Nem érdemelne szót, ám mivel a Jobbik egy törvényjavaslatokkal előálló, emellett a Fidesz számára folyamatosan taktikai lehetőségeket kínáló pártként van jelen, mégis kell foglalkozni a holokauszthoz való viszonyával. Amely természetesen sokkal több, mint a holokauszthoz való viszony. Ennek megismeréséhez meg kell nézni a párt lapját, a kuruc.infót. Abban pedig, amint az várható is volt, a holokauszt emléknapján a maguk nácimosdató-holokausztrelativizáló programjával jelentkeztek, szerzőként a Perge Ottó név feltüntetésével.
Nos, Perge az emléknapon az alábbi bevezetőt tette közzé:
„Kínos kérdések a holokausztról
Hazafiak! A holokauszt mitológia bizonyos ellentmondásainak leleplezésével döntő csapás mérhető a fölöttünk uralkodó cionista oligarchiára. Ezért ne sajnáljuk az erőfeszítést, annál is inkább, mivel a hivatalos, tömegfogyasztásra szánt holokauszt-történet ezer sebből vérzik. Az elkövetkezendő napokban holokauszt-propagandisták fognak beszédeket mondani, rendezvényeken siránkozni, sőt, még iskoláinkba is be akarják tenni a lábukat. Ha van rá módunk, szögezzük nekik kínos kérdéseinket, melyekre nem fognak tudni egykönnyen megfelelni.”
A lap „ünnepi” számának fő helyén Perge kérdései sorakoznak, majd a nyomukban kibontakozott, közelmúltban lezajlott „vita” szövegeire utaló linkeket látjuk. A kérdések természetesen a szokásos klisék. Perge egyfelől azt firtatja, vajon Hitler és stábja szövegeiben, iratai közt miért nem érhetőek tetten azok a konkrét utasítások, amelyek a zsidóság kiirtásának szándékát tartalmazzák, másfelől az ölés kivitelezésének szerinte ellentmondásos technológiai részletkérdéseivel van elfoglalva (például hogy miért nem volt kimutatható a ciklon B a gázkamrák vakolatában).
Gondolom, az univerzális egyenrangúság, jóhiszeműség és a demokrácia tisztelete vezérelt két valódi történészt – Karsai Lászlót és Ungváry Krisztiánt – arra, hogy fölvegye a kesztyűt, és terjedelmes dolgozatokban pontról pontra végigmenjen Perge kérdésein. A kérdéseket persze nem lényegtelen újra tisztázni, de azt sem, hogy azok se pro, se kontra nem érintik a II. világháború idején létrejött alaphelyzetet. Mert ha maradt nyoma a gáznak a falon, ha nem, tény, hogy Európa ebből az időszakból több millió zsidóval nem tud elszámolni, és akiket koncentrált módon elszállítottak az otthonaikból és koncentráltan tartottak elkülönített helyeken, azok kevés szerencsés túlélőt kivéve nem maradtak életben. Az pedig, hogy nagyüzemi legyilkolásuk egy vallásként hitt ideológia oltárán volt rituális áldozat, szintén nem kérdés.
A vita során természetesen semmiféle érdemi gondolatcsere, egyezség nem jöhetett létre, hiszen a vita elindítójának nem a tények tisztázása volt a célja, hanem egy rögeszme hatalmi célú érvényesítése. Annyi haszna azonban mégis lett ennek az értelmetlenségnek, hogy Perge a vita végén rákényszerült ideológiája lényeges mondandójának egyértelmű megfogalmazására. Így számunkra egyfelől megspórolta a munkát, hogy ezt hosszadalmas kutakodással szedjük össze a szövegeiből (ami most már, ráadásul minden honorárium nélkül, egyre kibírhatatlanabb tevékenység), másrészt megkímélt minket attól, hogy ideológiája lényegét feltételezésként adjuk közre. Perge megtette nekünk azt a szívességet, hogy egyértelműen leírta, milyen elképzelés mozgatja őket, amikor társadalmi stratégiákról gondolkoznak, és milyen politikai gyakorlat is az, amely miatt egyáltalán ennyit foglalkoznak a holokauszttal.
