Kadhafival a forradalmárok végeztek

Az Átmeneti Nemzeti Tanács szóvivője azt mondta: Kadhafival a forradalmárok végeztek. A volt líbiai vezető halálát történelmi pillanatnak nevezte, amely véget vet a diktatúrának.

A líbiai Átmeneti Nemzeti Tanács szóvivője hivatalosan is megerősítette csütörtökön Moammer Kadhafi halálhírét. „Tudatjuk az egész világgal, hogy Kadhafit megölték a forradalmárok… Ez történelmi pillanat, ez a zsarnokság és a diktatúra vége. Kadhafi sorsa beteljesedett” – mondta Abdel Háfez Goga szóvivő Bengáziban. Ezt követően Mahmúd Dzsibril, a líbiai Átmeneti Nemzeti Tanács második számú vezetője is arról nyilatkozott, hogy meghalt Moammer Kadhafi. Tripoliban tartott sajtóértekezletén a miniszterelnöki tisztséget ellátó Dzsibril így fogalmazott: „Hosszú ideje vártunk erre a pillanatra. Moammer Kadhafit megölték.”

Az al-Dzsazíra arab nyelvű hírtelevízió értesülései szerint Kadhafi holttestét a miszrátai mecsetben terítették ki. Az al-Arabíja hírtelevízió viszont úgy tudja, hogy egy miszrátai üzletközpontba vitték a holttestet. Az ÁNT egyik tisztségviselőjének korábbi közlése szerint a megbukott líbiai vezetőt szülővárosa, Szirt közelében találták meg. A 69 éves Kadhafi még hajnalban halt meg annak következtében, hogy tűzharcban mindkét lábán, illetve a fején is megsebesült.

A líbiai televízió bemutatta azt a helyet, ahol állítólag megtalálták az ország korábbi vezetőjét. A képeken két nagy vízvezetékcső látható, amelyet katonák vesznek körül egy autópályánál. A vezeték nyílására az „aljas Kadhafi” és az „Allah nagy” feliratokat írták ki festékszóróval. Az al-Dzsazíra arab hírtévé olyan felvételeket is közölt, amelyeken az adás szerint Kadhafi földön vonszolt holtteste látszik. Az új tripoli vezetés azt ígérte, hogy rövidesen további fotókat ad közre.

Moammer Kadhafi

Az amerikai külügyminisztérium és a védelmi minisztérium kora délutánig nem tudta megerősíteni a médiaértesüléseket.

A NATO csütörtök délutáni első tájékoztatásában nem tudta megerősíteni Moammer Kadhafi volt líbiai vezető elfogásának, illetve halálának a hírét. Az atlanti szövetség brüsszeli székházában közölték: aznap reggel a NATO légiereje Szirt térségében csapást mért két olyan katonai járműre, amelyet a Kadhafi-párti erők használtak. A két jármű egy nagyobb, mozgó járműcsoport része volt – tették hozzá. A NATO ellenőrzi és elemzi az értesüléseket, később további tájékoztatás várható.

Eközben egy Kadhafi-párti tévécsatorna internetes oldalán hevesen tagadta, hogy az ezredest elfogták vagy megölték volna. Kadhafi „jó egészségnek örvend”, az egész „csak pletyka, és nem ez az első alkalom, hogy hasonló félretájékoztatáshoz folyamodtak” – írta a honlap.

A 69 éves Kadhafi az ÁNT tisztségviselője szerint hajnalban halt meg, miután tűzharcban mindkét lábán, illetve fején is megsebesült. A volt líbiai vezető egy konvojban próbált meg elmenekülni, de a NATO harci repülőgépei megtámadták. A megbukott rezsim védelmi minisztere, Abubakr Júnisz Dzsaber is életét vesztette az akcióban. A Szabad Líbia tévé szerint elfogták Kadhafi egyik fiát, Muataszimot, Manszúr Daut, a Kadhafi-rezsim belbiztonsági szolgálatának vezetőjét, valamint Abdallah Szenuszit, a líbiai titkosszolgálatok igazgatóját.

Kadhafinak augusztus 27-én veszett nyoma. A diktátor halálhírére Tripoli lakosai az utcára vonultak ünnepelni. Az ÁNT vezetője, Musztafa Abdel-Dzsalil később beszédet intéz a néphez.

