David Grossman izraeli író Budapesten
Budapestre látogatott a világhírű izraeli író, David Grossman A világ végére című regényének bemutatójára.
„Valami jót akartam csinálni egy olyan világban, amelyben minden elromlott” – mondta az író a könyvéről az MTI-nek. A Scolar Kiadónál megjelent, több mint hatszáz oldalas monumentális regény három olyan emberről szól, akiket lelkileg tett tönkre a háború. A katonáskodó fiáért aggódó anya, a főszereplő Ora az irracionalitásba menekül. Úgy próbálja megmenteni fiát, hogy túraútra indul, elrejtőzik. Mintha azzal, hogy nem veszi át a gyászhírt, fiának adna esélyt az életre. Útitársnak gyerekkori barátját, egykori szerelmét viszi magával, a remeteként élő Avramot, aki képtelen feldolgozni a jóm kippúri háborúban hadifogolyként elszenvedett brutális kínzásokat. A túrán Ora elmeséli házassága történetét, amely során kiderül, hogy a poszttraumatikus stressz szindróma nemcsak Avramot, hanem férjét, Ilant, őt magát és talán az egész társadalmat érinti.
„Az írásban leginkább azt kedvelem, hogy bárki bőrébe belebújhatok” – fogalmazott David Grossman, aki azért választott női főszereplőt, hogy meg tudja mutatni, mit tesz egy családdal a háború, az erőszak. Az író kiemelte: a családi kötelék erősségét csak egy női nézőpontból tudta megragadni. „Három gyermekünk van, az egyiküket, Urit a háborúban elvesztettük. Bár mély kapcsolat fűz a gyerekeimhez, ez mégsem lehet annyira bensőséges, mint a feleségemé” – vallotta.
Mint fogalmazott, kötete leginkább arról szól, hogy mi történik, ha valaki nem tartja be az íratlan szabályokat. Az író rámutatott: legtöbbször több emberből gyúrja össze a figuráit, Orában benne van a felesége, a lánya, sőt ő maga is. A könyvet 2004-ben kezdte írni és 2007-ben, fia 2006-ban történt halála után fejezte be.
„Nem a könyv változott meg, hanem az író” – válaszolta arra a kérdésre, hogy a tragédia után átírta-e a könyvet. Felidézte: a hétnapos gyász után fokozatosan tért vissza az íráshoz, a könyv segítette vissza az életbe körülbelül oly módon, ahogy Ora gyógyítja az emlékezéssel Avramot. „Valami helyeset akartam csinálni egy olyan világban, amelyben minden elromlott. Amikor írtam, valami apró megjavult” – emlékezett.
A kötetet azóta több mint negyven országban adták ki, több helyen a sikerlisták élére került számos rangos szakmai díjat kiérdemelve. David Grossman szerint a legmegdöbbentőbb az volt, hogy Izraelben politikai oldaltól függetlenül mindenki a magáénak érezte a történetet. A könyvben a pacifista Ora fia, Ofer a hadkötelezettség letelte után újabb hadműveletre jelentkezik önkéntesként. David Grossman kiemelte: ezzel nem generációs szakadékra utalt, hanem arra, hogy általában az izraeli fiatalok a hadkötelezettség közeledtével egyre militánsabbak lesznek.
„Mintha igazolni próbálnák azt, amit később tenni fognak” – tette hozzá. Szerinte ebben az is közrejátszik, hogy általában 17 évesen jutnak el Auschwitzba és az európai koncentrációs táborokba. Megjegyezte, hogy a borzalmakat látva sokan párhuzamot vonnak a jelen és múlt között.
„Fontos, hogy a fiatalok tanuljanak a soáról, mert az örökségünk része, még ha borzalmas is. De nem szabad összehasonlítani a mai Izraelt az 1940-es évek Európájával” – hangsúlyozta. Szerinte a militáns gondolkodás nem mindenkire jellemző, sok fiatal próbál kibújni a hadkötelezettség alól. Az író kiemelte, hogy ez szintén problematikus, mert az izraeli katonaság nemcsak katonai, megszálló feladatokat lát el, hanem védelmieket is. Könyvében megpróbálja ezt az aspektust minden oldalról bemutatni, mert a valóságot a híradások nem tudják visszaadni, a valóság megismeréséhez a részletekhez, a mindennapi élethez kell fordulni. ”Háborús övezetben élünk, ellenségekkel körbevéve” – fogalmazott David Grossman, aki saját kétségeinek is hangot adva leszögezte: bár szeretné, ha Izrael erős állam lenne, tudja, a lakosság biztonságát nem lehet csupán fegyverekkel szavatolni, békében kell élniük a szomszédos országokkal. David Grossman szerint csak a jövőbeni béke ad némi esélyt Izraelnek a fennmaradásra.
Megjegyezte, az ország megsemmisülésének lehetősége állandó félelemérzetet okoz, amit tovább erősít az arab sajtóból áradó gyűlölet, rasszizmus, fundamentalizmus. „Nem valami bürokratikus hiba, hogy ott vagyunk” – utalt Izrael történelmi gyökereire, majd rámutatott, hogy az állandó fenyegetettség, félelem miatt az izraeli lakossággal is nehéz megértetni, hogy a béke az egyetlen esély. Az író elmondta, hogy A világ végére sikere óta megjelent a Falling Out of Time című kötete, amelyet fia emlékének szentelt, most egy hangulatában, témájában, műfajában is új könyvön dolgozik. David Grossman először jár Magyarországon, ugyanakkor a magyar irodalom számos alkotóját jól ismeri, főleg azokat, akiket „mindenki”, tehát Kertész Imrét, Márai Sándort, Nádas Pétert vagy Esterházy Pétert, akivel személyesen is többször találkozott már.