Reflexióinak egy pontján a következő összefoglalást adta:
„Hitler a történelmi tapasztalatok alapján arra a következtetésre jutott, hogy a zsidóság túlhatalma és világuralmi törekvései lehetetlenné teszik Németország felemelkedését és jólétét. Sőt, úgy ítélte meg, a zsidóság ténykedése az egész európai civilizációra veszélyt jelent (…) véleménye szerint a zsidók teljes, kizárólagos uralomra törnek Németországban, Európában és a világban, és a németek csakis másodrangú polgárok lehetnek egy zsidó vezetésű Európában. De hogy ’eliminációs indulatai’ lettek volna, vagyis hogy a zsidó faj* kiirtását vette volna tervbe, nem ismerem el (…) Bizonyíték arra van, hogy a zsidókat ki akarta telepíteni Németországból, illetve egész Európából. A kitelepítés azonban nem megsemmisítés.”
Pergétől itt két igen fontos dolgot tudhattunk meg. Az egyik, hogy bármennyire részeseivé váltak is a hatalomnak, ez mit sem változtatott a társadalomról alkotott képük általános infantilizmusán, képtelenségén és színvonaltalanságán. A domesztikálásukról szóló elméleteket tehát nyugodtan ki lehet dobni.
Túl azon, hogy Perge nem értette meg a Mein Kampfot, nem ismeri (vagy úgy tesz, mintha nem ismerné) a társadalmi strukturáltság fogalmát sem. Létezőnek és lehetségesnek tekint egy olyan szerkezetet, amelyben egy származási csoport államon kívüli eszközökkel – tehát nem hadsereggel, hadüzenettel és konkrét területi követelésekkel – veszélyeztetni tudja államok egzisztenciális biztonságát. („A zsidóság túlhatalma és világuralmi törekvései lehetetlenné teszik Németország felemelkedését és jólétét.”) Az antiszemiták és egyéb paranoiások évszázadok óta vizionálják ezt a „világösszeesküvésben” létező zsidóságot, amely az ő fantáziájuk szerint „láthatatlan” – intellektuális és a csoport belső, érzelmi összetartozásán alapuló – erőkre építve támadja meg az összes többi népet, az intellektuális és a gazdasági pozíciószerzés „alattomos aknamunkájával”, miközben a befejezett államalapítások után soha nem jött létre ilyen vagy ehhez hasonló helyzet. (Nem is jöhetett, hiszen az államok azért is formálódtak ki, hogy keretet adjanak az esetleges területi-uralmi követeléseknek.)
Perge mondatai fényesen bizonyítják, miért képtelenség antiszemitákkal vitatkozni. Hiszen minél kevésbé lehet igazolni a láthatatlan, zsidó légiók támadását, az, hogy a támadás nem konkrét és nem megfogható, a legkevésbé sem a támadás hiányát, hanem épp ellenkezőleg: az összeesküvés láthatatlan voltát – tehát a létét fogja igazolni. Magyarán: velük szemben nincs az a tény, amely önmagáért beszélne, illetve a tények bármikor önmaguk ellen fordíthatóak, ezért semmi értelme egyenrangú félként vitatkozni velük. Az egyetlen mód a bemutatásukra az, ha megfelelő kérdéseket kapnak, és a válaszaikból kiderül, hol állnak a civilizációs skálán.
Azt azonban meg kell tudnunk, milyen stratégiák következnek a gondolkodásukból. Ezért is fontos az a másik, a fentieknél is megvilágítóbb információ, amely az idézett szöveg utolsó mondataiban rejlik: „Bizonyíték arra van, hogy (Hitler) a zsidókat ki akarta telepíteni Németországból, illetve egész Európából. A kitelepítés azonban nem megsemmisítés.”
Itt ráadásul nemcsak a Jobbik szemléletmódjának lényege, hanem egyúttal az egyik Achillesz-sarka is lelepleződik (több is van, ám ezek valódi, közvélemény előtti lelepleződésben ne reménykedjünk).
Baile de diablos – flick/gascoin
A lényeg: a gyilkos szándékokat ugyan nyíltan nem vállalják, de azt igen, hogy náluk belefér a civilizált politikai eljárásokba mindenfajta jogfosztás és erőszakoskodás (a fórumon kéjjel közölnek például olyan fotókat, amelyeken sárga csillaggal megjelölt zsidók éppen beszolgáltatják a rádiójukat). Náluk evidensen elfogadható az önkényes és halált előidéző kitelepítés, a kényszermunkára fogás, a kiéheztetés, az elmebetegek gazdasági célú „ritkítása” és az erőszakos „fajnemesítés”. (Ez utóbbit Perge azzal „védi”, hogy szerinte a zsidók is ezt gyakorolják, amikor nem házasodnak gójjal.) Nem kérdés, hogy a generálisan zsidóknak képzelt bankárokat, majd a melegeket érintő, rendészeti jellegű törvényjavaslataik után még fognak a parlamentben rendészeti megoldásokat javasolni számtalan, cigányokat és zsidókat érintő témában is. (Természetesen anélkül, hogy egyáltalán tisztában lennének a mai magyar zsidók és cigányok szociológiai, vallási és kulturális összképével.)
A kitelepítéses-elmélet Achillesz-sarkának eltalálásához pedig Pergének csak két állítását kell egymás mellé tenni. Azt, amelyikben az Európából való kitelepítés jogosságáról beszél: „[Hitler] véleménye szerint a zsidók teljes, kizárólagos uralomra törnek Németországban, Európában és a világban, és a németek csakis másodrangú polgárok lehetnek egy zsidó vezetésű Európában.” Majd azt, amelyben maga sorolja fel azokat a kifejezetten európai helyszíneket, ahová Hitler szerinte egyszerűen az Európából való eltávolítás céljából „telepítette ki” a zsidóságot: „A ’kizárólag megsemmisítő táborokon’ (Treblinka, Chlemno, Belzec, Sobibor) kívül miért hoztak létre a nácik két olyan tábort (Auschwitz, Majdanek), amelyekben nem csak kivégzések folytak, de dolgoztatták is a foglyokat? ”
Hol is voltak ezek a táborok? Európában? És vajon miért nem vitték ki Európából az általuk lenézett „fajokat” a nácik, ha valóban pusztán az európai kiakolbólítás volt a céljuk? Miért nem Hitler alapította meg Izraelt, és vitte vissza egyenesen oda a zsidókat?
A kérdéssel néhány pillanatra zavarba lehetne hozni a jobbikosokat, de egyrészt tényleg csak néhány pillanatra. (Hiszen ha megszorítanak, én is üptre szolgáltatom a helyzet racionalizálását: a felsorolt táborok csupán „átmeneti szállások” voltak, amelyekből Hitlernek egyszerűen nem maradt ideje továbblépni, mert a gyengének bizonyult „kitelepítettek” galád módon elpusztultak, és mert az agresszív kommunisták és a buzi amerikaiak megakadályozták a terve végigvitelét, holott a „végső megoldás” kifejezésben is ott állt, hogy igazából a Vörös tenger meleg partjain volt a végcél.) Másrészt viszont bármennyire is élveznénk a látványt, a mi örömünk is csupán pillanatnyi volna, mert az egész helyzetben egyáltalán nem ezeknek az ideológiáknak az összecsapása vagy leleplezése a lényeg. A gyakorló politikusok kezében jelenleg minden ilyesfajta ideológia csak ürügy, hatalomtechnikai vagy taktikai kérdés. Mind a Jobbik, mind a Fidesz legfelsőbb szinten lévő vezetői halálpontosan tudják, mi volt a holokauszt, és hogy ennek az egész, körülötte zajló cirkusznak nagyrészt az egykor a zsidó lakásokba-vagyonokba-boltokba beülő, kereszténynek minősülő, haszonleső tolvaj népség és pártolói további megnyugtatása a célja. (Százat egy ellen, hogy a Jobbik-hívő fiatalok szüleinek-nagyszüleinek nagy része ilyen ember volt.)
Az tehát csak részletkérdés, hogy miképp lehet szembeszállni a holokauszt körüli cirkuszolással (egyértelmű törvényekkel és az emberi csoportokra alkalmazhatatlan „fajok” szó használatának törlésével lehet, amit már rég meg kellett volna tenni), a legfőbb kérdés ennél sokkal tágabb vonatkozású.
A legfőbb kérdés az, hogy képes-e a magyar állam egyértelműen ott meghúzni a civilizációs határt, ahol azt a huszonegyedik század színvonala megköveteli. Tudniillik nem az életben hagyás és az ölés, hanem a jogbiztosítás és a jogsértés, a jogfosztás, az emberi méltóság megsértése között. És ha már meghúzta, képes-e konzekvensen és hitelesen képviselni is.
Ahogyan mondani szokás: a választ ezúttal a T. Olvasóra bízom.
___________________
* „Zsidó faj” – és általában az emberi fajon belül másféle faj – természetesen nem létezik. Fajták, illetve rasszok, valamint etnikumok vannak.