A halál pontos körülményei egyelőre tisztázatlanok

Egyre több forrás erősíti meg Moammer Kadhafi volt líbiai vezető halálát, de halálának körülményeiről ellentmondásos értesülések keringtek csütörtökön. Az egyik szerint a NATO légicsapása végzett vele, egy másik szerint ellenállás közben érte a halál, a harmadik szerint pedig elfogása után lőtték agyon. A kadhafisták ellen reggel nyolckor indult a végső támadás, és másfél óra múlva be is fejeződött. A kezdetekor a helyszíni tudósítások szerint öt teherautó próbált meg elmenekülni a tengerparti főúton, de az ostromlók tüzet nyitottak rájuk, és mintegy húszat megöltek a kadhafisták közül. A NATO harci gépei is megtámadták a konvojt, és megsemmisítettek két gépkocsit, de azt a nápolyi műveleti központban nem tudták megmondani, hogy Kadhafi is ott volt-e ezek közül az egyiken.

Miszráta katonai tanácsa azt közölte, hogy a harcosai elfogták Kadhafit. Abdel-Bászit Harún parancsnok viszont azt állította, hogy az elkergetett vezető meghalt, amikor a konvojt légicsapás érte. Ahmed Bani katonai szóvivő Tripoliban azt mondta az al-Dzsazíra hírtévének, hogy a sebesült Kadhafival nem a légicsapás végzett, hanem „megpróbált ellenállni a forradalmi erőknek, ezért leszedték”. Az Átmeneti Nemzeti Tanács szóvivője szerint a reggeli összecsapásokban megsebesült Kadhafit a felkelők elfogták. A haláláról Abdel Háfez Goga azt mondta, egy sajtótájékoztatón, hogy „Kadhafi a forradalmárok kezétől halt meg… elérte a végzete”. Kadhafi Muataszim nevű fiát Szirtben „lelőtték, mivel ellenállást tanúsított, amikor el akarták fogni”. Ezt Musztafa Abdel-Dzsalil miniszterelnök jelentette be egy sajtótájékoztatón.

Portré Kadhafiról

Kadhafi 1942. június 9-én született a Szirt város környékén lévő sivatagos vidéken egy földműves család legkisebb gyermekeként. Hagyományos vallásos nevelést kapott, s iskolatársai egy kis csoportjával militáns forradalmi sejtet szervezett, amelynek végső célja a hatalomátvétel volt. Példaképének Gamal Abdel Nasszert, a szomszédos Egyiptom elnökét tekintette, akinek jelszavai és céljai között szerepelt az arab egység megteremtése is. 1961-ben politikai tevékenysége okán eltávolították az iskolából. Ezután jó eredménnyel végezte el a jogi szakot, majd 1963-ban felvételt nyert a bengázi katonai akadémiára. Itt néhány barátjával a nyugatias királyság megdöntésére szervezett titkos csoportot. 1965-ben befejezte a katonai iskolát, és az Egyesült Királyságba küldték további kiképzésre, a Royal Military Academy Sandhurst katonai akadémiára. Egy évvel később rádiós tisztként tért vissza hazájába.

1969. szeptember 1-jén tisztek egy kis csoportja Kadhafi vezetésével államcsínyt követett el Idrísz király ellen, amíg az Törökországban tartózkodott gyógykezelésen. Az új uralkodó Idrísz unokaöccse, a koronaherceg lett. Azonban hamar kiderült: a tisztek nem tudnak osztozni az új királlyal a hatalmon, s még aznap házi őrizetbe került, hivatalosan elmozdították trónjáról, és kikiáltották a Líbiai Arab Köztársaság létrejöttét. Kadhafi ennek alapján használja a Forradalom Testvéri Vezére és Útmutatója nevet. Ugyanakkor nem nevezte ki magát tábornoknak, hanem elfogadta ünnepélyes előléptetését ezredessé. Saját szavaival: ahol egy ezredes vezethet egy országot és a hadsereg főparancsnoka lehet, ott „a hatalom a nép kezében van”.

