Együttélés, együttműködés és a zsinat üzenete
Latorcai Csaba, kiemelt társadalmi ügyekért felelős helyettes államtitkár
Az Élet Menete Alapítvány rendezvényén beszélgettünk Latorcai Csabával. Szóba került a felelősség, az emlékezés, az emlékeztetés kötelessége, de a történelmi egyházak feladatai is szóba kerültek.
Mi a tanulsága az Élet Menete Alapítvány rendezvényének, eddigi működésének a magyar társadalom egésze szempontjából?
Az Élet Menete azért egy egészen rendkívüli és jó kezdeményezés, mert a társadalom egészét kívánja megmozgatni, megszólítani, emlékeztetni a Holokauszt borzalmaira, mellette nemet mondani az antiszemitizmusra. Ebben a kezdeményezésben az a páratlan, hogy mindezt olyan rendezvényekkel, programokkal, lehetőségekkel teszi, amely az egész közösséget megmozgatja. Azt tudni kell, a Holokausztra való emlékezés, az antiszemitizmus elleni küzdelem egy össztársadalmi kérdés, nem csupán a zsidóság ügye, hiszen nem lehet elkülöníteni zsidót és magyart! Egyszer ez már megtörtént és ez hatalmas tragédiát eredményezett. Úgy gondolom, hogy mind az antiszemitizmus elleni fellépés, mind a Holokausztra való emlékezés közös feladatunk és közös felelősségünk, úgy ahogy a magyar állam felelőssége volt az, hogy zsidó honfitársainkat deportálták. Ezt közösen kell tudni feldolgozni, annak érdekében, hogy egy szebb és jobb társadalmat építsünk.
Ön évek óta foglalkozik az államapparátusban, többek között az egyházakkal. Ön szerint mit tehetnek a történelmi egyházak, hogy az antiszemitizmus, a rasszizmus csökkenjen?
- János Pál pápának van egy mondása, megközelítése, ami minden problémát megold. Amikor Őszentsége a zsidóságról beszélt, akkor úgy fogalmazott, hogy az idősebb testvéreink. Ha így gondolkodunk a zsidóságról, akkor elértük azt a célt, hogy létezzen ez a fajta testvéri szeretet, és ha ez létezik, ami minden monoteista egyház hitvilágában megtalálható, akkor nem lesznek többé problémák. Ez az említett egyházak küldetése, ezt kell erősíteni.
- János Pál pápa uralkodását megelőzte már a II. Vatikáni Zsinat, amely már hozott rendelkezéseket a zsidósággal kapcsolatban.
Ezen a zsinaton egy fordulat ment végbe, nem csupán a zsidóságot, hanem az egyház önmagáról alkotott képét illetően is. Ez a zsinat megerősítette azt, hogy a kereszténység, a katolicizmus gyökere a zsidóságból ered, ezáltal a zsidóságra, a zsidó hitre mint testvérre, az egyistenhívő vallásra kell tekinteni, így keresni a közös út lehetőségét, hiszen a gyökereink is közösek. Az azt megelőző időszakkal kapcsolatban, az azt megelőző teológiai irányokkal kapcsolatban egy éles cezúrát húzott a katolikus egyház, hiszen egyszer és mindenkorra lezárta azt a kérdést,teológiai értelemben, hogy a zsidóság mennyire felelős Jézus haláláért. Ez a kérdés minden hiteles és igaz hívő katolikus számára egyértelmű, a zsidóság nem felelős! Ezt ki kellett mondani és azzal, hogy ezt a II. Vatikáni Zsinat ezt kimondta, egy gyümölcsöző együttműködést kezdeményezett, aminek a virágait a napjainkban már tapasztalhatjuk.
A jelenlegi kormányzat iskolákat ad vissza az egyházaknak, az említett zsinati határozatokról beszélnek az iskolákban?
Ha katolikus intézményekről van szó, akkor elő kell kerülniük! Nem attól katolikus egy intézmény, hogy a névtáblára az van kiírva. Attól katolikus, hogy olyan lelkiség, olyan szellemiség uralkodik ott, ami megfelel a II. Vatikáni Zsinatnak.
Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter
