidóság, de legfőként a keresztény, a katolikus világ felé. Ez a megbeszélés azért is jelentős volt, mert nem audiencián voltunk a hivatali helyiségekben, hanem egy magánlátogatáson, a pápa magánrezidenciáján. Itt teljesen kötetlen volt a beszélgetés módja, a megszólítás is. A beszélgetésen Ferenc pápa nem áldást osztott, hanem nagyon fontos beszélgetés zajlott, tulajdonképpen a gondolataival ajándékozott meg bennünket. Azt gondolom, hogy a világ most nagyon rossz irányba megy, tulajdonképpen Ferenc pápánál is erről beszélgettünk. Háborúk, gyilkosságok, kirekesztés, vallási alapon történő pusztítás, amelyek ellen mi, vallásos emberek, legyünk akár keresztények, zsidók, egyetlen dologgal tudunk küzdeni ezek ellen, imádkozunk a békéért. Ferenc pápa ezt is kérte mindannyiunktól.
A MAZSIHISZ-re is ráférne a béke, vagy tévedek?
Úgy gondolom, hogy a szövetségünk az elmúlt másfél évben nagyon sok területen képes volt megerősödni és ezzel együtt pozíciót nyerni. Tudta növelni érdekképviseleti képességét, ez természetesen némi törést is szenvedett a szervezeten belüli anomáliák miatt. Meggyőződésem, hogy képesek vagyunk ezeket az anomáliákat felszámolni, győzni felettük és akkor valóban az alapokat tudjuk tovább mélyíteni.
Rövidesen beköszönt Hanuka, a csodák ünnepe. Mit jelent ez Önnek?
A zsidóság már számtalan csodát megélt, ezek egyike a Hanuka ünnepe, amikor is a Szentély lángjához a felszentelt olaj csak egy napra volt elegendő, de megtörtént a csoda, 8 napig égett a láng. Utána még számos csodát élt meg a zsidóság, maga Izrael léte is egy csoda, hiszen kétezer év után támadt fel egy ország, a zsidók országot alapíthattak, ráadásul olyan előzmények után, amikor is egy szörnyű, 6 millió ember életét követő tragédia történt. Ezekben a csodákban hinni kell. Visszatérve a MAZSIHISZ-hez, nálunk azért csodákra nincsen szükség, ki kell forrnia azoknak a megoldásoknak, amelyek a jövőt jelentik. Azt hiszem, a mostani ünnep után megoldódnak a problémák és egy egészen új, tiszta helyzetet teremtünk.
Mindezt hogyan?
Ebben a közösségben van annyi erő, hogy ezeket a problémákat megoldja.
Visszatérve az imaúthoz, merre jártak?
Azt kell mondanom, hogy Jeruzsálem volt a legfontosabb hely, a város levegője eltöltött bennünket. Voltak itt is egészen emelkedett és meghitt pillanatok, de ugyanez mondható el, amikor átmentünk a biztonsági falon túlra palesztin területekre is, voltunk Betlehemben is, itt én még sohasem jártam, nekem is nagyon érdekes volt.
Megfordultak a zsidó és a keresztény szent helyeken, így ez különösen fontos lehetett, amikor mindkét egyház nagy ünnepre készül…
Az köztudott, hogy Hanuka és Karácsony nagyon közel esik egymáshoz, egyszer egy rabbi azt mondta, hogy bár teológiailag sok köze nincsen a két ünnepnek egymáshoz, mégis van egy közös szimbóluma, ez pedig a fény. Ha már van egy közös szimbólum, akkor itt én most Ferenc pápa szavaival szeretnék üzenni nem zsidó honfitársainknak: Különös világban élünk ma napjainkban, mert keresztény közösségeket üldöznek, gyilkolnak. Ezeknek a közösségeknek most az a sorsuk, amelyet a zsidó közösségek háromezer éve éltek át, az üldözöttségben. Egy keresztény embernek ezért sem szabad elfelejteni azokat a gyökereket, amelyek összekötik a zsidósággal. Közös a sorsunk, a monoteizmus, az egyistenhit is ennek a közös sorsnak a része.
Más megbeszéléseken is részt vett Izraelben, ha jól tudom.
Az imautat megelőzően egész Izraelben szörnyű idő volt, esett az eső, mikor mi kiértünk addigra sütött a nap, mondták is nekünk, hogy az Örökkévaló gondoskodott rólunk így is. Nekem voltak más programjaim is, nem tudtam mindig az imaút résztvevőivel együtt lenni, voltak megbeszéléseim, többek között az izraeli külügyminisztériumban, itt én a kormány képviselőjével, Latorcai Csaba helyettes államtitkárral voltam. Gideon Behár államtitkár úr fogadott minket. Itt elsősorban a magyarországi zsidóság helyzetéről, a kormány és a zsidó szervezetek, a zsidóság közötti kapcsolatról volt szó, de beszéltünk arról a projektről is, az IRA-ról, ami a kormányok Holokauszt megemlékezéséről szól. Nem volt véletlen a látogatásunk időpontja, ezzel egy időben volt Manchesterben az IRA ülése, itt döntenek arról, ezt még nem ismerem, hogy Magyarország lesz-e az elnöke a 2015-ben ennek a projektnek. Ez nagyon fontos küldetés minden kormánynak, amely ezt a feladatot elvállalja. A külügyminisztériumban arról beszéltünk, amit a szeptemberi Zsidó Kerekasztalon is éreztünk, azaz, hogy a kormány egy egészen új attitűddel igyekszik viszonyulni a magyarországi zsidósággal való kapcsolatához.
