Szöllősi Attila informatikai-biztonsági vállalkozó, Pécel polgármestere, úgy nyerte meg a
tavaly őszi választásokat, hogy nem volt konkrét választási programja.
Független
jelöltként egyet ígért: – megpróbál rendet tenni a városháza táján. Talán
elmondhatjuk azt is, hogy ő az egyetlen polgármester kis hazánkban, aki nem
azért indult a választásokon, hogy fizetést vegyen fel a várostól, hiszen ő azt
elosztogatja, a város céljaira visszaforgatja. Mint mondja, egyet ígért rendet
rak, de nincs könnyű dolga, mert bizony egyre több csontváz kerül elő a
szekrények mélyéről a péceli városházán…
Egy sikeres
vállalkozó, akinek gyakorlatilag a napjai huszonnégy óráját leköti a
vállalkozásainak az irányítása, miért indul polgármesternek?
–
Dacból lettem polgármester.
Eredetileg vállalkozóként élek. 1984 óta vannak különböző vállalkozásaim, a
vagyonvédelem és az informatika terén, elsősorban az állami szektornak
dolgozunk. Ugyanúgy éltem az életemet, mint a többi nemrég betelepült péceli: –
eljártam dolgozni, és a munkám kapcsán javarészt az országhatárokon mozogtam,
úgyhogy igazából nem túl sokat tudtam a péceli, helyi politikáról.
Ezek szerint nem tősgyökeres
péceli. Mikor került ide?
–
1999-ben vásároltam itt egy házat,
azóta vagyok péceli. Pusztán a hely szépsége volt, ami megfogott. Illetve ez
sem teljesen igaz, mert a gyerekkoromat a szomszédos Rákoscsabán töltöttem,
miután 1962-ben a családom felköltözött Budapestre Székesfehérvárról.
Visszatérve az
alapkérdéshez. Mi az, amiért egy sikeres informatikai vállalkozó úgy dönt, hogy
ő bizony polgármesternek áll? Különösebb ambíciók nélkül, dacból…
–
A tavalyi év tavaszán többen
megkerestek: – orvosok, tanárok, vállalkozók, a helyi élet képviselői, akiket
én igazából nem ismertem, de ezek szerint ők ismertek engem. Azzal kerestek
meg, hogy látják, hogy kialakult egzisztenciám, biztos anyagi hátterem van,
látják, hogy nem dolgozom Pécelen, noha a cégem ide van bejelentve. Feltették a
kérdést, hogy nem gondolkodtam –e azon, hogy a közelgő választásokon
elinduljak, mert már mindenkinek elege van, a már szemmel látható anomáliákból.
Rögtön megbeszéltem a feleségemmel, aki azonnal sírva fakadt és közölte, hogy
szó sem lehet róla: – oda lesz a családi élet, az intimitás, minden. Egyébként meg
kell, hogy mondjam: – tökéletesen jól látta! Ekkor le is tettem a dologról.
Viszont a nyár közepe táján megszaporodtak körülöttem azok az emberek, akik már
nem csak mondták, hogy itt Pécelen ilyen, meg olyan visszaélések vannak, hanem
dokumentálták is. Hoztak mindenféle nem létező munkáról szóló számlákat, és
mindenféle egyéb, panama gyanús ügyleteket. Elkezdett foglalkoztatni a dolog,
illetve beszéltem néhány akkori városi vezetővel, akiktől meglehetősen cinikus,
gúnyos válaszokat kaptam. Ekkor döntöttem, hogy indulok a választáson. Egy
dologért lettem polgármester, hogy rendet vágjak!
Mit takar ez a rendrakás? Mit hagyott maga mögött a korábbi
városvezetés: – amit rendbe kell rakni, amit el kell takarítani?
–
Pécel város önkormányzata anno egy
17 hektáros területet értékesített, egy nevesincs cég számára, meglehetősen
botrányos körülmények között. A vállalkozói szférában dolgozom elég régóta,
úgyhogy van némi fogalmam arról, hogy hogyan működik egy-egy tender kiírása.
Megnyerettek a céggel egy élelmiszerbeszállítói szerződést, az önkormányzat és
intézményei részére, élelmiszer alapanyagokat szállított be ez a cég. Ennek
következtében például 2008-ban 55 forintért kaptuk a tojás darabját – ma sincs
annyi, bárhonnan szerezzük be -, és 550 forintért például az alma kilóját.
