FRANKEL ZSINAGÓGA HETILAPJA Verő Tamás rabbitól

A cím jelentése: és lakott. Mármint Jákob Kánaán földjén. Fia, József, 17 évesen felügyelte Bilha és Zilpa fiait. Rossz híreket hozott apjának fivéreiről. Tehát „mószerolt”. Ezért nem lehetett népszerű testvérei előtt. A feszültséget még fokozta, elmesélt két álmot. Kévéket kötöttek. József kévéje állva maradt, Jákob többi fiainak kévéje leborult előtte. Majd a másik álom. A nap, a hold és tizenegy csillag szintén leborult előtte. Ezen álmot már apja sem hagyta szó nélkül. Elmenjen az anya, aki már nem is él, az apa és testvérei mind, hogy leboruljanak József előtt. Az apa ennek ellenére szerette Józsefet, tarka köntöst csináltatott neki. A fiúk legeltették a nyájat Seken előtt. E város közelsége szorongó érzést kölcsönzött Jákobnak, ezért utasította Józsefet, hogy nézze meg, nincs-e baj, jól vannak-e a testvérek. József el is ment, de nem találta őket. Egy arra járó ember kérdésére azt felelte: testvéreimet keresem. Ez a mondat kilépve az írás környezetéből, önálló életet élve szállóigévé vált. Az ember útbaigazította Józsefet, Dotán felé mentek. Amikor a testvérek meglátták az „álmodozót”, összeesküdtek, hogy megölik. Reubén tanácsára megkímélték az életét, de egy gödörbe dobták, amelyben nem volt víz, de lehettek kígyók, skorpiók. Letépték róla a tarka köntöst, bemártották egy kecske vérébe, bizonyítandó, hogy vadállat tépte szét a fiút. Kiáltozására egy arra haladó midjanita kereskedő csoport kihúzta és eladta az izmaelitáknak 20 ezüstért. Jákob amikor meghallotta József eltűnését és megpillantotta a véres kabátot, megszaggatta ruháit. Vigasztalták fiai, lányai, de ő vigasztalhatatlan volt. A midjaniták eladták Egyiptomba Potifárnak, Fáraó udvari tisztjének. Közben a Tóra Jehuda és menye Támár történetét meséli el. Majd folytatódik József regénye. József tehetsége igazolódott, a ház vezetését, az ügyek intézését gazdája rábízta, amit szerencsés kézzel el is látott. A szép ifjú iránt szerelemre lobbant Zulejka, Potifár felesége. Az erkölcsös ifjúnak, a megvetett rabszolgának felemelő lehetett volna a bizonyára szép tekintélyes asszonyság közeledése, de vallásos meggyőződése és gazdája iránti hűség megakadályozta, hogy viszonozza érzelmeit. A kikosarazott, megbántott úrinő lerántotta József ruháját és erőszakossággal vádolta az ifjút. A férj bár gyanakodott, és ha nem is hitte el a vágyat, de asszonyát megszégyeníteni nem akarta, ezért börtönbe vetette Józsefet. Tehetsége ott is megmutatkozott, a börtön parancsnoka számos feladatot bízott rá. A börtönbe két miniszter is került. A főpohárnok és a fő sütőmester. A magyarázat szerint az előbbit azzal vádolták, hogy a Fáraónak felszolgált italban legyet találtak. A sütőmester kalácsába pedig faforgács került. Mindketten álmodtak. Az álom nagyon elkeserítette őket. A pohárnok három szőlőtőről álmodott, ennek jelentése – mondta József a serlegek mesterének – három nap múlva visszahelyez a király állásodba. De ne feledkezz meg rólam, mert ártatlanul kerültem ide. A felmentés magyarázata, hogy egy légy egy pillanat alatt berepülhet a pohárba. A fő sütőmester is bizakodóan várta álmának a megfejtését. Három kosár süteményről álmodott, amelyet madarak csipkedtek. József ezt is megfejtette, de nem volt benne köszönet. Három nap múlva kivégzik a szerencsétlen főpéket, mert a liszt megszitálása kötelessége lett volna. A hálás pohárnok megígérte, hogy nem feledkezik meg Józsefről. A biztonság kedvéért csomót is kötött a zsebkendőjére. Mégis megfeledkezett Józsefről és az ígéretéről. Deutsch Gábor

Mestereink megállapítása szerint: „ketten vannak olyanok, akik fátylat viseltek és ikreket szültek: Rebeka és Támár. Rebekáról írva van: „vette a fátyolt és befedte magát”(24:65), míg Támárról azt olvassuk: „elfedte magát fátyollal és beburkolózott”(38:14). Az általuk szült ikrek közötti különbség jelentős, Támárnak mindkettő, Rebekának csak egyik gyermeke lett cádik (Ézsau a másik). Darvas István rabbi

Jákov halála előtt megáldotta fiait. Az elsőszülöttséget elvette a Leától született Reuvéntől és azt a Rácheltől született Józsefnek ítélte. Menáchem Meron

Hanuka (héberül: חנוכה, felszentelés), a fények ünnepe. Hanuka ünnepe emlékezik a Makkabeusok szíriai görögök feletti győzelmére, a jeruzsálemi szentély megtisztítására és újraavatására, valamint a nyolc napon át égő mécses csodájára. Azon zsidó ünnepek közé tartozik, melyek nem a Tórán alapulnak, abban egyedi, hogy egy hadi eseményt örökít meg a nép emlékezetében. A szentély újjáavatásának ünnepe, Felszentelés ünnepe, A fények ünnepe, Hág háorim