„Az MTK története a polgárság története. Nem a zsidóságé, hanem a polgárságé.”
Rónai Egon, újságíró, műsorvezető, közéleti témák avatott szakértője. Most azonban más szerepben mutatkozott, hiszen az MTK történetét feldolgozó film elkészítésében vállalt szerepet. Erről és természetesen sok minden másról is kérdeztük.
Egy nagyszerű újságíró kolléga miért is vállalt szerepet egy ilyen film elkészítésében?
Amikor az ember egy ilyen filmben dolgozik sok mindenre gondol, amire a hétköznapokban nem. Többek között az édesapám, az, hogy miként szurkolt, hogyan szidta annak idején a játékosokat, amikor azt mondta, hogy hol vannak ezek azokhoz képest?! Aztán az, amikor jött a karikalábú Schlosser, szóval, ezek különleges történetek. Az is lehet, hogy az ember így állít emléket valahol nagyon belül az őseinek, az apjának. Ez a film az MTK múltjáról szól, nem az enyémről.
Újságíróként sokat foglalkozol a társadalom problémáival. Ez a film segít valamennyire a magyar társadalom közérzetének javításán?
Szerintem ilyen filmeket kéne vetíteni, akár kéthavonta. Úgy lehetünk büszkék, hogy közben szembenézünk önmagunkkal. Ez a film a magyar történelemmel is szembesíti a nézőt, az elmúlt 125 évvel, a büszkeségeinkkel, a dicsőségeinkkel, azokkal az emberekkel, akikre okkal lehetünk büszkék, ugyanakkor szembesít azzal is, hogy mennyi szörnyűség történt ebben az országban, a Kárpát-medencében, miket csináltunk mi magunk egymással, a saját honfitársainkkal, barátainkkal, sporttársainkkal. Ebből a szempontból is sok ilyen filmre van szükség, lenne mire büszkének lenni, lenne mire kihúznunk magunkat, s talán könnyebben néznénk szembe azokkal a bűnökkel, amik az elmúlt évszázadot terhelik.
Vannak olyan médiumok, televízióadók, ahol a zsidókról nem negatív figuraként beszélnek. Ebben a filmben is sok olyan zsidóról volt szó, akik nem bankárok, feltalálók voltak, hanem az utca emberei, sportolók, akik azért küzdöttek, hogy a piros-fehér-zöld zászló felemelkedjen.
Az MTK története a polgárság története. Nem a zsidóságé, hanem a polgárságé. Az, hogy a budapesti polgárság egy jelentős része zsidó volt, az egy történelmi pillanat volt, ez tényleg nem a zsidóságról, hanem a polgárságról szólt. Ez az MTK története, amibe mindent bele lehet gondolni, sokan hajlamosak mindenfélét belegondolni. Nem a bankárok, hanem sokszor a nagyon szegény emberek voltak, akik ezt a klubot felemelték, sokszor nem a bankárok, hanem a szegény emberek lettek olimpiai bajnokok, akik megküzdöttek azért, hogy valamivé váljanak. Ha Brüll Alfrédról beszélünk az MTK kapcsán, ő egy gazdag zsidó volt, aki a vészkorszak kezdetére egy szegény zsidóvá vált, hiszen mindenét az MTK-ra költötte, sokszor szinte eszetlenül adományozott a saját sportolóinak, vagy a saját stadionja felépítésére. Ez is egy út volt, a mai napig Brüll Alfrédot, mint egy nagy magyar embert emlegetjük, nem számít a származása. Persze nem mindegy, mert az MTK történetéből sem tudjuk kivonni a zsidók történetét, de nem lehet kivonni a magyar sport történetéből sem. Ha másként kell válaszolnom, akkor azt mondom, azok a zsidók, akik a magyar zászló alatt vonultak egy olimpián, az országot képviselve, azok nem elsősorban a zsidóságukra voltak büszkék, hanem arra, hogy van hova tartozniuk magyar zsidóként.
Sporttal is foglalkoztál, most legyél próféta. Lesz még az MTK bajnok az NB 1-ben?
Lesz még első, hogy mikor? Azt nem tudom megmondani.
Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter
