Több ezer atombomba: kik osztoznak a nukleáris arzenálon?
2012 végén a Federation of American Scientist (Amerikai Tudósok Szövetsége, ATSZ) becslése szerint az Egyesült Államok mintegy 2150 azonnal hadra fogható atomfegyverrel rendelkezett. Emellett kétezer-ötszáz nukleáris robbanófej van tartalékban, és mintegy háromezer elavult atombomba vár a szétbontásra.
Oroszország: a legtöbb atombomba tartalékban
A Szovjetunió 1949-ben robbantotta fel első atombombáját, amely ugyanolyan elven működött, mint a Nagaszaki fölött bevetett amerikai modell. Ezt követően a Szovjetunió is hatalmas fegyverarzenált épített ki, de az amerikaiakkal kötött különböző leszerelési megállapodások keretében elkezdték ezt leszerelni. 2012 végén az ATSZ becslése szerint Oroszország mintegy 1720 hadra fogható atombombával rendelkezett. Kétezer-hétszáz atombomba van tartalékban és mintegy négyezer nukleáris elavult atomfej vár szétbontásra.
A világ egyik legnagyobb atomrobbantása, a közel 50 megatonnás szovjet Cár bomba detonációja:
Nagy-Britannia: csak a tengerről képesek atomcsapást végrehajtani
Nagy-Britannia részt vett az Egyesült Államok által megkezdett atomprogramban, de amikor az amerikai törvényhozás 1946-ban törvénnyel tiltotta meg a nukleáris technológia megosztását, London saját programot indított. 1954-ben az amerikai törvényhozás ismét megnyitotta az együttműködés lehetőségét, így az angol kísérleti atomrobbantások mintegy felét az Egyesült Államokkal hajtotta végre. Nagy-Britanniának négy nukleáris rakétákat szállító tengeralattjárója van, ezekkel képes atomcsapást végrehajtani, a légi úton szállítható atombombákat ugyanis még 1998-ban kivonták a hadrendből.
Ballisztikus rakétákat hordozó tengeralattjárók:
Franciaország: a legnagyobb törpe
Franciaország rendelkezik a világ harmadik legnagyobb nukleáris arzenáljával – habár még így is messze elmarad az orosz, vagy amerikai kapacitástól. A kilencvenes években Franciaország is megkezdte atomfegyver-állományának csökkentését: Jacques Chirac elnök még 1996-ban megszüntette az atomrakéták szárazföldi kilövőállásait, felére csökkentve a francia hordozóeszközök kapacitását. 2012 végére az ATSZ szerint Franciaország mintegy háromszáz bevethető atomrakétával rendelkezett, melyeket javarészt tengeralattjáróról tudnak bevetni. Párizs ezen felül rendelkezik néhány repülőgépről bevethető atomfegyverrel is, a többi – meg nem határozott mennyiségű harci fej – szétbontásra vár.
Kína: a leggyorsabban fejlesztő atomhatalom
Kína a koreai-háború idején kezdte meg atomprogramját, amikor az Egyesült Államok a konfliktus miatt nukleáris fegyvereket telepített a térségbe. Peking 1964-ben robbantotta fel első atombombáját, 32 hónappal később – rekord gyorsasággal – termonukleáris kísérletet hajtott végre. Az ATSZ szerint Kína azóta gyarapítja nukleáris állományát: 2012 végén mintegy 140 szárazföldről indítható nukleáris rakétával és 40, repülőgép által hordozható atombombával rendelkezett.
India: Kína miatt fejleszt
India a hatvanas évek közepén kezdte meg atomprogramját, azt követően, hogy Kína megkezdte kísérleti robbantásait. India 1974-ben hajtotta végre első nukleáris detonációját, majd 1998-ban újabb öt bombát robbantott. India képes légi- valamint szárazföldi úton is célba juttatni atomfegyvereit, a haditengerészeti kapacitáson jelenleg dolgoznak. Az ATSZ szerint India – a rivális Pakisztánhoz hasonlóan – intenzíven fejleszti atomfegyvereit, de a harci fejek pontos számáról nem adtak ki becsléseket.
Kína első, 22 kilotonnás atomrobbantása:
Pakisztán: India miatt fejleszt
1972-ben, az Indiával folytatott harmadik háborút követően Pakisztán titokban megkezdte saját atomprogramját, hogy Indiához hasonlóan felépítse saját nukleáris arzenálját. 1998-ban, az öt indiai kísérleti robbantásra reagálva Pakisztán hat földalatti detonációt hajtott végre, az iráni határ közelében. Az ATSZ szerint Indiához hasonlóan Pakisztán is intenzíven fejleszti arzenálját, atombombáit képes repülőgépen, vagy szárazföldről indítható rakétákon célba juttatni, de tengeri hordozókkal még nem rendelkezik.
Pakisztáni, földalatti atomrobbantás 1998-ban:
Észak-Korea: átverték az amerikaiakat
Észak-Korea három nukleáris atomrobbantást is végrehajtott, a legutóbbi detonációra februárban került sor. A nemzetközi közösségben aggodalmat kelt, hogy atomprogramja mellett ballisztikus rakétákkal is kísérletezik – bár egyelőre nem rendelkezik olyan atomfejjel, amit nagy hatótávolságú rakétával tudna célba juttatni. Szakértők azonban úgy vélik, hogy Phenjan már legalább 10 atombombához elegendő plutóniumra tett szert. A kommunista Korea atomprogramja a Yongbyonban felépített szovjet atomreaktorral indult. 1994-ben Phenjan megállapodott az Egyesült Államokkal, hogy felhagy a nukleáris fejlesztés katonai irányával, amiért cserébe Amerika támogatást nyújt a polgári célú reaktorok felépítéséhez. Nyolc évvel később azonban Észak-Korea beismerte, hogy titokban folytatta katonai atomprogramját, majd kiutasította az országból az ENSZ égisze alatt működő Nemzetközi Atomenergia-ügynökség megfigyelőit.
Izrael: a legtitkosabb katonai atomprogram
Izrael nem ismerte el, de nem is cáfolta, hogy rendelkezik atomfegyverekkel. Az ATSZ becslései szerint legalább 80 nukleáris harci fejjel bírnak, és elegendő nyersanyaguk van további 200 létrehozásához. Izrael rendelkezik nukleáris fegyverekkel felszerelhető tengeralattjárókkal, valamint repülőgépekkel is, de szakértők szerint az izraeli fejlesztésű, Jerikó nevű ballisztikus rakétával is célba juttatható a harci fej.
Irán: atombomba polgári célból?
Az elmúlt évtizedben folyamatos aggodalommal szemléli a nemzetközi közösség Irán nukleáris ambícióit. A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség egy 2011 novemberében kiadott jelentésében arról írt, hogy „hiteles információk” birtokába jutott, így „komoly aggodalmai” vannak az iráni atomprogrammal kapcsolatosan, amely atomfegyverek létrehozásán dolgozhat. Irán azonban azt állítja, hogy polgári felhasználás céljából dúsítja az uránt, ugyanakkor ezt az állítását a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség nem képes megerősíteni, a szervezet megfigyelői ugyanis ki vannak tiltva az Iszlám Köztársaságból. Az elmúlt években többször is tárgyalásokra került sor a P5+1 csoport (Oroszország, Franciaország, Kína, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, valamint Németország) és Irán között, de a mai napig nem történt diplomáciai áttörés a kérdésben.
Irán rendelkezik a Közel-Kelet legnagyobb ballisztikusrakéta-állományával, de szakértők szerint ezek a fegyverek egyelőre nem képesek nukleáris harci fej szállítására.
