125 éve, 1886. június 6-án született Szarvason Bajcsy-Zsilinszky Endre.
Bajcsy-Zsilinszky Endre 125 éve született
125 éve, 1886. június 6-án született Szarvason Bajcsy-Zsilinszky Endre. A magyar történelemben kevesen futottak be az övéhez hasonló ívű pályát: a szélsőséges jobboldaliságtól jutott el a tettre kész antifasizmusig, s végül életét áldozta a szabad, demokratikus Magyarországért.
A jogi végzettségű Zsilinszky Endre neve országosan 1911-ben lett
ismert, amikor bátyjával elégtételt követeltek az apjukat
nyilvánosan megalázó Áchim L. András parasztpárti politikustól. A
szóváltás dulakodássá fajult, végül lövés dördült, s Áchim belehalt
sérülésébe. A testvéreket a bíróság jogos önvédelem címén
felmentette. Az I. világháborúban az orosz fronton sebesülten került
hadifogságba. Hazatérve, 1918-ban bekapcsolódott az ellenforradalmi
szervezkedésekbe, a Tanácsköztársaság kikiáltása után Bécsbe
menekült, majd Szegeden csatlakozott Horthy Miklóshoz. A kormányzó
századossá léptette elő érdemeiért, majd 1925-ben vitézzé avatta,
ekkor vette fel – az elvárt magyarosítás helyett – anyja után a
Bajcsy nevet is.
1922-ben kormánypárti képviselőként bekerült a parlamentbe, de a
bethleni konszolidációt elutasította. Ellenzékbe vonult, Gömbös
Gyulával létrehozta a Fajvédő Pártot és a szélsőjobbról bírálta a
kormányt. 1926-ban nem jutott mandátumhoz, két évre rá szakított a
fajvédőkkel. Ekkor már legfontosabbnak a mindig elmaradó
földreformot tartotta, lapjában József Attilának, Féja Gézának,
Szabó Dezsőnek is teret adott. 1931-ben az általa alapított Nemzeti
Radikális Párt színeiben győzött a tarpai választókerületben. Az
1935-ös választáson eszközökben nem válogatva megbuktatták, ezután
lemondott vitézi rangjáról és a Független Kisgazdapárthoz
csatlakozott, így került vissza 1939-ben a parlamentbe.
Felemelte hangját a növekvő német veszedelem ellen, szólt a
fasizálódás, a háborús politika, a háromhatalmi szerződéshez való
csatlakozás ellen, még a területi revízióknak sem tudott örülni a
hitleri Németország melletti elkötelezettség miatt. Bár élete végéig
fajvédőnek tartotta magát, a harcos antiszemitizmussal felhagyott,
célját a földreformmal és a szociálpolitikával akarta
elősegíteni.
A második világháború kitörése után a független magyar külpolitika
fontosságát hangsúlyozta, közeledett a baloldalhoz. Részt vett a
Történelmi Emlékbizottság munkájában, szorgalmazta a kisgazdapárt és
a szociáldemokraták szövetségét, a háborúból való kilépés érdekében
még a kommunistákkal is kapcsolatot keresett. Szót emelt a
Szovjetuniónak hamis ürüggyel küldött hadüzenet és az újvidéki
vérengzés miatt, bírálta a zsidótörvényeket, utoljára 1943. december
9-én beszélt az országgyűlésben.
Amikor 1944. március 19-én a német csapatok megszállták
Magyarországot, a nácikat fegyverrel fogadta, letartóztatásakor két
lövést kapott. A fogságból egy nappal a nyilas puccs előtt szabadult
és illegalitásba vonult. 1944. november 9-én a Magyar Nemzeti
Felkelés Felszabadító Bizottságának elnöke lett. A lelepleződött
szervezkedés vezetőit 1944. november 22-én letartóztatták, majd
kivégezték, a képviselőként mentelmi joggal rendelkező
Bajcsy-Zsilinszkyt Sopronkőhidára vitték. Lett volna alkalma a
szökésre, de nem élt vele, áldozatával példát akart mutatni
nemzetének. Miután a nyilas parlament felfüggesztette mentelmi
jogát, december 23-án este hűtlenség és hazaárulás vádjával halálra
ítélték és másnap reggel felakasztották – a nyilas vérbíró „nyugodt
szentestét” akart. 1945. május 27-én ünnepélyes gyászpompával
temették el, végakaratának megfelelően Tarpán.
