hírlevél 13-06-13 (félelem, tábor, blog, mázl tovok, koncert stb)

éppen néztem a dátumot… minő kettősség… mint a magyar zsidó jelen és jövő…
június 13 —- azaz 06.13 – mint a micvák (tórai parancsolatok) száma, ám a Gergely naptár által kiadottan. (Hiszen zsidóilag támuz 5. van…).

Itt van velünk a saját zsidóságunk. Félelmeivel és büszkeségeivel. Kéz a kézben.
Majd itt van a mi magyarságunk. Ami számomra természetesen nem a kokárdát jelenti, hanem azt, hogy magyarul álmodok, magyarul sírok, és a gyermekeimnek is magyarul olvasok mesét.

Ezt a nyelvet ismerem legjobban, és a népszokásai, a busójárástól a húsvéti locsolkodásig mind mind belém ivódtak.
Sokan eltagadnák ezt, ám akkor önmagukkal kerülnek esélytelen harcba, aminek a vége csakis teljes meghasonulás lehet.

Mi már nem a jiddis kultúrkörben nőttünk fel, ezért a másik ránk háruló kötelesség, hogy fejlesszük és tanuljuk a saját zsidó kultúránkat és ismereteinket, ami messze nem evidencia.
Imákat, közösségi létet. – Ezt mind mind magunknak – magunkért építjük.

Lehet menekülni. – Kitalálni félelmeket és elültetni önmagunkban, majd harcolni ellene.
Nem egyszer érzem úgy, hogy a „magyar zsidó” sokszor azt hiszi, hogy bizonyítania kell a zsidóságát mindenkinek, még a Jóistennek is. Akár „papírokkal”, akár ismeretlen és megmászhatatlan hegyek megmászásával.

Egy barátom pont most írta nekem a lentebbi kígyós rajzfilmmel kapcsolatban:
„ez az egyik alapvető kihívásunk: hagyjuk-e, hogy a félelmeink korlátozta tér börtönében éljünk (úgy is lehet, amúgy, sőt), vagy szembe merünk menni a félelmeinkkel”

Sokszor későn jövünk rá, hogy lelkesedésünkben vagy elkeseredésünkben (oh, mily közel van ez a két véglet egymáshoz) mit tettünk.

Sábát sálom!