FRANKEL ZSINAGÓGA HETILAPJA Verő Tamás rabbitól

És elment Jákob elhagyta Beér Sebát, mert anyja tartott Ézsau (Észav) haragjától, valamint nem akarta, hogy erkölcstelen kanaita lányt vegyen fia feleségül. Anyja fivéréhez igyekezett, ahol két eladó sorban lévő lány élt. Esteledett. Eljutott egy helyre. A bölcsek szerint a Moria hegyére. És a feje alá egy nagy követ tett. A legenda azt mondja, a kövek vitatkoztak, melyikük kerüljön a vándor feje alá. Csoda történt, az Ö….való 12 követ egy naggyá egyesített. Ez került Jákob feje alá. Ezzel bevezette az esti ima, a Máriv intézményét. Álmodott. Egy létra állt a földön, csúcsa az égig ért. Angyalok jártak fel- s alá. A magyarázat szerint az őt kísérő angyalok mandátuma csak a határig terjedt, külhoni országba más őrizet vette át a kíséretet. Az Ö…való szólt hozzá, magzatának ígérve a földet, amelyen aludt. És ígérte, visszahozza ebbe az országba, amelyet neki és leszármazottainak adott. Jákob felébredt és az égre nézett. „Milyen félelmetes hely ez. Nem más, mint az I…ten háza és az ég kapuja.” Jákob jó tulajdonságai akkor jelentkeztek látványosan, amikor elhagyta a szülői házat. Megtudjuk, hogy vallásos. A párnául szolgáló nagy követ felállította, olajjal leöntötte, a bölcseink szerint néhányszáz évvel később ott épült fel a Szentély. Erős ember volt. A kútról legördítette azt a záró követ, amelyet előtte egy csapat pásztor távolított el. Hűséges szerelmesként 14 évig szolgált szerelméért, Ráchelért. Hét évet kellett volna, de Lábán becsempészte Ráchel helyett nővérét, Leát a nászszobába. A fiatalok tudták, hogy Lábán nagy gazember, egy jelet meg is beszéltek, hogy a sötétben megismerjék egymást. De Ráchel nem akarta, hogy testvére megszégyenüljön, ezért elárulta Leának a titkot. Amikor József megszületett, Jákob hazakívánkozott. Lábán fűt-fát ígért, ha marad. Megegyeztek, hogy előbb csíkos, majd megváltoztatva a feltételt, pöttyös vagy foltos jószágok lesznek Jákobé. Csoda is kellett hozzá, de Jákob leleménye és szakértelme is, mert rájött, ha bizonyos élethelyzetben csíkos, pöttyös vagy foltos pálcákat láttat az állatokkal, olyan mintázatok jelennek meg a bőrükön. Így a pásztor nagy vagyonhoz jutott, amely Lábánnak és főleg fiainak nem tetszett. Jákob nem viselte el tekintetüket, megbeszélte a mezőn (mert a falnak is füle van) feleségükkel, hogy megszöknek. Ráchel magához vette apja teráfimjait, hogy szülője ne imádjon bálványokat. Három nap után Lábán tudomására jutott a szökés, és embereivel veje és családja után eredt. A gyerekekkel, sok állattal menekülő csapatot Lábán fürge lovain seregével utolérte. Éjszaka megjelent Lábán álmában az Ö….való, és figyelmeztette, hogy ne bánjon keményen a szökevényekkel. Lábán eszerint is cselekedett. De a hiányzó terafimjait követelte. Jákob nem tudta, hogy Ráchelnél van, „akinél megtalálod, ne maradjon életben” – kiáltotta indulatosan. Lábán nem találta meg amit keresett, mert a teve nyergébe tette Ráchel és ráült. De mégis nála volt, lehet, hogy fiatal korában ért halálának Jákob átka volt akaratlan okozója. Lábán megbékült, a kőrakás mellett fogadtak, hogy nem törnek egymásra. A szökevények folytatták útjukat. Leát nem kedvelte Jákob, ezért kárpótlásul hat fiat szült: Reubént, Simont, Lévit, Jehúdát, Jiszákárt, Zebulont. Egy lányát jegyzi a Szentírás: Dinát. Ráchel két fiút szült, Józsefet és Benjámint. Bilchától (Ráchel szolgálója) Dán és Náftáli született, Zilpától (Lea szolgálója) Gád és Aser. Deutsch Gábor

Jákob megérkezve egy különleges helyre megpihen, majd álmot lát. Álmában egy létrán fel – és alá lépkedő angyalok tűnnek fel, a létra tetején Isten áll. Jákob megérti az álmot: „valóban az Örökkévaló van e helyen, de nem tudtam. Félt és mondta: mily félelmetes ez a hely, nem más ez, mint Isten háza és ez az ég kapuja”.
A feje alá helyezett kövek egy kővé állnak össze, melyből emlékoszlopot állít, majd elnevezi a helyet Bét-Él-nek (Isten háza). A Tóra fontosnak tartja közölni, hogy a hely korábbi neve Luz volt, és amint később bebizonyosodik, Jákob is tudta ezt, hiszen Józsefnek tartott beszámolójában megemlíti: “A mindenható Isten megjelent nekem Luzban, Kanaán földén, és megáldott engem”. Darvas István rabbi

Jechezkél próféta a nép vezetőit írja le, mint pászotorokat. A rossz vezetőkről így szól: „A gyöngét nem ápoltátok, a beteget nem gyógyítottátok, az eltévedtet nem hoztátok vissza, az elveszettet nem kerestétek… és elszéledt a nyáj pásztor nélkül martalékul a mező vadjának”. A nép vezetői sokszor rossz pásztorok voltak. De az Örökkévaló a megváltás idején -az írás szavát idézve- megnyugvást szerez népének: „Miként a jó pásztor vigyáz nyájára, úgy vigyázok én nyájamra (Izraelre) és megmentem őket mindenhonnan, ahová szétszóródtak.”. Jákov és Észáv két testvér, két világ. Észáv kardjával él, Jákov a pásztor botjával. A pásztor a békés világ szimbóluma, a vadász az erőszaké. Bár ne a vadász, hanem a pásztor uralná a világot! Menáchem Meron