A február 8-i Halljad Izrael

A február 8-i Halljad Izrael leirata:

 Hallgassa meg!

Üdvözlöm a kedves hallgatókat, határon innen és diaszpórában, február 8-án,  péntek délután fél kettőkor, avagy a zsinagógai naptár szerint 5773 Svát  hó 28. napján.

Szombati gyertyagyújtás időpontja: 2013-02-08 16:38 |
Szombat kimenete: 2013-02-09 17:45
Mispátim hetiszakasz פָּרָשָׁת מִּשְׁפָּטִים
Még Pár óra és világszerte a lányok, asszonyok meggyújtják a sabati gyertyákat
Itt a Kossuth Rádió és benne a Halljad Izrael műsora, a mikrofonnál a szerkesztő-műsorvezető Breuer Péter, műsorunk a Kossuth Rádió 19 –s stúdiójából jelentkezik.

És akkor nézzük a mai tartalmat:
– A Páva utcai Zsinagóga Főrabbiját, Totha Joél Pétert a Heti szakaszról kérdezem,
Radnainé dr.Fogarasi Katalin egy megemlékezésre hívja fel hallgatóink
figyelmét,
– Zoltai Gusztávot az újra aktuális egy százalékról és annak fontosságáról,
– Deák Andreát, a Mazsike főtitkárát Építetett örökségünk című induló sorozatunk munkatervéről kérdezem,
– Rubin Esztert a Barhesz szerzőjét könyvének jeruzsálemi bemutatójáról, a 26. jeruzsálemi könyvvásárrol faggatom
– Heller Zsolt írását, A fűzfát olvassuk fel
Tartsanak velünk!

 

 

A szüleim háza előtt van egy terebélyes, öreg fűzfa. Már régen, több mint egy éve történt, hogy egy őszi nap elmentem hozzájuk és a szokásos nagylombú fa látványa helyett egy megcsonkított fatörzs állt a ház előtt. Apa állt mellette és egy ágkupac mellett, amit az áramszolgáltató munkásai vágtak le – mondván ez az utasítás. Az ágak sorsa kérdéses volt, – ahogy állt mellette nem tudom melyikkőjük volt a nagyobb… nekem persze apa, mert egy gyermeknek mindig az apja a legnagyobb és legerősebb a világon.

A vastagabb ágakat a tűzifák közé, a vékonyabbakat a kertjük végében a kerítés mellett tette le…ami sokáig ott is maradt.

Tavasszal, egyik alkalommal, amikor ismét a szüleimnél voltam, beszélgettünk a ház előtt apuval, miközben néztük a fát. Nem bírtam ki hogy ne jegyezzem meg mennyi új hajtást látok rajta, hogy pár hónap és újra olyan dúslombú lesz mint annak előtte. Apa mosolygott, majd intett – gyere, mutatok valamit.

Hátra vitt a kertjük végébe, a kerítéshez, és rámutatott a hónapok óta ott heverő vékony ágakra.

– Nézd az új hajtásokat az ágakon!

– Apa, …nincs gyökere, hogy lehet új hajtása a gyökértelen ágnak? – kérdeztem tőle, és akkor még nem tudtam, hogy életem egyik legfontosabb kérdését teszem akkor fel.

– Hát ez az – válaszolta és mosolygott.

 

Bámultam kifelé az ablakon és néztem, ahogy egyre ismerősebb lesz a táj, A fűzfás jelenet és a kérdés járt a fejemben miközben egy buszon ülve többed magammal utaztam pestről a „zemplén” felé, hogy megismerhessük annak a haszid világnak a maradványát, amely a második világháború előtt volt ott és akkor a hegyaljai és nyírségi zsidóság virágkorát jelentette …

Tokajba érve …magam előtt láttam azt a csodavilágot, amely életet adott Mádnak, Tokajnak, Bodrogkeresztúrnak, Sátoraljaújhelynek és megannyi hegyaljai és nyírségi falunak, azok világát, melyek nem lehettek volna olyan meseszerűek és igaziak ha nem vagyunk mi ott, zsidóként együtt lélegezve a többi helybélivel…

talán a dédszüleim itt is éltek és innen jutott el a családunk Nyírbogáton át Debrecenbe, valamikor nagyon régen… a hegyaljai haszid világ annyira otthonos környezetben fogadott engem, amitől az elején megijedtem.

Az ott hallott történetek visszarepítettek abba az időbe, amikor a nagyszüleim gyermekként éltek tisztelvén a szüleiket és azt az örökséget amely nem más, mint a saját hagyományunk.

Láttam magam előtt, ahogy dédi büszkén hallgatja a debreceni zsinagógában nagyapám énekét…. az idősek mesélik, hogy sokan csak a hangja miatt jártak a Petőfi téri zsinagógába.

Láttam azt, amikor elvitték nagyapámat Marosvásárhely mellé munkaszolgálatba, és láttam azt, amikor megismerte ott mamát és a háború után próbáltak új életet kezdeni Maroskeresztúron, mama szülőhelyén. de nem hagyták……

A haszid múltat kutató útról hazatérve napokig az ott ért élmények jártak az eszemben….

Pár nap múlva apával elutaztunk Marosvásárhelyre…

Amikor átértünk a határon elővett egy fényképezőgépet és egy kamerát – most megmutatom neked azokat a helyeket, amik fontosak nekem. és utazás közben csak kamerázott. Olyan volt mintha utifilmet készítene. Szótlanul utaztunk sokáig, miközben a kamera felvette az erdélyi hegyek vonalait melyek a köztük kanyargó úttal büszke harmóniában élnek. Csucsára érve szólt apa, hogy álljak meg az állomásnál. Néztük az üres peront a régi sínpárokkal és épületekkel és azt a gyönyörű tájat, melyet leírni, hát nagyon nehéz…

csinálsz rólam pár képet? – kérdezte apa és már nyújtotta is át nekem a fényképezőt…igen persze – válaszoltam és közben az az ismerős érzés fogott el, amikor a holokauszt túlélők filmjeit és visszaemlékezéseit nézem.

-amikor a háború után kitoloncoltak bennünket, mert magyarok és zsidók voltunk, mindenünkkel együtt marhavagonba tereltek más családokkal együtt, elindítottak Magyarország felé. – mondta, miközben nézte a távoli hegyeket. Tudod kicsi voltam még, de arra emlékszem, hogy itt Csucsánál megállt a vonat, nagyapád kiszállt vízért és a vonat közben elindult. A marhavagon ajtaja nyitva volt és nagymamád kétségbe esetten kiabált ki úgy, hogy majdnem kiestünk a vonatból: Zoliiii…Zoliiii

És nagyapád hogyhogy nem, Nagyváradon beért bennünket valami más járművel és egyszer csak az állomáson megjelent a marhavagon ajtajában…Debrecenbe mentünk…. Nagyapád mindig vágyott ide, Erdélybe vissza…és én is mivel itt születtem, de ezt nem értette senki sem. – homályos szemmel nézte a távoli hegyeket, és én megértettem ez az ő útja..az emlékei útja, meglátogatva mindazt, melyek felidézéséért sokszor elég csak a levegőbe szippantanunk és már el is indulnak apró történetek kockái, mint az enyém néhány nappal korábban.

26. Jeruzsálemi Nemzetközi Könyvvásár

Magyar vendégszereplés a 26. Jeruzsálemi Nemzetközi Könyvvásáron
A Balassi Intézet szervezésében 2013-ban

Várjuk a közönséget Budapest ostroma befejeződésének 68. évfordulóján
tartandó megemlékezésére.
Időpont: február 12. kedd 10.00 órakor

Kérjük, hozzon egy szál virágot, vagy egy kavicsot, amelynek elhelyezésével emlékezhet az áldozatokra! Farkasréti temető 19/1 parcellájában lévő civil áldozatok síremlékénél köszöntőt mond Boross Péter, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság elnöke. Emlékbeszédet tart:
Lázár János, Miniszterelnökséget vezető államtitkár. Közreműködik a Marczibányi téri Kodály Iskola kórusa
A mai adás munkatársai voltak:
Poor István és Rigó Gabriella a hangmesterek, a gyártásvezető Hegyi Gyöngyi,
Heller Zsolt írását Varga János olvasta fel.
Nevükben és a főszerkesztő, Barlay Tamás nevében is búcsúzik Önöktől 
a szerkesztő-műsorvezető Breuer Péter.
Műsorunk legközelebb március 8-án jelentkezik a Kossuth Rádióban.

Észrevételeiket és építő jelegű véleményüketa breuerpress@gmail.com elektronikus levél címére küldhetik, de megtalálnak bennüket a Facebook-on is, telefonon pedig a 06-30-9994863 számon várjuk hívásaikat a szombat beálltáig.

Köszönjük, hogy minket választottak, jó szombatot Sabat Sálom