Új rendszerét az arab nacionalizmusra épülő közvetlen, népi demokratikus jóléti államnak képzelte el. Az általa „iszlám szocializmus”-nak nevezett államfelfogás a kis magántulajdont engedélyezte, a nagyobb üzemeket állami kézben tartotta. Új iszlamista törvényeket hozott, betiltva az alkoholt és a szerencsejátékokat. 1975 és 1979 között jelent meg három kötetben az eszméit összefoglaló Zöld könyv. 1970-ben bezáratta a brit és amerikai katonai támaszpontokat, 1973-tól államosította a külföldi olajvállalatokat. 1977-ben létrehozta a Líbiai Arab Szocialista Nagy Népi Közösséget (Államot).

KadhafiKadhafi az arab egység szószólójává vált, az arab államok egységes arab nemzetbe való tömörülését szorgalmazta. Támogatta a pániszlám törekvéseket (tágabb együttműködés az iszlám országok között). 1972-ben bejelentette az arab köztársaságok (Líbia, Egyiptom, Szíria) föderációjának megalakulását, a három állam azonban nem tudott megállapodni az egyesülés feltételeiről. 1974-ben Tunézia elnökével, Habib Burgibával írt alá egyesülési megállapodást, de ez is életképtelennek bizonyult, a két ország között hosszú távú ellenségeskedés alakult ki.

Támogatta a Palesztinai Felszabadítási Szervezetet, de megromlott a viszonya Egyiptommal, amikor az 1979-ben békét kötött Izraellel. Legfőbb támogatója volt az 1972-es müncheni olimpián mészárlásba fúló emberrablást elkövető Fekete Szeptember terrorcsoportnak, az Egyesült Államok pedig közvetlen felelősséggel vádolta az 1986-os berlini diszkórobbantásért, amelynek 3 halálos áldozata és több mint 200 sérültje volt, köztük több ott állomásozó amerikai katona.
A nyugati világ és Líbia közötti fennálló feszültség Ronald Reagan elnöksége alatt érte el a csúcspontját, aki kísérletet tett a líbiai diktátor leváltására, s a „Közel-Kelet veszett kutyájának” nevezte Kadhafit. 1986 márciusában, a líbiai felségvíznek deklarált Szidra-öböl ügyében fennálló vita idején az Egyesült Államok líbiai olajszállító hajókat támadott meg. Április 15-én Reagan elnök elrendelte Tripoli és Bengázi bombázását, megtorlásul a tíz nappal korábbi berlini merényletért.

Az 1990-es évek közepétől Kadhafi közel-keleti kapcsolatépítésbe kezdett, a palesztin-izraeli konfliktussal kapcsolatban egy kétnemzetiségű állam mellett állt ki.
Két évvel a 2001. szeptember 11-i terrortámadás előtt Líbia biztosította a Nyugatot az al-Kaida elleni harcban való partnerségéről. Később, első muszlim vezetőként ítélte el a 2001. szeptember 11-ei terrortámadásokat, sőt, véradásra szólította fel a líbiaiakat az amerikai áldozatok javára. Felhagyott a terroristák támogatásával, önként bevallotta, hogy Líbia tömegpusztító fegyvereket állít elő, majd fel is számolta azokat, és 2,7 milliárd dollár kártérítést fizetett a Lockerbie-merénylet áldozatai hozzátartozóinak. Cserébe Líbia lassan visszakapcsolódhatott a nemzetközi vérkeringésbe, és újra külföldi befektetések célpontjává vált. 2006. május 15-én az Egyesült Államok bejelentette a diplomáciai kapcsolatok újrafelvételét és Líbia eltávolítását a terrorizmust támogató államok listájáról.

2011. február közepén Líbiát is elérte az arab világban felerősödött tiltakozási hullám, a Kadhafi távozását követelő ellenzékiek néhány napon belül több várost elfoglaltak. Kadhafi azonban közölte, hogy helyén marad, s kész a mártírhalálra, ugyanakkor bevetette a hadsereget az ellenzéki előretörés feltartóztatására. Kadhafi ellen – aki korábban „az arab uralkodók doyenjének, az afrikai királyok királyának és minden muszlim imámjának” nevezte magát – 2011. június 27-én a Nemzetközi Büntetőbíróság emberiesség elleni bűntettek miatt elfogatóparancsot adott ki.