Négy évtized összegezve
Negyven éve avatták rabbivá prof. dr. Schőner Alfrédot, az OR-ZSE rektorát. Rabbipályáról, az egyetemről, a tervekről kérdeztük a főrabbi urat, nyolcadik önálló kötete megjelenése kapcsán.
Főrabbi Úr, Ön számtalan címmel rendelkezik, ám most elsősorban nem a jelennel szeretnék foglalkozni, hanem a 40 évvel ezelőtt történtekre. Mi is történt akkor?
1974. január 13-án avattak rabbivá, az egykori Országos Rabbiképző Intézet zsinagógájában, nem akárki, az az ember, aki a XX. századi magyar zsidóság egyik legnagyobb és a magyarországi neológ zsidóság legnagyobb személyisége volt, Scheiber Sándor. Számomra egy gyönyörű felejthetetlen nap volt és egyben fájdalmas. Felejthetetlen azért, mert akkor kaptam meg a rabbinikus áldást és a szellemi értelemben vett útravalót és szomorú, mert rőtszakállban vettem részt a rabbiavatáson, a gyász jeleként, mert három héttel korábban vesztettem el az édesanyámat, akinek a legnagyobb vágya az volt, hogy az édesanyai áldó kezét a rabbivá lett fia fejére tehesse, de ez nem adatott meg neki. Az auschwitzi pokol után sok-sok évtizeddel, de az onnan hozott betegség következtében fiatalon elhunyt.
Ahhoz, hogy a rabbiavatás megtörténhessen, először is édesanyjának és édesapjának találkozniuk kellett, az Örökkévaló segítségével meg kellett születnie, majd nyolcnapos korában fel kellett hogy vegyék Ábrahám szövetségébe. Nem véletlenül használom a 8-ast, mint számot, mert az avatás 40. évfordulóján jelent meg a nyolcadik önálló kötete. Nem beszélek most arról a számtalan kiadványról, ahol társszerzőként szerepelt. Mi ennek az új kötetnek a címe?
Izrael kapuinak őrzője a könyv címe, ez egy biografikus jellegű tanulmány-gyűjtemény, olyan tanulmányokat foglal magába ez a kötet, több tucatot, amelyek a zsidósággal, a kultúra egyetemességével, a magyar zsidó kultúrával, a magyar kultúrával van összefüggésben. Ezeket a tanulmányokat az elmúlt négy évtizedben különböző nyelveken, a világ különböző tájain megjelentettem, most ezek csokorba foglalva, egy kötetben jelentek meg. Ez egyfajta összegzése ennek a négy évtizednek.
Az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem zsinagógájában minden pénteken találkozhattak Önnel a hívők. Az elmúlt hónapokban azonban változás történt. Mit is jelent ez a változás?
Az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem második akkreditációs ciklusának a végéhez közeledik, az egyetem vezetése úgy döntött, érthetően és teljesen logikusan, hogy minden területen fiatalításba kezd. Ennek is köszönhetően kiváló szakemberek, kollégák kerültek úgymond a második sorba azért, hogy ha a jelenlegi vezetői réteg betölti hivatását, legyen az, aki kontinuitást biztosít, átveszi a hagyomány láncolatát. Így lett az egyetemnek új rektorhelyettese, több új tanszékvezetője, több új szakfelelőse, több olyan, az OR-ZSE-n doktorált fiatal kutató van, akiknek feladatuk, hogy a magyarországi neológ zsidóság kultúráját reprezentálják a határokon belül és bizonyos mértékben azon túl is. Ennek a fiatalításnak a jegyében, miután az OR-ZSE zsinagógájában betöltöttem 10 éves rabbinikus funkciómat, új rabbija lett a zsinagógának, Darvas István személyében. Aki tudását, tehetségét már megmutatta a Nagyfuvaros utcában és a Dózsa György úton egyaránt. Jómagam az itteni rabbiszéket egy másikra cseréltem fel, jelesül a Hegedűs Gyula utcai, korábban Csáky utcai zsinagóga rabbijának választottak meg. Itteni elődöm, Lőwy Tamás, 25 évi szolgálat után befejezte magyarországi rabbinikus küldetését és családjához az Egyesült Államokba költözött.
Említette a változásokat, ezek mit jelentenek az egyetem tekintetében?
Az Országos Rabbiképzőnek a II. világháború előtt igen jelentős tudományos küldetése is volt. Oktatott, kutatott és publikált is egyaránt. Az egykori publikációk újraélesztése is az intézményünk feladata. Így – többek között – a Magyar Zsidó Szemle új kiadását pár évvel ezelőtt megkezdtük és ebben a legújabbkori zsidósággal kapcsolatos tudományos eredményeket tudjuk közzétenni. Ennek nyomán megjelentek a Magyar Zsidó Szemle könyvek, amelyek kutatóink, kollégáink, hallgatóink tanulmányai szerepelnek. A harmadik jelentős eredmény, a HACOFE nevű akkreditált tudományos elektronikus folyóirat, amit az OR-ZSE honlapján lehet olvasni. Ez az egykori hasonló nevű, a II. világháború előtt megjelent folyóirat szellem örököse. Ebbe a sorba illeszkedik bele az a kiváló sorozat, amelyet a múlt század első évtizedeiben egy Baranyamágocson lévő kis közösség zseniális rabbija, Lebovits József szerkesztett, Magyar Zsinagóga címmel. Ezt a sorozatot az egyetemen belül újraindítottuk, megszületett a Magyar Zsinagóga új folyama, ennek már az ötödik száma jelent meg nemrégiben. Ezt a számot egyébként dr. Benoschofsky Imre, egykori budai rabbi emlékének szenteltük, aki a XX. századi magyar neológ rabbinizmus egyik kiemelkedő személyisége volt, az újlaki zsinagógában volt sok évtizeden keresztül, majd a Csáky utcai közösség vallási vezetője volt tíz éven át. Ő volt a XX. századi magyar zsidó gondolkodásmód filozófiai diszciplinájának egyik megfogalmazója, összefoglalója és értelmezője volt. A rabbinikus pálya egyik legnagyobb értékét a homiletika művészetét tanította, megtanítva a rabbijelölteket, hogy a XX. századi zsinagógai szószék egy olyan fórum, ahol mindig aktuális mondanivalókkal kell megtölteni a klasszikus formákat.
Rektor Úr, Főrabbi Úr, köszönöm a beszélgetést.
Az interjú a 2014. január 17-i Halljad Izrael adásában elhangzott beszélgetés szerkesztett változata.
Breuer Péter
