Genfi megállapodás – Alapos egyezmény, a neheze azonban még hátravan

Washingtoni szakértők „alaposnak” nevezték a Teherán atomprogramjáról vasárnap hajnalban létrejött ideiglenes, hat hónapra szóló megállapodást, hangsúlyozták azonban, hogy a nehezebb kérdések tárgyalása az elkövetkezendő hat hónap feladata.

Irán és a hatok – az Egyesült Államok, Oroszország, Kína, Nagy-Britannia, Franciaország és Németország – hosszú tárgyalások után vasárnap hajnalban állapodtak meg Genfben az iráni atomprogram fél évre történő befagyasztásáról és a Teherán elleni szankciók enyhítéséről. Az egyezmény lehetővé teszi, hogy a felek a következő hat hónap során megvitassák a lényegi pontokat.

„Az ideiglenes megállapodás alapos, emellett a várakozásoknál szélesebb körű megszorításokat és ellenőrző mechanizmusokat hozott létre az iráni nukleáris program korlátozására” – mondta Suzanne Maloney Irán-szakértő, a washingtoni Brookings Intézet munkatársa.

Az elemző szerint az egyezmény „egy diplomáciai folyamathoz köti Teheránt, a szankciókat ugyanis csak akkor oldják fel teljesen, ha a mostaninál ambiciózusabb megállapodást sikerül kötni”.

Azzal kezdődött, hogy júniusban elnöki szintű levélváltás történt Barack Obama amerikai és Haszan Róháni iráni elnök között, majd sor került John Kerry amerikai és Mohamad Dzsavad Zarif iráni külügyminiszter első találkozójára. Az egymással több mint harminc éve ellenséges viszonyban lévő két ország, az Egyesült Államok és Irán közötti apró lépések vezettek el a szombatról vasárnapra virradó éjszaka kötött megállapodáshoz, amelyhez három tárgyalási forduló kellett.

Joel Rubin, a Ploughshares Fund nevű kutatóintézet munkatársa szerint „visszatolta a percmutatókat” az egyezség. Rubin példa nélkülinek nevezte, hogy Irán lehetővé tette a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) szakértői számára létesítményeinek mindennapos helyszíni ellenőrzését, valamint hogy félbeszakította az araki, plutónium termelésére is képes reaktor működésbe állításának előkészületeit.

Azonban Obamához hasonlóan, aki szombat éjjel arról beszélt, hogy az ügyben még „óriási nehézségek várhatók”, az Irán-szakértők arra hívták fel a figyelmet, hogy nem született teljes megoldás.

Kenneth Pollack, a Brookings szakembere is arra figyelmeztetett, hogy „látni kell, a végleges megállapodást a mostaninál jóval nehezebb lesz elérni”, majd hozzátette: „jóval fájdalmasabb kölcsönös engedményeket kell majd elfogadni”.

Az egyik legnagyobb nehézséget az atomfegyver előállításához szükséges urándúsítás kérdése okozhatja. Az iráni külügyminiszter közölte, hogy a megállapodás elismeri a perzsa állam jogát az urándúsításra. A Fehér Ház erre válaszul hangsúlyozta, hogy ez nem szerepel a megállapodásban.

„Amennyiben Irán ragaszkodik álláspontjához, amely szerint joga van az urándúsításhoz, és az összes szankció feloldását követeli, a végleges megoldásban lehetetlen lesz megegyezni” – mondta Pollack.

Az amerikai törvényhozás több tagja szombaton az enyhítés helyett az iráni gazdaságot sújtó szankciók további szigorítását követelte, valamint Izrael is hevesen ellenezte a genfi megállapodást – mindez mutatja, hogy a folyamat még könnyedén zátonyra futhat.

Trita Parsi, a washingtoni székhelyű Iráni-Amerikai Tanács elnöke úgy vélte, hogy a megállapodás létrejötte azt jelzi, hogy „a felek kompromisszumot kötöttek, mivel megértették, hogy egy tartós és elfogadható egyezményhez mindenkinek nyernie kell valamit”.

„Mindkét fél elvetette a kényszerítés eszközét és kompromisszumra törekedett, ez a diplomácia lényege” – tette hozzá Parsi sajtóközleményében.

Rubin elmondta, hogy több tényező egybeesése, például a mérsékeltnek tartott Róháni júniusi megválasztása, valamint az Iránt sújtó nemzetközi szankciók szigorítása tette lehetővé a megállapodás megkötését.

„A jövőbeni tárgyalások kihívást jelentenek az Egyesült Államokban, Izraelben és a nyugati hatalmakban évtizedek óta gyökeret vert érzelmek, koncepciók és ideológiák számára. Ez elképesztően nehéz lesz” – mondta a kutató.