– Glatz Ferenc akadémikus szerint a Balkánon a megbékélési folyamat az emberek között „sokkal előrehaladottabb, mint gondoljuk”, a kutatók között is jól alakul, a politikusok között azonban egyáltalán nem jellemző. A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) konferenciáján történészek arról tanácskoztak, hogyan élnek együtt a népek a Balkánon.
Az MTA Történettudományi Intézetének igazgatója Az együttéléstől a tömeggyilkosságokig a Balkánon a XX. században címmel pénteken megrendezett konferencia megnyitóján kifejtette, a parlamentáris többpártrendszer „egyik hátránya”, hogy a politikusokat meg kell választani, „ők ebből élnek”, és azért, hogy a választópolgárok valóban rájuk szavazzanak, kifejezetten keresik azokat a témákat, amelyekkel „fel lehet fokozni az emberek érzelmeit”. Meg kellene kérni őket, hogy ne a történelemről, hanem inkább a jövőről beszéljenek – hangoztatta.
Glatz Ferenc, aki az Európa Intézet Budapest igazgatója is, úgy véli, „az elmúlt nyolcvan év terhét magunk mögött kell hagynunk”, és a jövőről kell beszélni, mert a Balkánon élő népek között több a közös érdek, mint az érdekellentét. „A jövő és a jelen fontosabb, mint a múlt”, a jelenben és nem a múltban kell a megoldást keresni – emelte ki.
Az MTA Történettudományi Intézete, Társadalomkutató Központja és az Európa Intézet Budapest által szervezett eseményen az akadémikus felhívta a figyelmet, hogy 2050-re mintegy tízmilliárd ember él majd a Földön, és az újszülöttek 90 százaléka az euroatlanti térségen kívül jön majd világra. Ezért új migrációs hullám indul majd meg Európa felé – mutatott rá. Úgy fogalmazott, felvetődik a kérdés, hogy miként lehet majd berendezni az új multietnikus társadalmat.
Azért kell a múlt eseményeit tisztázni, hogy az új berendezkedés kialakításakor levonhassák a tanulságokat, rámutathassanak a rossznak bizonyuló megoldásokra, és ez is a történészek feladatai közé tartozik – hangsúlyozta.
Juhász József, az MTA Történettudományi Intézetének főmunkatársa a magyar-szerb kapcsolatok megítélését elemezve azt mondta, a két népet gyakran a rivalizálás jellemezte, ezért hol kedvezőbben, hol negatívabban vélekedtek egymásról. Ez a megítélés még ma is sokszor változik – tette hozzá.
Mint kifejtette, a dualizmus idején a magyarok egyfajta „fölénytudattal” tekintettek a szerbekre, ami elidegenítő hatással járt. A két világháború között eltérő volt a szerbek megítélése, egyesek Trianon miatt ellenségesek voltak velük, mások viszont baráti kapcsolat kialakítására törekedtek – fogalmazott. Úgy látja, a hatvanas évektől a szerbeket a magyarok irigyelni kezdték, „majdnem nyugatnak, megreformált szocializmusnak” tekintették. Ekkor volt a legjobb, legközvetlenebb a két nép kapcsolata – mondta.
A történész szerint aztán a kilencvenes években, a délszláv háborúban a magyarok alapvetően agresszorként értékelték a szerbek szerepét, később azonban egyre inkább elterjedt az a nézet, hogy Magyarország előreviheti a balkáni térség euroatlanti integrációját, mivel a régió stabilitása fontos biztonság- és gazdaságpolitikai érdeke az országnak is.
Stefan Tröbst, a Lipcsei Egyetem professzora a multietnikus társadalom újjáépítésének lehetőségéről tartott előadásában úgy vélekedett, nehézséget okoz, hogy a háború előtt néhány szigetet leszámítva nem nagyon volt jellemző, hogy a szerbek és az albánok egymással szoros kapcsolatban éltek volna, ezért Koszovó területén kevéssé valószínű egy multietnikus társadalom kialakítása.
A történész arra is kitért, hogy nincs általános érvényű válasz arra a kérdésre, hogy míg egyes nemzeti mozgalmak békések, mások miért torkollnak vérengzésbe, az viszont bizonyos, hogy nem automatikus az erőszak megjelenése ezekben a mozgalmakban, hanem egy vagy több fél tudatosan dönt az alkalmazása mellett.
