Kettős identitás IMBT (ZALAEGERSZEG 2013)
1973 október elejét írjuk. Egyiptom megtámadja Izraelt, kitör a Jaum Kippuri háború. 1973 októberét írjuk, katonai szolgálatomat teljesítem a Magyar Néphadsereg egy harckocsizó ezredében. 1973 októberét írjuk, két T54-es harckocsit ajándékként elvisznek laktanyánkból Egyiptomba, hogy a magyar dolgozó nép szolidaritásaként a „kapitalistacionistaneokolonialistarasszista” Izrael elleni harcban segítsék arab testvéreinket. 1973 októberét írjuk, a Színai front másik oldalán unokatestvérem és nagybátyám Közel-Kelet egyetlen demokratikus országát, Izraelt védik – sikerrel – a túlerővel szemben.
Negyven év telt el a Jaum Kippuri háború óta. Ma 2013-at írunk, néhány napja érkeztem haza Magyarországra. Izraelből. Kisebbik fiam otthonából. Hazaérkeztem, a fiam otthonából. 2013-at írunk, a Magyarországgal baráti kapcsolatok ápoló Izrael gazdasága rendkívüli tempóban fejlődik, a hightech, az innováció új értékeket teremt, a diplomáciai kapcsolat élénk, a turizmus mindkét ország irányában jelentős. Negyven év, a különbség drámai, az eredmény láthatóan ragyogó.
Nagykövet Úr, Polgármester Úr! Kedves Barátaim! Miért ezt a megszólítást használom a megszokott Hölgyeim és Uraim helyett? Megmagyarázom.
Úgy gondolom, Önök közül sokan tudják az Izraeli- Magyar baráti társaságok első országos találkozójának helyszíne Zalaegerszeg volt. Egy elbűvölő nyugat-magyarországi város, az Őrség, a Balaton s az Alpok lábától nem messze, ahol a háború előtt mintegy 1500 zsidó lakos élt. Dolgozott a kereskedelemben, óvta és építette a várost mérnökként, ápolta a lakosokat orvosokként, kereste boldogulását, kereste szerelmeit, gyermekeket adott a hazának, katonákat a magyar királyi hadseregnek, egyszóval a zsidók itt sokáig boldogságban éltek. A második világháború traumáját követően alig kétszázan tértek vissza a haláltáborokból Zalaegerszegre. Majd a vallásellenes diktatúra évtizedeiben nagyrészük emigrált, vagy elvándorolt. Itt maradtak páran, s maradtak az emlékek, az elfeledett tradíciók, az elhagyott temetők, a magára maradt zsinagóga, s a zsidók és nem zsidók közötti barátságok hiánya. Igen, az Izraeli-Magyar baráti társaságok létrejötte nem csak két nép, vagy két ország természetes vonzódásának következménye, hanem egy olyan emberi vágy beteljesülése, melyet a másság megismerése, a különböző kultúrák szimbiózisának egymásra épülése jellemez.
Az Izraeli-Magyar baráti Társaságok civil kezdeményezés eredményei. A szervezetek azzal a nem titkolt céllal jöttek létre, hogy a történelem szörnyű viharának következményeképpen szétszakított közösségek újra megtalálják a más identitással rendelkező barátaikat, újra közösen tudjanak örülni egymás sikereinek, képesek legyenek létrehozni közös kulturális, …. végtére emberi értékeket. Az Izraeli-Magyar baráti Társaságok lehetőséget nyújtanak arra, hogy ne hűljenek ki emberi kapcsolatok, ne merüljenek feledés homályába vallási, kulturális, építészeti értékek, vagyis a két ország polgárainak kapcsolata a nagy földrajzi távolság ellenére se csak diplomáciai legyen.
A baráti társaságok tagjai zsidók, félzsidók, negyedzsidók és nem zsidók, vallásukat gyakorlók, vagy nem gyakorlók, Istenben hívők és nem hívők. Mégis van közös bennük.
Mi zsidók, persze különleges helyzetben vagyunk. Van egy hazánk, itt a Kárpátok ölelésében, van történelmünk – hisz’ már a honfoglaló magyar törzsekkel is érkeztek zsidók e medencébe, van közös múltunk Moháccsal, Rákóczival, Petőfivel, vannak közös tragédiáink, van ötvenhatunk. Ezer szállal kötődünk az ország kultúrájához, számunkra mindennél szebb nyelvéhez, a folyókkal átszőtt természetéhez, a gulyákhoz, a ménesekhez, az éjfekete pulikhoz, vagy talán a hófehérhez, Dobó Istvánhoz, meg a Tenkes kapitányhoz, közös történelmi emlékünk – ne féljük kimondani – Kun Béla is, de igazi közös hősünk talán Szenes Hanna lehet. Ismerik verseit…
“Végtelen békében megfürdött kék hegyek
Suttogták csendjüket felém,
Uram! Hadd vihessem magammal a lelket,
Amit ők leheltek belém”
Mitől zsidó ez a néhány sor? Vagy mitől magyar, ha zsidó hős nő írta? Ezer szállal kötődünk Magyarországhoz, de nekünk zsidóknak van egy különleges kapocs, mely mindnyájunkat Izraelhez is köt. Igen, Izraelhez, a világ talán legszürreálisabb országához. Vajon ki találta ki, hogy a kiválasztott nép pont egy olyan helyen telepedjen le, ahol a termőföld helyén csak a kopár szikla, vagy a rohanó homok nyaral. Ahol nincs édesvíz, csak sós, s ritka az életet adó eső. Ahol ellenség milliói kívánják az ország pusztulását, s ahol még a nagy belvizet is Holt tengernek hívják. Izrael, nekünk zsidóknak a szerelmünk. Nem ráció, hanem mélységes érzelem. Sokezer év kultúrája, az özönvíz, a Tíz parancsolat, a Tóra adása, szentélyeink pusztulása, a Bar Kochba lázadása, Maccabeusok szabadságharca, talmudisták, rabbik tanítása, a monoteizmus bölcsője, s három világvallás közös hazája.
Ma egy korszerű ország. Légkondícionálók zümmögésével, mobiltelefonozó fiatalok seregével, a városi utakon futó robogók tömegével, a megújult vasútvonal ördögszekerével, a felhőkarcolók Istenkeresésével, hardwer és softwer termékek világhírével. A mi kettős identitásunk e két kultúra szimbiózisából áll. Az Izraeli-Magyar társaságok nem zsidó tagjainak barátsága pedig abból, hogy hajlandóak és képesek megérteni ezt a kettős identitást. S ezt közvetítik felénk. Elfogadják.
Remélem elfogadjátok Ti is a „Kedves Barátaim” a megszólítást!
Kívánok sikereket és örömöket munkátokhoz, gratulálok eredményeitekhez. Köszönöm, hogy meghívtatok, köszönöm, hogy meghallgattatok!