Tehát mondhatjuk azt, hogy „horror” árak voltak. Miután kiírtak az előbb
említett 17 hektáros terület értékesítésére egy pályázatot, a pályázatra
jelentkezett egy izraeli cég, amit rögtön elvetettek. Épp a napokban kezdtem el
foglalkozni azzal, hogy milyen indoklás alapján. Mondhatom, vicces volt. Az
egyik cég képviselője itt volt a tárgyaláson – akivel nyeretni akartak –, a
másikat meg sem hívták. Egy 3 millió
forintos törzstőkével rendelkező céget választottak, egy közel 4 milliárdos
pályázatra. Egy olyan cégről beszélünk, akinek a legnagyobb árbevétele 16
millió forint volt egy évben. Mivel ennek a cégnek nem volt pénze, ezért
összevonták az élelmiszer beszállítási szerződést, a telekértékesítési
szerződéssel, és amennyi élelmiszert szállított be a cég, a bevétel egy
bizonyos részéből telkeket vásárolt. 17 hektárt szándékoztak ilyen részletekben
eladni. Több jogász barátommal megnézettem az iratokat, és bizony mindegyik úgy
adta vissza, hogy ez bizony a BTK-ba ütköző. A VPOP, és a Pest Megyei
Rendőr-főkapitányság is visszadobta az ügyet, egyetlen tanúmeghallgatás nélkül.
Nem véltek bűncselekményt felfedezni az ügyben. Most próbálkozunk tovább vinni
az ügyet, Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztos elé tárjuk az iratokat. De
mindez csak egy csepp a tengerben… Azért topogunk egy helyben, mert bármilyen
elképesztően is hangzik, bármihez nyúlunk, mindenben törvénytelenséget vagyunk
kénytelenek felfedezni.
Mit ígért a
választópolgároknak, hogy egy gyakorlatilag 20 éve hatalmon lévő klikket sikerült
jelentős fölénnyel legyőznie?
–
Változást, és azt, hogy rendet
teszek. Látszik a változtatás akarata azon, hogy a mellettem induló hat
független képviselő is mind bejutott. Én pedig, mint független polgármester, a
nyolc éve hatalmon lévő szocialista városvezetőt, a mellette alpolgármesterként
ténykedő fideszes jelöltet is legyőztem, és nem csupán néhány szavazattal…
Gondolom, hogy
sokaknak nem tetszett, hogy egy újabb versenyző bukkant fel a ringben. Kapott a
választások előtt, alatt fenyegetéseket?
–
Voltak próbálkozások. Például azt
üzenték, hogy ne engedjem ki a gyerekeimet az utcára, meg hogy vigyázzak, hogy
merre megyek haza és hasonlók. Voltak ilyen elvetélt próbálkozások a
megfélemlítésemre, de ezek nem voltak jelentősek, ezeknek nem volt súlya. Én azt gondolom, hogy az urak kivárnak. Ők
pontosan tudják, hogy mit hagytak maguk után, így pontosan láthatják azt, hogy
ebbe bizony még a mi bicskánk is beletörhet, főleg azért, mert nem szeretnénk
olyan módszereket alkalmazni, amelyek eddig itt jellemzőek voltak. Például
jelentős mennyiségű szerződés kötődött 2010. szeptember 30-án, és ezek között
bizony 10 évre szóló szerződések is vannak.
Mondana néhány
egyszerű példát arra, amit, az imént említett, hogy „bármihez nyúlunk, mindenben
törvénytelenséget vagyunk kénytelenek felfedezni…„
–
16 ezer fő lakik ebben a városban,
és erre a 16 ezer főre például egyetlen játszótér sincs. Ez egy jelentős, és folyamatos probléma.
Illetve az önkormányzat létrehozott egyet, egy 15 x 20 négyzetméteres
területen, és egy 1,5 millió forintos játékot, hat évre 9,6 millió forintért
lízingeltek. Túlzóak voltak a tanári fizetések, túlzóak voltak a hivatali
fizetések. Például a hivatalban 30 százalékkal voltak eltérítve az átlagostól a
jövedelmek. Noha nem mindenkinek, de voltak esetek szép számmal. Olyan
óraszámok voltak a tanároknak is meghatározva, amelyek iszonyatosan sok pénzt
vittek el. Egy kényszerű megfelelési vágy irányíthatta a korábbi vezetést.
Mindenképpen eredményt akartak produkálni. Mi kijelentettük közvetlenül a választások
után, hogy csak annyi pénzt fogunk költeni, amennyi a rendelkezésünkre áll, és
ha valamire nincs pénzünk, abba bele sem kezdünk, azt abbahagyjuk. Közbotrányt
okoztunk például azzal, hogy összevontunk iskolákat, megszüntettük a labort.
Amit az előző vezetésnek, már nyolc évvel ezelőtt el kellett volna kezdenie, mi
most egyszerre vagyunk kénytelenek megvalósítani. Nem azt ígértem a
választóknak, hogy nyolc, tizenkét, vagy akárhány évig polgármester leszek. Én
ezt a négy évet szántam erre, és csupán azt ígértem, hogy rendet teszek. Az
pedig már a következő jelölt felelőssége lesz, hogy él –e azzal a renddel, amit
sikerül megteremteni, de egyben biztos lehet, hogy a régi rendszert nem lehet
majd visszacsinálni.
Tehát eldöntötte,
hogy erre a négy évre vállalkozik, és bármennyire kérik is majd, netán a
péceliek, akkor sem indul újra az elkövetkezendő választásokon?
–
Őszintén mondhatom, hogy a
válaszom egészen biztosan nem marad. Van egy kilenc éves kislányom, és egy
négyéves kisfiam. Nekik most van-lesz szükségük rám.
Mit gondol, az
úgynevezett megélhetési politikusokról, akik csupán azért indulnak egy
választáson, hogy pénzhez jussanak?
–
Most már pontosam tudom, hogy
mennyi egy polgármesteri fizetés. Nettó 300 ezer forint körül jön ki, plusz jár
még néhány tízezer forintnyi költségtérítés, tehát a végén úgy 360 ezer forint
körül áll meg. Kijelenthetem azt, hogy ha nekem nem lenne cégem a
megélhetésemhez ez kevés lenne úgy, hogy a feleségem a gyerekekkel otthon van.
Ez nem lehet másképp más önkormányzati képviselőnél sem. Tehát aki ez idő alatt
jelentősen gyarapodott – és nem úgy, hogy volt mellette egy saját cégbirodalma
-, még egy laikusnak sem kell messzemenő következtetésekbe bocsátkoznia ahhoz,
hogy vajon miből.
Tehát Ön elmondhatja,
hogy azért vállalta el a polgármesterséget, hogy a köz-javát szolgálja, mert
sikeres vállalkozóként nincs rászorulva az itteni javadalmára sem…
–
Jelen pillanatban azt gondolom,
hogy a polgármesteri fizetésem jelentős részét elosztogathatom. De a világ
baját nem lehet megoldani egy fizetésből. A régi vezetés mondjuk azt, hogy
jelentős mértékben képviselteti magát a helyi internetes fórumokon. Ott azért
vannak olyan beírások, hogy miért nem ajánlja fel a polgármester a fizetését a
köz-javára… Úgy gondolom, hogy annak kellene visszahozni, aki elvitte…
Lassan már egy éve,
hogy Ön ül Pécel polgármesteri székében. Milyenek a visszajelzések a lakosság
felől?
–
Jönnek az emberek – akik
szeretnének, egy normális élhető városban lakni – az ötleteikkel, és ingyen
felajánlják a segítségüket. Ha csak mi hatan lennénk, akik ennek a városnak jót
akarunk, már holnaptól azt mondanám, hogy nem érdemes tovább csinálni. De itt a hat mellett van még 8 ezer másik,
aki hasonlóképpen gondolkodik.
És mit gondol, meddig
jut majd el a rendteremtésben, amire az Ön által vállalt ciklus lejár?
–
Tisztában vagyok vele, hogy nem
sikerülhet húsz év szemetét négy év alatt teljesen eltakarítani, mindent a
helyére tenni. De megadunk egy csapást, egy irányt, amelyen mindezt be lehet
fejezni, amelyen a következő vezetés tovább haladhat. Már az elején tudtam,
hogy ez az első év eltelik majd azzal, hogy megismerjük a múltat, a miérteket.
Vannak dolgok, amiket érdemes vizsgálni, és vannak dolgok, amikkel nem érdemes
foglalkozni. De szomorúan látom azt, hogy ebben az országban igazi rendet nem
akar senki. Bármilyen hangzatos ígéreteket tesznek, nem lesz rend. Legalábbis
belátható időn belül. De vélhetően egy ilyen kis közösségben, ez egyszerűbb
lesz. A mostani vizsgálatoknak, egyetlen egy szerepe van, és engem még az sem érdekel,
ha egyetlen egy rendőrségi ügyünk sem végződik, a közösség szempontjából
pozitívan. De ha már a többieknek holnap, az interneten meg tudjuk mutatni,
hiteltelenné tudjuk tenni a régi vezetést, meg tudjuk mutatni azokat a
szerződéseket, amelyeket megkötöttek, meg tudjuk mutatni, hogy mire kell
figyelni, akár velünk kapcsolatban is egy városvezetés kapcsán, hogy melyek
azok a lehetőségek, amelyekkel vissza lehet élni, akkor ez már egy iránya a
rendteremtésnek.
Bagi László