Mit is jelent ez az új attitűd?
Ez azt jelenti, hogy fel kívánnak hagyni, azzal a konfrontatív magatartással, ami az elmúlt évet jellemezte, hozzáteszem, ez kölcsönös, azaz nekünk is hasonlóan kell tennünk. Ez azt jelenti, hogy elvtelen kompromisszumok nélkül próbálunk eljutni egy olyan konszenzuális megoldásig, ami mind a zsidó közösségnek, mind a magyar kormánynak, így Magyarországnak is az érdeke.
Az emlékezetpolitikai konfliktusokban mennyire számítanak a Jad Vasem Intézetre, ahol szintén megfordultak.
A Holokauszt megemlékezés kultúrájának a vezetője Salev úr, aki ezt az intézetet, a Jad Vasemet vezeti már évek óta. Ő a Holokauszt hiteles feldolgozásának az egyik őrzője. A magyarországi emlékezetpolitikai konfliktusok kapcsán a Jad Vasem Intézet véleménye különösen fontos, ezért is voltunk ott. Arról is beszéltünk, hogy miként is lehet az eddigi emlékezetpolitikát korrigálni, hiszen ezzel kapcsolatban a magyarországi zsidó szervezetek nagyon sok kritikát fogalmaztak meg.
A Sorsok Házával kapcsolatos problémák megoldódni látszanak?
A Sorsok Házával kapcsolatban azt tudom mondani, hogy egy rendkívül fontos intézmény jöhet ott létre. Ennek három fő mozzanata van. Az egyik az építészeti megoldás. Láttam az egészet, azt elmondhatom, hogy ez egy építészeti sikertörténet lesz. Van egy építészeti koncepció és van egy remek kivitelezés. A másik, hogy egy ilyen oktatási központra, egy ilyen emlékhelyre sok látogató jusson el, elsősorban fiatalok, diákok. A kormány kötelezettséget vállalt arra, hogy ennek a látogatottságát valamilyen módon katalizálni fogja. Még nem tudjuk a megoldást, de rengeteg diák fog majd oda eljutni. Véleményem szerint majd a két intézményt, a Páva utcát és a Sorsok Házát is majd együtt kell kezelni. Szerintem a Sorsok Házának is lehet egy nagyon fontos küldetése. Azért mondom azt, hogy lehet, azaz feltételes módban fogalmazok, mert eddig az előbb említett két feltétel biztosítva van, ám a legfontosabbat, a kiállítás üzenetét még nem ismerjük. Amennyiben sikerül hiteles üzenetet megfogalmaznia a kiállításnak, azaz a látogatók úgy mennek ki, hogy valós történelmi képet kaptak, akkor ez egy sikertörténet is lehet. Pillanatnyilag még nem ismerjük a kiállítás beltartalmát. A Zsidó Kerekasztal ülésén a kormány képviselője, Lázár miniszter úr azt mondta, még ő sem ismeri ezt. Úgy hallottam, bár erről hivatalos információm még nincsen, hogy rövidesen megkapjuk ezt az elképzelést. Amennyiben ez megtörténik, akkor tudjuk megvizsgálni, hogy mi ebben partnerek kívánunk-e lenni, vagy nem. Ugyanez vonatkozik a Jad Vasem Intézetre, ők is várják az elképzelést, hogy azt megnézhessék, eldöntendő, hogy ez megfelel-e, helyes és jó irányba vezet-e.
Nem sok időt tölt most itthon, hiszen rövidesen újra útra kel.
Izrael után Amerika következik, a Zsidó Világkongresszushoz megyek, mint a ZSVK alelnöke. Itt elsősorban az európai helyzetről tárgyalunk majd. Én magam mindenhol próbálom az objektív, reális helyzetet elmondani. Vannak pozitív dolgok, de vannak negatív történések is, ezeket kell összerakni, hogy Magyarországról reális képet kapjunk. Én azt gondolom, hogy az országról kialakult kép rosszabb, mint a valóság, ezt kellett elmondanom még Izraelben is, ahol sokan megkérdezték, hogy el lehet-e menni most Magyarországra, nem veszélyes-e. Nem veszélyes, aminek most nincs realitása, nálunk mindenki szabadon járkálhat, akár kipában is. Egy feladat van, reális képet alkotni. Hanuka a csodák és a zsidó szabadság ünnepe is, mi ilyenkor kitesszük az ablakba a gyertyatartóinkat, hogy mindenki lássa a csodát, a zsidó szabadságot. Most ilyenkor is csak azt kívánom, hogy minden olyan kérdés megoldódjon, amit 2014-ben nem tudtunk megtenni. Számos kérdés maradt nyitva itthon is, akár a történelmi egyházak által felvetett kérésekre, az egyházi törvény kapcsán, a napokban Erdő Péter beszélt erről a nyilvánosság előtt, az oitt elmondottak egy korábbi, a történelmi egyházak együttes ülésén elfogadott álláspontot jelentették.
Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter
